[2015. könyves kihívása 47. egy dráma - szabadon értelmezve a 'dráma' szót]
SPOILER!!!
Adott egy boldog londoni házaspár, akiket leginkább a "szaporodjatok és sokasodjatok" elve vezérel, van négy gyerekük, mind a négy cuki, meg van nagy család, minden évben számos többszáz fős családi ünnep, nagy ház, hejehuja, vigalom. Ebbe születik az ötödik gyerek, Ben, aki olyan fura. Már magzatnak is erőszakosabb, mint a testvérei, nyughatatlan, leginkább mint egy kis állat. És a helyzet csak romlik, ahogy nő. A család egy idő után nem tud mit kezdeni vele - a gyerekek félnek tőle, a felnőtteket rettentő módon frusztrálja a jelenléte és a saját tehetetlenségük -, úgyhogy beadják egy "intézetbe", amelynek mibenlétéről Harrietet, anyát nem tájékoztatják. Egy idő után azonban Harriet gyanút fog, és elmegy Bent megkeresni, ekkor kiderül, hogy igazából meghalni megöletni kivégeztetni vitték el, valami borzalmas helyre, ahol a hozzá hasonló "beteg" "lényeket" kényszerzubbonnyal, jéghideg vízzel és gyógyszerekkel "gyógyítják" úgy, hogy heteken belül meghalnak. De addig is a saját ürülékükben fekhetnek a jéghideg betonhelyiségben, ahova érkezéskor bedobják őket. Harriet persze elborzad (ahogy az olvasó is), és a családja kifejezett ellenérzésével nem törődve megmenekíti Bent ("most minek, úgyis mindegy neki" - spoiler a köbön: NEM mindegy és nem lett volna jobb neki ott meghalni). Végül sikerül Bennek társat találni, egy jószívű nagyfiút, aki mindenhova magával viszi, később pedig együtt csapódnak egy genghez, amiben aztán Ben tulajdonképpen felnő. A testvérei mind annyira undorodnak és félnek tőle, hogy ilyen-olyan kifogásokkal elmenekülnek a szülői háztól - ahova Ben születése óta a rokonok is egyre ritkábban és egyre kisebb számban járnak -, és az apja is kiköltözik, mert nem bírja elviselni a fia látványát, akit egyébként következetesen megtagad, mondván, ő lemondott róla, mikor elvitték oda, azóta Ben csak Harriet fia, az övé nem. Így Ben és az anyja ketten maradnak, és lassanként Ben a gengjével - ahol mind nála idősebbek vannak, de mégis övé a vezető szerep, annyira erős és annyival idősebbnek látszik a koránál - betelepszik a családi házba, ahonnan aztán kénytelen elmenekülni tizenöt évesen...
A folytatás akkor kezdődik, amikor Ben tizennyolc éves, de legalább harmincötnek néz ki. Az eltelt idő alatt valahogy sikerült szocializálódnia és alapvető dolgokat megtanulnia ahhoz, hogy "ne lehessen eladni". Először építkezésen dolgozik, aztán Londonba kerül egy kurvához, aztán egy idős hölgyet ápol, és tulajdonképpen itt kezdődik a jelen idejű elbeszélés (helyenként elég nehéz követni, hogy épp melyik idősíkban vagyunk), amikor az idős hölgy annyira beteg lesz, hogy már nem tudja saját magát és Bent is felügyelni. Ekkor Ben visszamegy a kurvához, akinek a stricije rájön, hogy Ben van annyira ügyes, hogy pl. drogcsempészetre használják - és lőn! Először Nizzába utazik, aztán onnan Brazíliába - persze most kihagyok egy csomó részletet -, és ott találkozik egy férfival, aki azt állítja, látott már olyan embert, mint amilyen Ben is. Ettől Ben euforikus lesz, iszonyúan örül, hogy végre lesz egy olyan hely, ahol nem különbözik mindenki mástól. Ez a legnyomasztóbb rész: az olvasó ugyanis megtudja, hogy a férfi barlangrajzokon látta Ben "rokonait", de mihelyt kicsúszott a száján, hogy van egy ilyen embercsoport, Bent nem lehet visszafogni. Mindenáron látni akarja őket. Közben még történik egy s más, például a tudomány nevében megpróbálnak Benen kísérletezni egy kutatóintézetben, de a barátai kimenekítik, viszont Benben ez érthető módon erősíti a hozzá hasonlókkal való találkozás iránti vágyat. Így aztán három barátjával elindulnak azon az úton, ami a barlangrajzokhoz vezet. Hosszú kirándulás, veszélyes ösvényeken. Fölérnek, és pont úgy süt a nap, hogy tisztán ki lehet venni a rajzokat. Ben megérti.
Még aznap este leugrik az egyik szakadékba.
...
10/10 mindkettő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése