2015-06-23

Helga naplója


(kihíváson kívül)

Véletlenül tegnap csupa holokauszt-témájú könyvet vettem ki a könyvtárból, és véletlenül pont ezt pont elkezdtem, és ma délután ki is olvastam. Igazából nagyon jó volt, mármint a gyermeki értetlenséggel kevert humor és egyben komolyság, és csoda, hogy 1945-ig mindennap tudott naplót írni. Tetszett, és jó a végén az interjú is, nagyon jól van megszerkesztve az egész könyv. Ja, és nekem Terezín illetve a cseh zsidó gyerekek sorsa egész eddig számomra ismeretlen volt, eltekintve a mindenki által ismert részletektől.

Alice Tükörországban


[2015. könyves kihívása 7. egy könyv, aminek a szereplői nem emberek]

Ez nagyon cuki volt, de nem értem azokat, akik azt írják (pl. a molyon), hogy ez egy megfejtendő rejtvény - nekem ez egy mese, nem kell rajta semmit se megfejteni. Kicsit arra emlékeztetett, amikor Michael a Mary Poppinsból hozzávágja a szépen festett tányért a kandallóhoz, amitől hirtelen életre kelnek a tányér figurái és foglyul ejtik Michaelt. Persze az közel sem ennyire könnyed és aranyos, mint Alice története.
10/10. És nagyon örülök, mert az Agatha Christie-ben, amit félbehagytam, volt egy fejezet, aminek az volt a címe, hogy "Hat hihetetlen dolog reggeli előtt", és most kiderült, hogy ebben szerepel :)

2015-06-21

Hívások a mennyből


[2015. könyves kihívása 14. egy szépirodalmi mű - a többi kategória vagy foglalt, vagy ennél is kevésbé illik rá...]

Ezt tegnap egy lélegzettel olvastam el (315 oldal!), annyira tetszett. Nagyon aranyos mese tényleg, ahogy a fülszöveg is írja, és tökéletesen szemlélteti, mire képes a (vak)hit, illetve annak reménye, hogy attól, hogy valaki meghalt, mégsem vált teljesen elérhetetlenné. 10/10.

Mozart felébred


[2015. könyves kihívása 35. egy könyv, ami a jövőben játszódik - hiszek a "jövő" szó szabad értelmezésében: elvégre a főszereplő számára 2007 a legjövőbb jövő!]

"Ponyva" címkét kapott, de olyan ponyva ez, ami egyrészt óriási pozitív csalódás, másrészt azért kell hozzá némi (komoly)zenei műveltség, de legalábbis érdeklődés. 

SPOILER!!!

Mozart 1791. december 5-én meghal, majd 2007. december 6-án (vagy igazából nem derül ki, pontosan mikor, csak az év) felébred, persze fogalma sincs, hova került, mi történt, és sokáig azt hiszi, azért került vissza a Földre, hogy befejezze a Requiemet. Aztán lassan beilleszkedik a huszonegyedik századba, iszonyat aranyosan csetlik-botlik, nagyon szeretetre méltó és vicces, de nem szánalmas egy csöppet sem, és viszonylag hamar feltalálja magát minden szituációban.
Az az érdekes, hogy végül igaznak bizonyul a feltételezése, és mihelyt megírja a Lacrimosa tételt 2008. december 5-én, hirtelen visszakerül a halálos ágyára és tényleg meghal. Ez a befejezés először nagyon bosszantó volt, és haragudtam az íróra, mert pont megszakítja a nagyon megérdemelt szerelmi szálat Wolfgang "életében", de utólag beláttam, hogy ezzel tulajdonképpen igazat ad neki abban, hogy szerinte miért került vissza a Földre. 
Nagyon pozitív csalódás volt, és az tetszett talán a legjobban, hogy nem nézte hülyének az olvasót zenei téren. 10/10.

2015-06-19

A csavar fordul egyet


[2015. könyves kihívása 3. egy könyv, amiből film is készült]

Egészen az utolsó mondatig nem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy nem. Az egész tök homály, igazából nagyon nehéz lenne összefoglalni, miről is szól a könyv. A konkrétumokat abszolút nélkülözi, minden olyan szürkés, elmosódó... 
Azt se tudtam eldönteni, hogy a stílus eredetiben is ilyen idegesítő(en modoros) vagy ez az új (2012-es) fordítás "hibája". 
Mindenesetre az utolsó mondat az egész regényről megváltoztatta (vagy inkább eldöntötte) a véleményemet. 8/10.

2015-06-09

Auschwitzi hegedű


[2015. könyves kihívása 27. egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni]

A molyon azt írta az egyik értékelés, "holokauszt-giccs". Messzemenőkig egyetértek. Sajnos. Pedig szép a történet, jó a nyelvezet, de olyan... izé. Hiteltelen. Cserébe viszont néha nem lehet tudni, hol járunk a három idősík között. 7/10.

2015-06-08

Fények könyve


[2015. könyves kihívása 16. egy könyv, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam]

Hm. Ezzel a könyvvel kapcsolatban az a legátütőbb élményem, hogy "miiiiii? egy Potok, amit még nem olvastam????!!!"
Más volt, mint az eddigiek, persze volt benne zsidóság meg tanulás, meg sok jiddis/héber kifejezés, meg az a szokásos potoki hangvétel, de a koreai háború meg az atombomba témája teljesen megváltoztatta a regény atmoszféráját. Így is jó volt, persze, csak szokatlanul... rideg és realista. Persze hogy másképp lehetne Hirosimáról írni. 10/10.