Je n'ai pas pleuré

Egy fantasztikus könyv egy euróért. Egészen más, mint az eddigi holokauszt-könyvek, amiket olvastam. Elsősorban persze ugyanarról szól, de mivel félig-meddig interjú, teljesen más élmény. Ráadásul nagyon nagy hangsúlyt fektet a felszabadulás utáni visszailleszkedésre, a társadalom reakcióira. Ida Grinspan a felszabadulás után leginkább azzal foglalkozott, hogy elmesélje, amit át- és túlélt: diákoknak tartott előadásokat, illetve évente 2-3-szor elment Auschwitzba (nagy örömmel, hajjaj), hogy válaszoljon az odalátogatók kérdéseire. A könyvben említett pár kérdést, amit hozzá intéztek, van közte naiv és nagyon megalapozott is, de mindegyik legalábbis elgondolkodtató.

Arra gondoltam, hogy lefordítom, mert nem létezik magyarul, de nem tudom, van-e értelme.

Csikágó

Egy újabb példa a jó novellákra. Ezt ráadásul külföldön olvastam, ahol külön öröm a Keleti pu. környékére visszakerülni 20-50 oldal erejéig. Nagyon Tóth Krisztinára emlékeztet egyébként a novellák közötti összefonódás, ahogy a szereplők vissza-visszatérnek. Volt közte egy-két megrázó, meg egy-két megható, meg pár vicces, de leginkább olyan életszagú volt mind, és ezért 10/10 pont. És megdőlt az a rendkívül megalapozott elméletem, miszerint Békés Pali csak gyerekkönyveket ír jól (igaz, A bűntársat is nagyon szerettem, de az örök kedvenc akkor is A kétbalkezes varázsló marad). :D