Kegyetlen ifjúság | Keserű mandula

Na, ez már inkább! Mindkét regényben Zsuzsi/a a főszereplő (nem ugyanaz a Zsuzsa), és mindkettő nagyon nyomasztó. Az első árvaházban játszódik, ahova Zsuzsi annak ellenére kerül, hogy az anyja él, de azt meséli mindenkinek, hogy meghalt, és végül tényleg meg is hal. Ebben a regényben Palotai nagyon kidomborítja a pubertást ("kezdődő mellecskék", brrr), Zsuzsinak pont akkor jön meg az első menstruációja, amikor hazaszökik a még épp élő anyjához (aki amúgy elvetél és abba hal bele). 

A másik Zsuzsának meg elviszik a férjét egy, a Rajk-perhez kapcsolódó koncepciós per után, és 4 évig nem tud róla semmit...

10/10.

De most egy ideig nem olvasok Palotai Borist, azt hiszem :P

Pokróc az ablakon

Fú, nem tudom, iszonyú tömény volt ez a 15 vagy hány novella, főleg egy szuszra, de nem lehet őket nem egy szuszra olvasni, annyira rövidek, és visznek. Színtiszta negyvenes-ötvenes évek, családok, gyerekek, szerelmespárok, a stílus mindenhol tök egyforma, még a kifejezések is ismétlődnek, és az egész olyan... naiv. Annyira tipikusan csíkoskönyves megfogalmazás, hogy az már szinte rossz. Van Palotai Borisnak egy regénye, amit nagyon szeretek, a Viharos mennyország, az egész könyvnek teljesen jó ebben a stílusban. De ezek a novellák... De magukkal ragadtak, mert vártam, hogy mikor lesz már egy, ami kilóg. Nem volt. 7/10. Ja, és még egy mínusz, hogy szerintem ezt férfiak nem tudnák elolvasni, annyira női-író ez a Palotai Boris. 

Édes életünk

Hm, nem is tudom... A két kisregény közül az elsőn nagyon nehezen jutottam túl, nekem sok volt benne a filo-pszichológiai eszmefuttatás, és nem is nagyon éreztem, hogy bárhova vezetne. Ebben a lelki szál erősebb volt, de nem tudtam azonosulni vele. A második sokkal jobban tetszett, élőbb volt, humoros, csapongó, szilaj. Kompenzálta az elsőt, 8/10.

Rosemary gyermeke

Ezt a könyvet nemcsak, hogy elolvastam, de megvettem. Megláttam, bevillant, hogy még a Szívek szállodájában is megemlítik (amikor Dean és Rory először találkoznak), úgyhogy gondoltam, klasszikus. Kell. El is olvastam még aznap (kb. egy hete).

Brrrrrr, iszonyú nyomasztó! És azóta is folyton eszembe jut. Zseniálisan megírt könyv, bár ponyva a javából, de annyira odaszögezi az embert és folyamatosan rettegésben tartja, hogy az irodalmi csoda. 10/10. Olvastam, hogy van folytatása is, de nagyon rosszakat írnak róla, úgyhogy még nem tudom, elolvasom-e. És szinte biztos, hogy a filmet nem merem megnézni...

A Fiú evangéliuma

Hát, alapvetően nagyon érdekesek az evangélium-parafrázisok (Fogság, Daniel Stein, tolmács, L'Évangile selon Pilate és biztos van még pár, csak nem jut eszembe), mert mindegyik valami új aspektust visz a Jézus-sztoriba. (Erről jut eszembe, az egyik tanárunk csütörtökön azt kérdezte halálosan komolyan, "de milyen vicces lenne, ha Jézus másodszor is eljönne, nem?", mire én nem tudtam megállni, és azt mondtam, "különösen azoknak, akik szerint először is eljött"... wtf wtf wtf) Hát ez a Norman Mailer viszont baromira az égvilágon SEMMIT nem tett hozzá az evangéliumhoz, pedig ahhoz volt bátorsága, hogy E/1-ben mesélje el Jézus 33 évét. De ennyi. Csalódás! 3/10.