Az új név története (Nápolyi regények 2.)

Majdnem másfél évig tartott, mire eljutottam a folytatásig (az első részt 2017. áprilisban olvastam), annyira nagyon azért nem érdekelt, csak A. barátnőm beszélt róla, hogy neki mennyire tetszett, és direkt azért mentek Ischiára nyaralni idén, hogy fölkereshesse a második kötet legfontosabb színhelyeit, úgyhogy gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ilyen mély nyomot hagyott benne. 

Nagyjából ugyanaz a benyomásom erről, mint az első részről: érdekes, jó volt olvasni, de valahogy nem értem. Nem tudok azonosulni Lenúval, aki elképesztő kitartással próbál kikapaszkodni abból a rétegből, ahova született, és a tájékozatlanságát random olvasmányélményeivel igyekszik kompenzálni, ezzel teljesen abszurd párbeszédekre kényszerítve saját magát és aktuális (beszélgető)partnerét, fellengzős és senkit-nem-érdekel témákban. Saját gondolatai, úgy tűnik, nem nagyon vannak, csak a könyvekből/újságokból idéz, de magától nem következtet semmire. Az ember azt gondolná, hogy akkor ezt kompenzálja azzal, hogy legalább a szívügyekben jó: empatikus, megérzi, ha jön a vihar, és el tudja csitítani, de nem, a szeme előtt zajló bontakozó szerelmet nem ismeri föl, Lilának csak üres frázisokat tud mondani, egy darab önálló gondolata nincs ennek a csajnak, komolyan, őrjítő. Mind az ötszáz oldal alatt az volt a benyomásom, hogy csak sodródik az eseményekkel, legyen az a szex vagy az egyetemi felvételi. 

Persze mindez abszolút pozitívum a könyv irodalmi értékét tekintve. :) A negatívum, hogy az utolsó mondat cliffhanger (nyilván: sorozat), de a harmadik kötet csak november végén jelenik meg magyarul, és akkor is csak papíron, ki tudja, mikor lesz meg e-könyvben... Persze olvashatnám angolul, de az nem ugyanaz. #megvárom

9/10

Omerta

Az idei év egyik legfantasztikusabb olvasmányélménye. Omerta, azaz hallgatás: hallgatás a Ceaucescu-éra előtti évekről, az 50-es évek Romániájáról, hallgatás rózsanemesítésről, küzdelemről, sárbaragadt egyetemi tanárról, hallgatás a szerelemről, megcsalásról, börtönről, betiltott istenhitről, a dróton rángatott szereplőkről, a Párt érdekeiről, a betegségekről, alkoholizmusról, zabigyerekekről, tudatlanságról, műveletlenségről, józan paraszti észről, beszolgáltatni kényszerült földekről és állatokról, amit csak el lehet képzelni; hallgatás gyönyörű erdélyi tájszólásban, négy szólamban. 10/10

Hurok

Egy házasság-különválás-újraösszejövés története előbb a feleség, majd a férj, végül pedig a két gyerek szemszögéből. Ami egyértelműen kiderül, hogy minden szereplő szenved a társadalom által rákényszerített szerepben, és ahogy csak tud, próbál kitörni belőle: a feleség hordja a nadrágot, a férj megcsalja (majd el is hagyja), a gyerekek pedig utálkoznak úgy általában is, de a szüleikkel kapcsolatban csak igazán. 

A cselekmény több szálon fut, van benne múltidézés és persze a jelen, amiről csak a legvégén derül ki, hogy korántsem olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnt, de hát ugye ehhez el kell jutni az utolsó öt oldalig. Érdekes a stílus, magával ragadó a történet és kegyetlen tükör a konformizmusból együtt maradó házaspároknak. 9/10

limonádék az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek bejegyzést

Nagyon vontatott és fura thriller, BA Parisről eddig sokkal jobb volt a benyomásom. 3/10

Ez egész érdekes volt, nő hazaér egy nap arra, hogy a férje eladta a házukat, minden papírt, aláírást stb. meghamisítva, és olajra lépett. Mint kiderült, azért, mert valakik zsarolták (a férjet mármint), és ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne jelentsék fel. Nem egy világklasszis, de újdonság a téma. 7/10

Két testvér azonos tartalmú leveleket kap és hasonló jellegű balesetek érik őket, miután vagy tíz éve nem is álltak szóba egymással. A végén kiderül, hogy nem csak ketten vannak, és a harmadik testvér irigykedik arra, hogy nekik bezzeg minden sikerült, róla meg még csak nem is tudják, hogy létezik, pedig közös az apjuk. Okcső. 5/10

Mit lehet erre mondani? Már megint egy Kinsella. Ezúttal meglehetősen cuki, talpraesett és szimpatikus a főhős, de a storyline a megszokott módon alakul: kisebb galibák, majd egy óriási galiba, a végén pedig boldogság. 7/10