Életszikra

Wow. Hát ez egy újabb áll-leesős élmény volt. Mennyi dilemma egy könyvben! Akarom a gyereket? Nem akarom? Fel tudom majd nevelni? Tudok együtt élni a gondolattal, hogy elvetettem? Lehet később másik? Segíthetek másoknak megsemmisíteni egy megismételhetetlen emberi életet? Van jogom beleszólni? Van joguk nekik dönteni Isten helyett? Ha nekem is volt abortuszom, bűnbocsánatot nyerhetek azzal, ha másokat megpróbálok lebeszélni róla? Mit tegyek, ha a lányomról megtudom, hogy illegális abortusztablettát vett be, és majdnem meghalt, annyi vért vesztett?

Ha úgy alakul, vészhelyzetben, együtt tudok működni olyannal, aki megvédte volna a magzatot, akit épp elvetettem? És fordítva?

Hihetetlen, de olvasás közben a fenti kérdésekre adott összes lehetséges válasszal egyet tudunk érteni, amikor egy-egy nő sorsával, egyéni történetével szembesülünk. És pontosan EZ a tanulság: minden döntésre van magyarázat, csak meg kell hallanunk. 10/10.

Apró csodák

Hát ez, wow. Ha nem február lenne még csak, azt mondanám, az év legjobb könyve. De így is jó eséllyel indul ezért a címért.

Ruth fekete nővér, a szülészeten dolgozik húsz éve. Egy nap egy olyan kisbabát kell ellátnia, akiknek a szülei nyíltan rasszisták, és arra utasítják a főnővért, hogy Ruth nem érhet a gyerekükhöz semmilyen körülmények között. A főnővér ahelyett, hogy kitenné őket a szülészetről, tudatja Ruthtal, hogy ehhez kell magát tartania, Ruthnak ez érthetően rettenetesen rosszul esik. Amikor a kisbaba kb. 5 napos, körülmetélik, és úgy adódik, hogy Ruth az egyetlen az osztályon, aki vigyázni tud rá, a két másik nővért elhívják sürgős esetekhez. Mivel csak húsz percről van szó, Ruth abban bízik, hogy ez alatt az idő alatt hozzáérnie tényleg nem kell a gyerekhez, így a feladatát is ellátja és a főnöke utasítását sem szegi meg. Természetesen nem született volna regény az egyébként valós esetből, ha a kisbabának nem állt volna le a légzése.... Ruth válaszút előtt áll: szegje meg a nővéri esküjét és engedelmeskedjen a felettesének vagy fordítva?

A kisbaba meghal, Ruthot pedig gyilkossággal vádolja és bepereli a rasszista pár. 

Amellett, hogy rendkívül fontos a téma, amit Picoult nagy érzékenységgel dolgoz fel és érezteti a mindennapi rasszizmust, amit fehérként én észre sem veszek, az nagy zsenialitása a könyvnek, hogy nem csak a "jók", hanem a "rosszak" szemszögét és megmutatja: a történetet felváltva meséli Ruth, Ruth államilag kirendelt ügyvédje, és a halott csecsemő apja. Megrázó az embernek azzal szembesülni, hogy együttérez egy, a fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszistával. 10/10.

Mielőtt a kávé kihűl

Az idei év eddig legkedvesebb olvasmánya. Tokió egy eldugott kis utcájában van egy kávézó, amelynek az egyik széke varázserővel bír: aki odaül, visszamehet az időben és találkozhat bárkivel, aki már járt a kávézóban, annyi időre, amíg a kávéját megissza, és erre csak annyi ideje van, amíg a kávé ki nem hűl. Azonban bármit tesz vagy mond a múltban, a jelent nem változtathatja meg. 

Szívmelengető és torokszorító történetek születnek ebből: az anya, aki végre találkozik örökbeadott lányával; az alzheimeres férj, aki bevallja feleségének, hogy beteg; a szerelmes, aki végre el tudja mondani a kedvesének, hogyan érez iránta. 

Gyönyörű mesefolyam, amely igazából csak abból indul ki, hogy sokszor gondolunk arra, "mi lett, volna, ha". :) 10/10.

Voices from Chernobyl

Most látom csak, hogy erről még nem írtam, pedig az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt. A stockholmi Nobel-múzeumban vettem egyébként. Önmagában az események leírása is érdekes, bár igazából nincs is benne leírás, inkább csak összerakja az ember a sok-sok személyes elbeszélésből, mi mi után történt, de ennél sokkal tanulságosabb és nyomasztóbb, amikor egyértelművé válik, hogy az embereknek, akik épp akkor ott dolgoztak, akiket odaküldtek a robbanás után takarítani, vagy akik csak a közelben laktak, senki nem mondta el, milyen iszonyú hatása lesz a levegőbe kiszabadult anyagoknak, hogy rákosak lesznek, meddők lesznek, beteg gyerekeik fognak születni, meg fognak halni. Akik tudták, mekkora veszélyben vannak, hallgattak, akik tájékoztatni akartak másokat is, azokat elhallgattatták. Nem világos, hogy a politikai vezetés (= Szovjetunió) mennyire volt tisztában a hosszútávú következményekkel, de az világos, hogy mindenkinek hazudtak, aki csak fel merte tenni ezt a kérdést. 

My sister's keeper

Ez az első könyv, amit Picoult-tól olvastam, és eléggé földhöz vágott, főleg a vége. 

Anna Fitzgerald ügyvédhez fordul, hogy beperelhesse a szüleit, amiért a beleegyezése nélkül oda akarják adni az egyik veséjét leukémiás nővérének, Kate-nek. Mindezt miután Kate kapott már tőle őssejtet, csontvelőt és vért anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, Anna mit gondol erről ("ő csak egy gyerek"). Ja, Anna direkt azért született meg, hogy Kate-nek csontvelőt "adományozhasson", az orvostudomány segítségével a szülei olyanra "csinálták", hogy tökéletes donor legyen. Kate nem akarja a vesét, elege van a tizenötéves harcból, de a szülei erőltetik. A bíró Anna javára ítél: nem kell semmilyen szervet adnia, ha nem akar. Mégis úgy alakul, hogy Kate megkapja Anna veséjét... 10/10.

The fault in our stars

Két rákos tinédzser küzdelme a normalitásért. Érdekes, megrázó, magával ragadó, kicsit csodálkozom, hogy csak most találkoztam vele. 10/10

ponyvák az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek külön bejegyzést

Emlékeim szerint ez nem volt rossz, és egészen későn derül csak ki a háttérben mindenki életét megkeserítő bűntény (mármint az olvasó számára), viszont utána olyan mesei fordulatot vesz a cselekmény, hogy teljesen szüreálissá válik, innentől élvezhetetlen sajnos. 4/10

Ötletes a kiindulópont: a főszereplő hölgyike tehetős, középkorú urak feleségeinek temetésén jelenik meg és lopja magát az említett özvegy szívébe, illetve bizonyos idő elteltével csak simán lop, szív nélkül. Vagy mégis szívvel? Elég Sophia Kinsellás a kivitelezés, és persze minden jó, ha jó a vége. 7/10

Ez is kreatív: egy szarkeverő gazdag pali ugyanarra a hétre hív meg két családot spanyolországi villájába, látszólag véletlenül. Igazából viszont tudja, hogy az egyik férj a másik férj munkahelyét éppen felvásárló, a másik férjet kirúgni készülő cégnél dolgozik... Azt viszont nem tudja, hogy egyik férj a másik feleséggel a barátinál kissé közelebbi viszonyban van. Jó kis kalamajka, és van közben bébiszitterrel szexelő kamasz is, szóval elég 18+-os. 8/10

A szürke ötven árnyalata. Igazából egy női fejlődésregénybe ágyazott pornó, a fejlődésregény-része még érdekes is lett volna, ha az ostoba főszereplő csaj nem fekszik le a főnökének (pun intended) minden egyes szakmai kérdésben. 2/10

A babaház úrnője

Köszönöm ezúton is Zsuzsinak (ha olvas, ha nem), hogy kölcsönadta ezt a könyvet, annyira jó volt! Ijesztő, szép, izgalmas, és nagyon élvezetes a nyelvezete is. 10/10.  

The One

Ez egy unalmasan induló, érdekesen folytatódó, meglepő véget érő regény. Egy olyan utópisztikus világban vagyunk, ahol egy app segítségével megtalálhatjuk a genetikailag hozzánk tökéletesen illő igazit, akivel nem kell az ismerkedés-randizás összes fázisán végigmenni, hiszen tudományos tény, hogy más nem lehet a társunk. Na de mi van, ha valaki meghekkeli a rendszert, és az emberek neadjisten olyanokba szeretnek bele, akiknek a DNS-e nem illik hozzájuk tökéletesen?... 10/10. 

A life without you

Hú, ez is elég megrázó volt - spoiler! -, az elbeszélő legjobb barátnőjének halálával kezdődik a cselekmény. Aztán sajnos nagyon is anticipálható lesz, és tényleg az lesz a vége, amit sejtünk, az örök tanulsággal: mindenki helyettesíthető. 7/10.

After I've gone

Na, ez egy tök para könyv volt! Spoiler!

Jess FB-falán egy nap fura posztok jelennek meg: őt gyászolják a barátai és a hozzátartozói. Hamarosan az is feltűnik neki, hogy a posztok 18 hónappal későbbről származnak és rajta kívül senki más nem látja őket. Lassan rájön, hogy valóban e felé a végkifejlet felé halad a sorsa, hiába próbál ellene hadakozni, de arra is rájön, hogy a leendő kisfia élete is rajta múlik - ha idejekorán elszökik az őt majd meggyilkoló férjétől, akkor nem lesz terhes a kisfiával, aki a posztok szerint a halála után csak pár hónapos. 

Az egyetlen dühítő momentum, hogy olyan egyszerűen elszökött végül, és olyan hirtelen jóra fordult minden, teljesen értetlenül álltam a happy end előtt. Emiatt 7/10, amúgy nagyon tetszett az alapötlet és egészen a szökésig a cselekmény is.

Az ember, akit Ovénak hívtak

Az egyik idei kedvenc, Milonka "ajánlójától" kaptam hozzá kedvet, és hát tényleg sírós-nevetős, viszont nekem egyáltalán nem tűnt nyálasnak. Elég kiszámítható viszont, de mindennel együtt nagyon kedves, vicces, szomorú és tanulságos (ebben a sorrendben), és kizárt dolog, hogy Ove ne nőjön minden olvasó szívéhez. 10/10.

The Story of Our Life

Csak azt nem értem, miért kellett lelőni előre a poént. Én tökre drukkoltam volna szegény Colmnak, hogy ne legyen agydaganata és ne haljon meg, de már az első oldalon kiderült, hogy minden erőfeszítés hiábavaló. Ennek ellenére, mert ilyen az emberi természet, én titokban mégis végig reménykedtem, hogy tévedés, hogy csak vicc volt, hogy majd kiderül, hogy az első fejezet kamu. De nem. Szomorú volt és nyomasztó, és nyilván ilyen könyveket akkor kell olvasnom, amikor az egyik legjobb barátom rákos. A poénlelövés ellenére élvezetes és lebilincselő volt, 10/10.

Cocktails for three

Jaj, már megint egy Sophie Kinsella, szörnyű vagyok! Ráadásul ezt képes voltam este 11-től hajnali fél 2-ig (ki)olvasni, annyira izgultam, hogy ugye mind a három, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb szerepőnek sikerül valahogy megoldania az életét (sikerült). 8/10, kellemes meglepetés, hogy végre a shoppingoláson és a szerelmi bonyodalmakon kívül más téma is terítékre került.

Airport, Hungary

Könnyed, kétórás, pont repülőútra való könyv (ott is olvastam, stílszerűen). Nekem, aki sokat repülök, érdekes volt a kulisszák mögé látni, még ha fenntartással kezelem is a tartalmat - azóta ahány repülőn ültem (3), folyton azt próbáltam kitalálni, melyik légikisasszony kavar a pilótával. :D 

Nagyon jó, gördülékeny, igényes a stílusa, látszik, hogy újságíró írta, és persze bulváros, de nem túlzottan. Hatásvadász, az biztos: van itt repülőgépen bekövetkezett vetélés, haláleset, epilepsziás roham, egy gombnyomással legyilkolt ezer birka (!), de ennél szürkébb dolgok is, például hogy hogyan képzik a stewardokat/esseket, hogyan lehet magángépre steward/essként feljutni, mit lehet kezdeni a problémás utasokkal, stb. Szóval jó volt! 10/10.

Álmodj szépeket

(Ez az utolsó, aztán megyek aludni - a szerk.)

Jaj, ez nagyon cuki, kedves, szomorkás, vicces és közvetlen volt. Sose olvastam Gramellinitől semmit, de annyira bejön a stílusa - köszönet Matolcsi Balázs fordítónak! -, hogy szerintem nemsokára utánanézek a többi könyvének, ha van. Kicsit Gasperinire emlékeztet, de kevésbé érzelgős. Sajnáltam, amikor vége lett. A sztoriról nem írok, mert mindegy is. 10/10.