Mi lett hova?

Ez egy régi adósságom - Fannitól kaptam a könyvet szülinapomra igazi könyvként (sic), ami lassan már kirívónak számít, mióta mindent e-olvasok -, novemberben kellett volna írnom róla, akkor olvastam. 

Inkább idézek, jó? Dani (!) úgyis egyértelműen 10/10 nekem mindig, csinálhat bármit.

[Leltár]

Aszongya, hogy. Van öt dioptriája,
van húszkilónyi súlyfeleslege,
aztán egy fejelágya, ami nem nőtt
harmincakárhány év alatt se be
- így vette számba vagyonát a költő
félhangosan motyogva, mint szokott,
egyszer, mikor kis felesége éppen
a fürdőszobában tollászkodott -,
víg csemetéi, nyájas szavu nője
(nyolc hosszú évet élt már le vele),
nyolcszázhuszonegy facebook-ismerőse,
s még több válaszra váró levele,
van két külföldre szakadt jóbarátja,
egy darab lantja (kissé már hamis),
autója, háza, kertje, hólapátja,
pár milliónyi tartozása is,
van egy kifejlett kártyaszenvedélye,
van bűntudata, aggodalmai,
tériszonya, telefonfóbiája,
rendkívül lassan őrlő malmai,
van neki jópár görnyesztő keresztje,
miket oly sokszor vágyott tenni le,
de szíve mélyén tudni véli mégis,
hogy nélkülük nem menne semmire,
s volt egy-két este, pár setétes éjjel,
mikor sebes villámként szétcsapott -
mi még? Kihúzott verssorok, kihízott
nadrágok, elfelejtett névnapok,
volt egy hattyúi kép is, az is hová lett,
meg a múlt ifjúság tündér tava...
S kiszólt a hitvese a fürdőszobából:
"Mit keresel szívem? Mi lett hova?"

Törésteszt

Abszolút Tóth Krisztina. Talán egy kicsit naturálisabb, kevésbé költői, de nem baj, sőt. Voltak novellák, amelyeket szörnyű volt olvasni, és voltak, amiken még nevetni is lehetett (legalábbis mosolyogni). Örülök, hogy elolvastam. 10/10.

"Az eleven, zsigeri novellákban súlyosan traumatizált nők próbálják túlélni a hétköznapokat, tortát sütnek és baba-mama fórumra regisztrálnak, titokban ünneplik a házassági évfordulójukat és továbbviszik az anyjuktól örökölt mintát. Erősen nőközpontú világ ez, a lányok, anyák és asszonyok még azokat a történeteket is áthatják, amelyekből fizikai valójukból hiányoznak: mert meg sem születtek, mert külföldön kellett munkát vállalniuk, mert már csak halvány árnyakként vegetálnak. Mire a kötet végére érünk, épp úgy érezzük majd magunkat, mint a törésteszteknél használt felnőtt műanyagbábú, miután nekicsapták a betonfalnak." (Könyvesblog)

Only ever yours

Louise O'Neillről azt olvastam, hogy különösen szeret a nők problémáira fókuszálni az írásaiban, úgyhogy eleve tudtam, hogy ez egy görbe tükör lesz a mai társadalom előtt - milyen lenne a világ, amelyet (párszáz évvel utánunk) csak férfiak (the Inheritants - az örökösök) irányítanak? Ekkor kontinensek nincsenek már, csak "zónák" (the Zones), amiknek olyan neve van, hogy the Americas Zone, the Chindia, the EuroZone (hm), a többi szárazföldet időközben ellepte a tenger, és a zónák annyira közel vannak egymáshoz, hogy ha valaki komolyan megbetegszik, akkor azonnal karanténba zárják, nehogy járvány legyen belőle.

(A cselekményről nem írok.)

Ebben a világban nők (eves - évák) nem születnek természetes úton, csak laboratóriumi körülmények között, és olyan tökéletesre készítik el őket, amennyire csak lehet, és csupa kisbetűvel írják a nevüket. Minden évben háromszor annyi évát gyártanak, mint ahány örökös van, és a gyártási dátumuk (design date) negyediktől tizenhatodik évfordulójáig a nővérek (chastity-k) irányította Iskolába járnak, ahol megtanulnak tökéletes évák lenni. A tizenhatodik év végi Ceremónián osztják be őket abba a "harmadba" (third), amelyben utána a lejárati dátumukig (Termination Date, a negyvenedik gyártási évforduló) élnek. (Sajnálom, hogy nem magyarul olvastam, nagyon kíváncsi lennék egy csomó kifejezés fordítására...) A három harmad  a companion-ok (feleség), a concubine-ek (szerető),  és a chastity-k (nővér vagy apáca - én az egész helyszínt is úgy képzeltem el, mint egy óriási zárdát). Az évák folyamatosan gyógyszereken élnek, hogy ne menstruáljanak*, tudjanak eleget aludni (az erre kapott gyógyszer neve SleepSound), ne hízzanak (kcal blockers), ne legyenek kontrollál(hat)atlan érzéseik; állandóan versenyeztetik őket, hogy ki a szebb/tökéletesebb, és megalázzák azokat, akik nem tudnak uralkodni magukon. 

*Érdekes, hogy a laboratóriumi körülmények ellenére azt nem sikerült még kifejleszteni, hogy a majdani feleségek majd ciklus nélkül is képesek legyenek fiúkat szülni a férjüknek - ez az egyetlen küldetésük tudniillik -, újra és újra előkerül, hogy aki feleség lesz, az nem fog többet menstruáció (womenstruation) elleni tablettát kapni, és magának kell ügyelnie rá, hogy amikor tisztátalan (!), ne legyen a férje közelében. 

Az évákat minden reggel a gardróbjuk öltözteti és sminkeli tökéletesre, nem tudnak olvasni, sem írni, és nagyon kevés kivételtől eltekintve fogalmuk sincs, milyen volt a világ az övék előtt. Egymással a tanórákon kívül a MyFace nevű, hangvezérelt felületen tartják a kapcsolatot az eFone-juk segítségével, amivel fotókat és fotogramokat is tudnak pl. készíteni. (Nyilván egyértelmű az összes utalás.)

A cselekmény, bár megrázó és elgondolkodtató, talán nem annyira érdekes, mint maga ez a szép új világ. Nagyon érdemes elolvasni. 10/10.

Hasnyálmirigynapló

Jaj.

<3

Perfect People

Ez nagy élmény volt - nem szoktam sci-fit olvasni -, kivéve a vége, amiért dühös is vagyok a szerzőre. Összességében azért 8/10.

***Spoiler!***

Van ez a pár, a nevüket már el is felejtettem, marha különleges lehetett, a kisfiuk pár éves korában meghal egy olyan genetikai rendellenességnek köszönhetően, ami a pár összes leendő gyerekében meglenne, mert mindketten hordozzák. Úgyhogy elmennek egy titkos magánklinikára, ahol a születendő (lombik)gyerekük génállományát kedvükre befolyásolhatják - beikszelhetik egy listán, mit szeretnének és mit nem, miből legyen neki több, miből kevesebb. Már ez is sci-fi, de ez még érdekes volt. 

Aztán amikor a sikeres fogamzást követően elhagyják a klinikát, és pár hónappal később sokD-s ultrahangon vannak, kiderül, hogy 1. a nőnek két méhe (!) van, 2. ikreket vár. Holott ők egy darab egészséges (és kicsit feljavított) kisfiút kértek.

Megszületnek a gyerekek, Phoebe és Luke, gyönyörűek, két kis angyal, viszont abszolút nem úgy viselkednek, mint ahogy azt újszülöttektől várná az ember: születésüktől fogva nem sírnak, csak komolyan néznek mindenkire, egymással a saját nyelvükön kommunikálnak, és ahogy cseperednek (!), egyre ijesztőbben okosabbak, mint nemhogy a kortársaik, hanem a saját szüleik.

Eközben egy vallási szekta folyamatosan gyilkolássza az említett magánklinikán fogant gyerekek családjait, és sorozatosan tűnnek el hasonló minta-ikrek. Akikről persze mindenki azt hiszi, hogy megölték őket a szüleikkel együtt.

Luke és Phoebe közben megverik az apjukat sakkban, feltörik a számítógépe kódját és tudományos témájú weboldalakat látogatnak, miközben minden megkérdezett szakértő azon küzd, hogy megfejtse, hogyan lehetnek kevesebb mint háromévesen ennyire intelligensek.

Egy este megtörténik, amitől a szülők rettegtek: Luke és Phoebe is eltűnnek! És hogy, hogy nem, két, hozzájuk a megszólalásig hasonló felnőttel látták őket egy kocsiban elmenni. Egy e-mailben a szüleik tudomására hozzák, hogy jól vannak, és egy látogatás erejéig hajlandóak is velük találkozni, de csak ha senkit nem visznek magukkal. A szülők 28 órát utaznak, csak hogy megérkezzenek a - régóta halottnak hitt - magánorvosuk telepére, ahol maga köré gyűjtötte az összes sk. "gyártott" ikret, hogy megváltoztassák a világot. Luke és Phoebe nem akarnak a szüleikkel visszamenni Angliába, és rendes háromévesekhez méltóan ezt hosszas, tudományos érvekkel alátámasztott beszédben meg is indokolják - a szülőknek végül nincs más választása, mint elfogadni ezt a döntést, hiszen látják, hogy a gyerekek jól érzik magukat ott, ahol vannak.

Kilenc évvel később a szülők levelet kapnak: Phoebe és Luke szeretnének hazatérni hozzájuk. Hosszasan készülődnek az érkezésükre, töprengenek a szobájuk berendezésén, találgatják, mennyi mindent tudhatnak mostanra, izgulnak. A reptéren aztán jön a Benjamin Button-i fordulat: két tolószékes aggastyán érkezik a megadott járattal...

The List

Szörnyű, miért olvasok ilyeneket?! Nem is írok róla inkább :D Mondjuk 5/10.

Cocktails for three

Jaj, már megint egy Sophie Kinsella, szörnyű vagyok! Ráadásul ezt képes voltam este 11-től hajnali fél 2-ig (ki)olvasni, annyira izgultam, hogy ugye mind a három, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb szerepőnek sikerül valahogy megoldania az életét (sikerült). 8/10, kellemes meglepetés, hogy végre a shoppingoláson és a szerelmi bonyodalmakon kívül más téma is terítékre került.