[2015. könyves kihívása 35. egy könyv, ami a jövőben játszódik - hiszek a "jövő" szó szabad értelmezésében: elvégre a főszereplő számára 2007 a legjövőbb jövő!]
"Ponyva" címkét kapott, de olyan ponyva ez, ami egyrészt óriási pozitív csalódás, másrészt azért kell hozzá némi (komoly)zenei műveltség, de legalábbis érdeklődés.
SPOILER!!!
Mozart 1791. december 5-én meghal, majd 2007. december 6-án (vagy igazából nem derül ki, pontosan mikor, csak az év) felébred, persze fogalma sincs, hova került, mi történt, és sokáig azt hiszi, azért került vissza a Földre, hogy befejezze a Requiemet. Aztán lassan beilleszkedik a huszonegyedik századba, iszonyat aranyosan csetlik-botlik, nagyon szeretetre méltó és vicces, de nem szánalmas egy csöppet sem, és viszonylag hamar feltalálja magát minden szituációban.
Az az érdekes, hogy végül igaznak bizonyul a feltételezése, és mihelyt megírja a Lacrimosa tételt 2008. december 5-én, hirtelen visszakerül a halálos ágyára és tényleg meghal. Ez a befejezés először nagyon bosszantó volt, és haragudtam az íróra, mert pont megszakítja a nagyon megérdemelt szerelmi szálat Wolfgang "életében", de utólag beláttam, hogy ezzel tulajdonképpen igazat ad neki abban, hogy szerinte miért került vissza a Földre.
Nagyon pozitív csalódás volt, és az tetszett talán a legjobban, hogy nem nézte hülyének az olvasót zenei téren. 10/10.