Fú, nem tudom, iszonyú tömény volt ez a 15 vagy hány novella, főleg egy szuszra, de nem lehet őket nem egy szuszra olvasni, annyira rövidek, és visznek. Színtiszta negyvenes-ötvenes évek, családok, gyerekek, szerelmespárok, a stílus mindenhol tök egyforma, még a kifejezések is ismétlődnek, és az egész olyan... naiv. Annyira tipikusan csíkoskönyves megfogalmazás, hogy az már szinte rossz. Van Palotai Borisnak egy regénye, amit nagyon szeretek, a Viharos mennyország, az egész könyvnek teljesen jó ebben a stílusban. De ezek a novellák... De magukkal ragadtak, mert vártam, hogy mikor lesz már egy, ami kilóg. Nem volt. 7/10. Ja, és még egy mínusz, hogy szerintem ezt férfiak nem tudnák elolvasni, annyira női-író ez a Palotai Boris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése