2015-05-21

Mrs. Irán


[2015. könyves kihívása 44. egy könyv, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott]

Na, ez tök jó volt. Pont megfelelő arányban volt benne politika és magánélet, és annak, aki abszolút nincs képben Irán történelmével (mint pl. én), nagyon átfogó képet tudott adni. Érdekes, hogy a hasonló, elnyomott nők a muszlim országokban-tematikájú regényeknél ez sokkal tárgyilagosabb volt, de közben szenvedélyes is. Nagyon tetszett. 10/10.

Lottón nyertem


[2015. könyves kihívása 24. egy könyv, amit csupán a borítója alapján választottam ki]

Hm, hm. Képtelen vagyok elhinni, hogy az ember, ha tényleg milliárdokat nyer a lottón, luxusvillát meg luxusautót vesz, és olyan dolgokra költ milliókat, amikre semmi szüksége. Persze ez a jó ebben a könyvben, hogy lehet arról filozofálni, hogy érdekes-e az, hogy szükségem van-e az adott dologra, ha annyi pénzem van, hogy abból kétszáz is kijön, meg hogy egy millárdosnak mit jelent az a szó, hogy szükség... Nemtom. 5/10, a tartalma érdekes volt (de hihetetlen), irodalmi értéke meg, amint az várható volt, nem volt.

Apróságaim


[2015. könyves kihívása 26. egy memoár - NAGY jóindulattal]

Leszögezem: kizárólag azért vettem ki a könyvtárból és kezdtem el olvasni, mert a Székely Éva (aka. Gyarmati Andrea anyukája) könyveit olvastam és nagyon szerettem. NAGYON. A Sírni csak a győztesnek szabad-ot szerintem legalább tizenötször olvastam.
Na most ez is viszonylag jól indult. Asszem, az első harmada még tetszett is. De utána elkezdett borzalmasan didaktikussá válni, mint a diderot-i színház, olyannyira, hogy minden fejezet végén volt konkrét tanulság, hogyaszongya kedves (leendő) szülő, most elolvastad, mi rossz/jó, ennek fényében cselekedjél te is, ámen. Brrrr! Nem is olvastam el az utolsó 20 oldalt. 3/10, mert az egyharmada jó volt.

Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony


[2015. könyves kihívása 6. egy könyv, aminek a szerzője még nincs 30 éves]

Erről nem nagyon van kedvem írni, annyira nem tetszett, mint amennyire kíváncsi voltam előtte. Persze nem az irodalmi értéke fontos, tudom... de nekem túl szenzációhajhász volt. 6/10.

Daddy's little girl


[2015. könyves kihívása 15. egy népszerű szerző első könyve - jó, eddig ez az egyetlen...]

Előre mondom, 10/10. Nagyon jó ponyva volt. Sőt, igazából csak a külsőségekben (borító, papírvastagság, másfeles sorköz) volt ponyva. "Belsőségekben" megrázó és gondolatébresztő volt. Olyan, hogy napokig rágódtam azon, hogy vajon hány olyan lányt ismerhetek, akiket molesztált az apjuk és nem merték senkinek sem elmondani, aztán amikor összeszedték a bátorságukat és feljelentést tettek, végül mégis meghátráltak?...

Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig


[2015. könyves kihívása 5. egy könyv, aminek a címében számjegyek szerepelnek - de csak mert épphogy nincs 500 oldal!]

Huhh, hát emlékszem, hogy amikor olvastam, kb. két hónapja (?), elsősorban dühös voltam, mert ez egy nagyon nagy könyv, nem az a BKV-n olvasós, magammalcipelős, bárholelőrántós. Pedig én általában a BKV-n tudok olvasni, ott van rá időm. Na mindegy. De ez egy mínusz a kiadónak (Ejrópa). Nem nagyon emlékszem már, mi történt, mármint mi volt a cselekmény, csak hogy Mark meghalt és Bridgetnek már két gyereke volt és egy ifjú szeretője a könyv elején. Kicsit PS. I love you-jellege volt ennek a kötetnek. Úgy emlékszem, tetszett... Úgyhogy fenntartva, hogy nem nagyon emlékszem, miről szólt, az elejét kivéve, meg hogy Mark hogyan halt meg pontosan, megajánlok egy erős 7/10-est (ma nagyon jófej vagyok).

2015-05-08

Nincstelenek


[2015. könyves kihívása 17. egy könyv, amit egy barátom ajánlott]

Még csak május van, de szerintem ez 2015. legmegrázóbb olvasmánya lesz. Zs.-tól kaptam kölcsön, hogy "Neked biztos tetszeni fog". Az nem kifejezés. Tegnap este olvastam ki, egy hosszabb szünettel szerintem két hét volt. 
Az első, ami eszembe jutott róla, Agota Kristof Trilógiája, azon belül is A nagy füzet. Rövid, pontos tőmondatok, tárgyilagosan. Majdnem azt írtam, érzelmek nélkül, de a Nincstelenekben rengeteg az érzelem, de valahogy úgy van megfogalmazva, hogy még mindig tárgyilagos. Ja, és a legnyilvánvalóbb párhuzam a gyerekszem, a szegénység, a kirekesztettség. 
Sajnos nem tudok idézni, mert már tovább is adtam a könyvet B.-nek, remélem, neki is ugyanennyire fog tetszeni.

Annyira szép ez a könyv és annyira rettenetes. Ahogy nem mondják ki, hogy zsidók, de rengeteg szokást tartanak, és közben görögkatolikusok, meg elejtenek célzásokat Mózsiról, aki talán a mesélő apjának az apja?, de ez is csak a számkivetettek összefonódását mutatja. Számkivetettek, ahogy a prímszámok is, amelyek vissza-visszatérnek a fejezetek elején, és olyan szépen beleolvadnak a cselekménybe... 
És a nincstelenség maga, hogy a gyerek egy ágyban alszik a szüleivel, hogy meghal a Kicsi, hogy nincs új ruha, csak a nővéréé, hogy ha elhasználja a színes ceruzát, nincs másik, hogy zsíroskenyeret esznek cukorral, és az a pazarlás, és még sorolhatnám.

Hány ilyen sorsú gyerek van ma Magyarországon, aki télen vékony cipőben, nyáron meztélláb jár iskolába, ha ugyan jár? Borbély Szilárd saját magán kívül róluk is írt, egytől-egyig. 10/10 és nyugodjon békében.