Can you keep a secret?

Special thanks to Fanni! :)

Hát ez egy majdnem-boltkóros. Három nap kellett, hogy kiolvassam, fel se tűnt, hogy angolul van, csak úgy suhantam a mély irodalmi mondanivalóval bíró oldalakon... :P 

Emma Corrigan a világ legnagyobb lúzere. Elrepül Skóciába egy tárgyalásra, és nem elég, hogy elbénázza, de a visszaúton egy turbulenciától annyira megijed, hogy a mellette ülő pasasra zúdítja legféltettebb titkait. Természetesen nem zuhannak le, és természetesen a pasasról kiderül, hogy nem egy random idegen, akivel soha többet nem találkoznak, hanem annak a cégnek az egyik tulajdonosa, ahol Emma dolgozik. 

És mondanom se kell, természetesen további kalamajkák során Emma beleszeret Jackbe, mert így hívják a pasast, és a legvégén összejönnek. De van itt egy fordulat, ami kísértetiesen hasonlít a boltkórosnak arra a részére, amikor a Daily World (vagy mi) leleplezi Becky vásárlásfüggőségét: Jack egy tévéinterjú során kiadja Emma összes titkát, amit még a repülőn osztott meg vele. Mert szerinte ő a nothing-special-girl-from-the-street, aki a cég termékeinek következő célszemélye lehetne. De aztán ezt is tisztázzák, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, with some tiny little secrets... :)

10-ből 7, mert szórakoztató volt, letehetetlen és angol (!).

Magyarmesék

Ez is szülinapi könyv, ezúttal B.-től :)

Tessék egy példa arra, hogy több rövid, egymással nem nagyon összefüggő történetet is lehet jól megírni. Persze itt beleélésről szó sincs, mivel ezek szarkasztikus vélemények a magyarokról - sok nagyon találó, néhányat nem értek, néhány kifejezetten wtf. De az alapötlet zseniális. :)

Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átrepült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elrepült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött.

Nagy mínuszpont, hogy nincsenek oldalszámok. De még így is 10-ből 8.

Lecke

(Pár hét késéssel...)

Lecke... Érdekes könyv volt, de nem jó. Azon mérem le, hogy jó-e egy könyv vagy nem, hogy mennyire tudom magam beleélni. Ebbe egy pillanatig se tudtam. Linde karakterével önmagában nincs baj, de az események random egymásutánja és a szereplők egymáshoz való hozzáállása... tök logikátlan és nem kapcsolódik semmi semmihez. Olyan, mint sok-sok rövid történet kapocs nélkül. Van ilyen műfaj is, csak nem a regényé, hanem a novelláé, horribile az egypercesé. És ettől még lehetett volna jó, ha a nyelvezete kicsit is... irodalmi. De hogy se a nyelv, se a szerkezet, és még a sztori is olyan valószínűtlen...
10-ből 5. 

Dafke

Lemaradtam önmagamtól, megint.

Az elmúlt két hétben két számomra új könyvet olvastam, mindkettőt a szülinapomra kaptam, mindkettőt én választottam.

Az egyik a Dafke, már nagyon régóta tervben volt. Borzasztóan tetszett, hihetetlen megrázó, megható, helyenként vicces. Tízből kilenc és fél, mert a sikeres lombikbébi-programról szívesebben vettem volna több részletet.