Kis kiruccanás

(kihíváson kívül)

Ezt kölcsönbe kaptam, és pont limonádévágyam volt, úgyhogy egy nap alatt végeztem is vele. Sajnos nem tetszett. Azt érzem Gavaldával kapcsolatban, hogy nagyon kevés könyve tetszik, de nem tudom felfedezni azt a közös motívumot, ami miatt a többi nem. 

Azért persze végigolvastam. 3/10.

Budapesti napló (1944. november-1945. január)

[2015. könyves kihívása 45. egy könyv, ami karácsonykor játszódik]

Ez megint egy új nézőpont. Van ez a fiatal lány, aki pár hónapja ismeri a "vőlegényét" (mai fogalmaink szerint barátját), és neki írja a leveleit, amik így egymás után inkább naplóba állnak össze. Sajnos a hülye, ostoba kiadó a fülszövegben lelövi a "poént", miszerint Borbála és a vőlegénye már nem látják egymást viszont, de az szerencsére nem derül ki, hogy melyikük hal meg. (Én se árulom el.)

Azért új a nézőpont, mert Borbála és társnői nagyon sokáig ('44. december végéig, amikor a budapesti zsidóság már több hete a gettóban sínylődik) a többiekhez képest nagyon jó körülmények között élnek, mert az egyik pályaudvarhoz vezénylik őket munkaszolgálatra. Mindenki segít nekik, a német katonák is barátságosan, sőt tisztelettel bánnak velük, a magyarok is segítik őket, nagyon sokági szabad kijárásuk van a városba, vihetnek, később küldhetnek élelmiszert, ruhát, stb. a védett házakban lakó rokonaiknak. Sőt, amikor utóbbiakat beköltöztetik a gettóba, egy darabig még így tudják velük tartani a kapcsolatot. 

Szépen ír ez a lány, nagyon objektíven szemléli az eseményeket és rendületlenül hisz a túlélésben. 

Vous plaisantez, Monsieur Tanner

(kihíváson kívül - egyre szaporodnak az ilyen könyvek...)

Ezt a könyvet Tamkótól kaptam, ezúton is köszi! :) 

SPOILER!

...

Szóval arról szól, hogy van egy pasas, ez a bizonyos Monsieur Tanner, aki örököl egy házat, és ahelyett, hogy mindenki tanácsára hallgatva minél gyorsabban megszabadulna tőle, úgy dönt, hogy felújítja. A ház fénykorában óriási volt és gyönyörű, de most teljesen romos. És a szerencsétlen Tanner persze a legálisan dolgozó munkások között nem talál olyat, aki emberi összegért elvállalná a felújítást, így belekeveredik a feketepiaci "majd én ajánlok magának valakit"-"lett egy kis extra költségem közben, több lett a vége, mint az árajánlat, ugye nem baj"-"nincsenek szerszámaim, gondoltam, majd magától kérek" ördögi körébe, amiből nem is szabadul, csak a felújítás befejeztével. 

Vicces, de ugyanakkor nagyon józan és realista könyv, amit én mint öt éve lakásfelújító maximálisan át tudok érezni. Nyelvileg is van benne truváj, mivelhogy a munkások egyik fele francia ugyan, de nem a hochfranzösisch-t beszéli, a másik meg bevándorló, és gyönyörű orosz akcentussal "beszél" "franciául", amit Dubois remekül tud írásban átadni.

Sokat nevettem és sokat bólogattam közben. 10/10.

Kiképzés

(kihíváson kívül)

Ez nagyon jó volt, Vitray a gyerek- és fiatalkoráról ír nagyon érzékletesen, kicsit spirós, kicsit bächeres, kicsit tóth krisztinás, persze lehet, hogy mindezt azért érzem, mert Magvető, és a tagolás + betűtípus azonos. :D

Szép, fiatal feleségem

[2015. könyves kihívása 46. egy könyv, aminek az írójának a monogramja megegyezik az enyémmel]

Ezt a könyvet kizárólag a kihívás kedvéért vettem ki a könyvtárból, és olyan is volt. És a borító egyszerűen borzalmas. 6/10.

Leszámolás Eddyvel

[2015. könyves kihívása 4. egy könyv, ami ebben az évben jelent meg]

Így a Pride-hónapban különösen aktuális olvasmány. Nyomasztó vallomás egy Isten háta nögött felnövő meleg fiútól, aki már kisgyerekkorától tudatában van a homoszexualitásának. Borzasztó előítéletekkel, szülői meg-nem-értéssel és számkivetettséggel kell megküzdenie (sikertelenül), és 16 évesen tud végre kiszakadni ebből a homofób közegből. Erről a 16 évről szól a visszaemlékezése. 10/10.