Egészen sokáig nehéz volt Rejtőtől elvonatkoztatni, bár Malamud Levinje nem ismer recepteket, és a humora közel sem olyan, mint a Nagy Leviné.
Seymour Levin új életet kezdeni megy a nyugati partra, főiskolai tanárnak. Egy ideig csetlik-botlik, és bár a pechszéria nem nagyon látszik megállni, sikerül megállapodnia, megkedvelteti magát a kollégáival, sőt, nőügyei is lesznek. Íme a pechszéria: először viszonya van egy tanítványával, majd visszautasítja egy kolléganőjét, mert annak formátlan a melle (!), végül kiköt egy kollégája feleségénél, aki a regény végére terhes is lesz tőle (üzenet a kiadónak: jó lett volna, ha ezt az apróságot kihagyják a fülszövegből). Az egész azért gáz (már ha nem adunk az erkölcsre :P), mert Easchester egy tipikus faházas-egyutcás kisváros, egy Fairview, egy Stars' Hollow. Azaz mindenki mindenkiről mindent tud, és mindenkinek továbbadja. Külön csavar a sztoriban a tanszékvezető-választás, ahol Levin is jelölteti magát, de pechhére pont az utolsó forduló előtt egy nappal derül ki viszonya a magát szintén jelölő és a tantestületben kimondottan népszerű kollégája feleségével. Aki természetesen - mármint a kolléga - nem mulasztja el nagydobra verni, hogy a vetélytársa felszarvazta. A legvégét nem mondom el. :P
A dolgok nem változtak, csak még olyanabbak lettek. (359. oldal)
Nagyon tetszettek a leírások, a városról és a természetről egyaránt, én is, ahogy Levin, le voltam nyűgözve a táj és az ég sokszínűségétől. A filozofikusabb eszmefuttatások viszont kifejezetten zavartak, nem illettek bele az amúgy gördülékeny történetmesélésbe, megakasztották a sztorit, és persze mindig a legrosszabb helyen. De összességében élveztem, a kisvárosi intrikák között vergődő balek főiskolai tanár karaktere nagyon is passzolt ahhoz, ahogy én egy Levint elképzelek (már ha elvonatkoztatok Rejtőtől). 10-ből 8.
