2018 könyvekben - a top 5

1. Khalil

2. Omerta

3. My sister's keeper

4. A babaház úrnője

5. Voices from Chernobyl

Voices from Chernobyl

Most látom csak, hogy erről még nem írtam, pedig az idei év egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt. A stockholmi Nobel-múzeumban vettem egyébként. Önmagában az események leírása is érdekes, bár igazából nincs is benne leírás, inkább csak összerakja az ember a sok-sok személyes elbeszélésből, mi mi után történt, de ennél sokkal tanulságosabb és nyomasztóbb, amikor egyértelművé válik, hogy az embereknek, akik épp akkor ott dolgoztak, akiket odaküldtek a robbanás után takarítani, vagy akik csak a közelben laktak, senki nem mondta el, milyen iszonyú hatása lesz a levegőbe kiszabadult anyagoknak, hogy rákosak lesznek, meddők lesznek, beteg gyerekeik fognak születni, meg fognak halni. Akik tudták, mekkora veszélyben vannak, hallgattak, akik tájékoztatni akartak másokat is, azokat elhallgattatták. Nem világos, hogy a politikai vezetés (= Szovjetunió) mennyire volt tisztában a hosszútávú következményekkel, de az világos, hogy mindenkinek hazudtak, aki csak fel merte tenni ezt a kérdést. 

On regrettera plus tard

Mondanom se kell, a könyvet a borítója miatt vettem meg elsősorban, de végül a tartalma is tetszett. Párhuzamosan fut két sztori, és persze a végén összeérnek a szálak: az egyik főszereplő a korábban játszódó történet főszereplőjének unokája. Ki is derül, hogy a korábbi főszereplő által elszenvedett traumáknak bizony komoly hatása van arra, hogy ő hogyan éli az életét. Kissé mesébe illő ugyan a jelenet, amikor ez egy darab, pszichológusnál tett látogatás alapján már ki is derül, miután a főszereplő 300 oldal óta szenved, de ezt elnézzük neki, mert eddigre mindenki drukkol már, hogy jöjjenek már össze Éric-kel. Happy end lesz, az olvasó pedig elgondolkodhat az intergenerációs traumákon. 9/10.

Télikrumpligombóc

Sajátos nyelvezetű és stílusú, kedves kis( )regény egy kisvárosi rendőrről, aki mindenféle vélt és valós bűntényeket próbál felderíteni, és közben a saját életét kicsit rendbe tenni. Kicsit az Ovéra emlékeztet, bár a főszereplő annyira azért nem szeretetreméltó. 8/10.

Aki megszökik és aki marad (Nápolyi regények 3.)

Ez a rész tetszett eddig talán a legjobban. És nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részre, de magyarul sajnos csak jövő novemberben fog megjelenni... A nyelvezete még mindig zseniális, le a kalappal Matolcsi Balázs fordító előtt. A sztori kicsit lassabban csordogál ebben a kötetben, de van itt minden, sztrájk, házasság, gyerekszülés, halál, maffia, gyilkosságok, összeveszés és kibékülés, és végül a nagy egymásra találás Ninóval, erre vár az ember az első kötet óta, hogy ezek ketten végre rájöjjenek, ki kell nekik. És aztán a szökés, aminek a kimenetelére ugye jövő novemberben derül majd csak ki... 10/10.

My sister's keeper

Ez az első könyv, amit Picoult-tól olvastam, és eléggé földhöz vágott, főleg a vége. 

Anna Fitzgerald ügyvédhez fordul, hogy beperelhesse a szüleit, amiért a beleegyezése nélkül oda akarják adni az egyik veséjét leukémiás nővérének, Kate-nek. Mindezt miután Kate kapott már tőle őssejtet, csontvelőt és vért anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, Anna mit gondol erről ("ő csak egy gyerek"). Ja, Anna direkt azért született meg, hogy Kate-nek csontvelőt "adományozhasson", az orvostudomány segítségével a szülei olyanra "csinálták", hogy tökéletes donor legyen. Kate nem akarja a vesét, elege van a tizenötéves harcból, de a szülei erőltetik. A bíró Anna javára ítél: nem kell semmilyen szervet adnia, ha nem akar. Mégis úgy alakul, hogy Kate megkapja Anna veséjét... 10/10.

Bodza Bisztró

Nagyon anticipálható, didaktikus tanmese arról, hogy az instagram és a budapesti pörgés rossz, a vidéki lassúság és a pillanat megélése jó. 5/10.

Evelyn hét férje

Közepesen igénytelen lektür egy filmcsillagról, aki hétszer ment férjhez, de igazi szerelme valaki más volt. Törtetés Hollywoodban, érdekkapcsolatok, titkos viszonyok, csúcs és mélypont. 7/10.

Lilac Girls

A borító eléggé félrevezető, mert azt hittem, a három főszereplő (Caroline, Kasia és Herta) fognak egyszercsak így összetalálkozni és majd együtt mennek tovább az élet ösvényén, ahh. 

Hihetetlen, de eddig sose hallottam a ravensbrücki kísérleti nyulakról, nem is értem. Szinte makkegészséges, életerős fiatal nőkön azt próbálták bebizonyítani, hogy ha felvágják a lábukat, majd a nyílt sebbe mindenféle koszos, fertőző anyagot tesznek, akkor csak ettől nem fognak meghalni (Hitler megvádolt valami vezető orvost azzal, hogy katonák azért haltak meg, mert elfertőződtek a sebeik, és ennek az ellenkezőjét így kívánták bebizonyítani)... Nem is haltak meg, de embertelen fájdalmaik lettek és életre szóló traumát szenvedtek el, nem mintha  ravensbrücki tábor önmagában erre nem lett volna elég. Szerencsére Caroline kijótékonykodja Kasiát és társait Herta karmai közül, és minden jó lesz, ha a vége jó, de összességében elég rettenetes és nyomasztó a történet, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a borító alapján tűnik. 10/10.

Khalil

Túlzás nélkül mondhatom, hogy 2018. legmegrázóbb olvasmánya. Amikor az ember azon kapja magát, hogy szimpatizál a terroristával és neki drukkol, na az egy eye opening pillanat: ők is emberek. 

A 2015. november 13-i párizsi terrortámadás egyik résztvevőjének szemszögéből látjuk az eseményeket: neki is fel kellett volna robbannia, méghozzá a tömött metróban, de nem működött a mellénye. Utána pária lett, mert akik tudták, mire készül, azt hitték, gyáván megfutamodott, akik akik meg nem, azok a füle hallatára átkozták a terroristákat. Pedig ő csak üdvözülni akart, és mélyen hitt benne, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes döntés. Egészen addig hitt ebben, amíg el nem vesztett egy hozzá nagyon közel álló személyt a pár hónappal későbbi brüsszeli terrortámadásban... Hogy ezután hogy dönt, amikor egy marrakeshi terrorakcióra megint kiválasztják robbantónak, az derüljön ki a könyvből; remélem, hamarosan lesz magyar/angol fordítása, mert NAGYON el kéne olvasnia mindenkinek. 10/10.

A rendes lányok csendben sírnak

A pillanat, amikor "kinyitom" a könyvet és az első dolog, amit megtudok, hogy az exem nagybátyjának a felesége tervezte a borítót... Vigyorogtam rendesen. :)

Nagyon jól megírt, nagyon megrázó és nagyon letehetetlen regény a '90-es évek Dunaszerdahelyéről, ahol a maffia uralt mindent, megölt fiúkat és megerőszakolt lányokat, védelmi pénzt szedett a kereskedésektől, és mindenkit rettegésben tartott. 10/10

Hamvaimból

Nagyon kíváncsi voltam "Szentesire", hogy hogy ír szépirodalmat (cikkeit már olvastam). Sajnos ebből a könyvből nem derült ki, mert ez nem szépirodalom, hanem összeollózott cikkek, cset-beszélgetések, levelek és átvezető szövegek gyűjteménye. Nagy kár, mert a téma sokkal több igényességet érdemelt volna, és tartalmilag nagyon is érdekes volt. 6/10

The fault in our stars

Két rákos tinédzser küzdelme a normalitásért. Érdekes, megrázó, magával ragadó, kicsit csodálkozom, hogy csak most találkoztam vele. 10/10

A döntés

Akitől csak hallottam (olvastam) a könyvről, odavan érte. Az év olvasása, a legjobb könyv, amit valaha írtak, micsoda hősiesség, stb.-stb. Közvetlenül az elolvasása után én is odavoltam érte, sőt azóta is nagyon gyakran eszembe jut. Dr. Egerben és bennem az a közös, hogy mindketten azt mondjuk, a hozzáállás (és ezzel végső soron az életminőségünk) (részben) döntés kérdése, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük, egyszerűen nem lehet rajta túl sokáig kattogni, mert azzal értékes idő megy el, ami alatt akár már a következő lépést tervezhetnénk. Az apró különbség közte és köztem az a mintegy hetven év, amennyivel előbb született, és a holokauszt, ami nem a legevidensebb kontextusa a döntésalapú életnek. Dr. Eger - szerinte! - elkövetett egy hibát az auschwitzi szelekciókor, de nem tudjuk, mi lett volna, ha, úgyhogy ezt nem lehet hibának tekinteni, ő mégis évtizedekig okolta magát az anyja elvesztéséért. 

Egy fél könyv kell hozzá, hogy az olvasó számára is kiderüljön, mi okozza dr. Egerben az óriási traumát (persze túl azon, hogy túlélte Auschwitzot). És 2018-ban már könnyű bólogatva olvasni a könyvet, hogy hát persze, hogy szembe kellett volna néznie ezzel már korábban / persze, hogy emiatt vannak pánikrohamai / persze, hogy ezek pánikrohamok, de ő ott és akkor, a késő 40-es, majd 50-es évek Amerikájában nem tudta, nem tudhatta, mi játszódik le benne. 

A holokauszt-része a könyvnek nem tartalmaz sok új információt hálistennek, a második fele, az utóélet, sokkal érdekesebb. Hihetetlenül kemény és erős ez a kis pici nő, egyrészt hogy túlélte magát a traumát, másrészt hogy képes volt feldolgozni és mások hasznára fordítani. Azt képzelem, hogy amikor beszédeket tart a témában, olyan lehet neki, mintha valaki más életéről beszélne, olyan régen és messze történt mindaz, amit elmesél. 

És itt el is érkeztünk ahhoz, ami nem tetszik. A könyv elolvasása után meghallgattam dr. Egerrel több interjút, meg egy TEDx-talkot is, és mindenhol szóról-szóra ugyanazt mondja el, célközönségtől / kontextustól / időponttól függetlenül, ugyanazt a sztorit ugyanazokkal a szavakkal, még a nyelvbotlásai is ugyanott vannak. Gyakorlatilag egy darab, jól bevált, talán valaki más által megírt beszéddel turnézik év(tized)ek óta, és aztán megírta a könyvet, amiben szintén ugyanaz van, csak részletesebben. Nekem ez sajnos nagyon illúzióromboló, mert teljesen hiteltelenné tette azt a saját magán keresztül másokon is segíteni vágyást, ami a könyvéből kiderült. Megnéztem a honlapját is, gyakorlatilag a könyv marketingje köré van felépítve. Kár. 

A kártyavár összedől (Millennium trilógia 3.)

A pillanat, amikor rájövök, hogy ezt már olvastam három éve - de semmire nem emlékeztem belőle, egyáltalán nem is rémlett! 

Az első 100 oldalon rengeteg név volt, a végére föladtam, hogy kövessem, ki hova tartozik, szerepelt-e már, ez az igazi vagy az álneve, etc. Egy idő után letisztult szerencsére a cselekmény, és lehetett a főbb szereplőkre koncentrálni, alig bírtam letenni... Zseniális! 10/10 

A terapeuta

Brrrr, hát ez skandináv krimi a javából, a sötétségből esély sincs szabadulni. És Sirinek, a főszereplő pszichoterapeutának pont a sötétség a legnagyobb ellensége, retteg tőle. Pláne, amikor rájön, hogy valaki a sötétségben rá leselkedik. Baromi nyomasztó, zseniálisan megírt könyv. 10/10

ponyvák az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek külön bejegyzést

Emlékeim szerint ez nem volt rossz, és egészen későn derül csak ki a háttérben mindenki életét megkeserítő bűntény (mármint az olvasó számára), viszont utána olyan mesei fordulatot vesz a cselekmény, hogy teljesen szüreálissá válik, innentől élvezhetetlen sajnos. 4/10

Ötletes a kiindulópont: a főszereplő hölgyike tehetős, középkorú urak feleségeinek temetésén jelenik meg és lopja magát az említett özvegy szívébe, illetve bizonyos idő elteltével csak simán lop, szív nélkül. Vagy mégis szívvel? Elég Sophia Kinsellás a kivitelezés, és persze minden jó, ha jó a vége. 7/10

Ez is kreatív: egy szarkeverő gazdag pali ugyanarra a hétre hív meg két családot spanyolországi villájába, látszólag véletlenül. Igazából viszont tudja, hogy az egyik férj a másik férj munkahelyét éppen felvásárló, a másik férjet kirúgni készülő cégnél dolgozik... Azt viszont nem tudja, hogy egyik férj a másik feleséggel a barátinál kissé közelebbi viszonyban van. Jó kis kalamajka, és van közben bébiszitterrel szexelő kamasz is, szóval elég 18+-os. 8/10

A szürke ötven árnyalata. Igazából egy női fejlődésregénybe ágyazott pornó, a fejlődésregény-része még érdekes is lett volna, ha az ostoba főszereplő csaj nem fekszik le a főnökének (pun intended) minden egyes szakmai kérdésben. 2/10

Az auschwitzi tetováló

Alig emlékszem, miről szól a könyv, de most felelevenítettem a legerősebb ellenérzésemet: ez a történet eredetileg egy film (forgatókönyve) volt, mígnem évekkel (évtizedekkel?) később Heather Morris unszolásra könyvet írt belőle, de nem kellett volna, vagy nem neki, vagy nem így, mert jelen formájában Az auschwitzi tetováló csak mondatok egymás után. Nem irodalom, nincs hangulata, jellege, stílusa. Ezért is emlékszem arra, hogy nagyon nehéz volt bármennyire is belehelyezkednem a történetbe, mert egyszerűen még történet is alig volt. Kicsit mint amikor valaki azt hiszi, attól, hogy 

egymás alá

ír szavakat

akkor az

már vers is.

Épp ezért nem tudom felidézni, megrázott-e a sztori, inkább az rémlik, hogy szkeptikus voltam a valóságtartalmával kapcsolatban, hiszen hogy lehet az, hogy valaki, aki ennyire fontos szerepet töltött be a haláltáborban, ennyire sok ideig hallgasson erről? De persze ekkor még nem olvastam A döntést, amiben szintén szerepel pár évtizednyi hallgatás... 

6/10.

Az új név története (Nápolyi regények 2.)

Majdnem másfél évig tartott, mire eljutottam a folytatásig (az első részt 2017. áprilisban olvastam), annyira nagyon azért nem érdekelt, csak A. barátnőm beszélt róla, hogy neki mennyire tetszett, és direkt azért mentek Ischiára nyaralni idén, hogy fölkereshesse a második kötet legfontosabb színhelyeit, úgyhogy gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ilyen mély nyomot hagyott benne. 

Nagyjából ugyanaz a benyomásom erről, mint az első részről: érdekes, jó volt olvasni, de valahogy nem értem. Nem tudok azonosulni Lenúval, aki elképesztő kitartással próbál kikapaszkodni abból a rétegből, ahova született, és a tájékozatlanságát random olvasmányélményeivel igyekszik kompenzálni, ezzel teljesen abszurd párbeszédekre kényszerítve saját magát és aktuális (beszélgető)partnerét, fellengzős és senkit-nem-érdekel témákban. Saját gondolatai, úgy tűnik, nem nagyon vannak, csak a könyvekből/újságokból idéz, de magától nem következtet semmire. Az ember azt gondolná, hogy akkor ezt kompenzálja azzal, hogy legalább a szívügyekben jó: empatikus, megérzi, ha jön a vihar, és el tudja csitítani, de nem, a szeme előtt zajló bontakozó szerelmet nem ismeri föl, Lilának csak üres frázisokat tud mondani, egy darab önálló gondolata nincs ennek a csajnak, komolyan, őrjítő. Mind az ötszáz oldal alatt az volt a benyomásom, hogy csak sodródik az eseményekkel, legyen az a szex vagy az egyetemi felvételi. 

Persze mindez abszolút pozitívum a könyv irodalmi értékét tekintve. :) A negatívum, hogy az utolsó mondat cliffhanger (nyilván: sorozat), de a harmadik kötet csak november végén jelenik meg magyarul, és akkor is csak papíron, ki tudja, mikor lesz meg e-könyvben... Persze olvashatnám angolul, de az nem ugyanaz. #megvárom

9/10

Omerta

Az idei év egyik legfantasztikusabb olvasmányélménye. Omerta, azaz hallgatás: hallgatás a Ceaucescu-éra előtti évekről, az 50-es évek Romániájáról, hallgatás rózsanemesítésről, küzdelemről, sárbaragadt egyetemi tanárról, hallgatás a szerelemről, megcsalásról, börtönről, betiltott istenhitről, a dróton rángatott szereplőkről, a Párt érdekeiről, a betegségekről, alkoholizmusról, zabigyerekekről, tudatlanságról, műveletlenségről, józan paraszti észről, beszolgáltatni kényszerült földekről és állatokról, amit csak el lehet képzelni; hallgatás gyönyörű erdélyi tájszólásban, négy szólamban. 10/10

Hurok

Egy házasság-különválás-újraösszejövés története előbb a feleség, majd a férj, végül pedig a két gyerek szemszögéből. Ami egyértelműen kiderül, hogy minden szereplő szenved a társadalom által rákényszerített szerepben, és ahogy csak tud, próbál kitörni belőle: a feleség hordja a nadrágot, a férj megcsalja (majd el is hagyja), a gyerekek pedig utálkoznak úgy általában is, de a szüleikkel kapcsolatban csak igazán. 

A cselekmény több szálon fut, van benne múltidézés és persze a jelen, amiről csak a legvégén derül ki, hogy korántsem olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre tűnt, de hát ugye ehhez el kell jutni az utolsó öt oldalig. Érdekes a stílus, magával ragadó a történet és kegyetlen tükör a konformizmusból együtt maradó házaspároknak. 9/10

limonádék az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek bejegyzést

Nagyon vontatott és fura thriller, BA Parisről eddig sokkal jobb volt a benyomásom. 3/10

Ez egész érdekes volt, nő hazaér egy nap arra, hogy a férje eladta a házukat, minden papírt, aláírást stb. meghamisítva, és olajra lépett. Mint kiderült, azért, mert valakik zsarolták (a férjet mármint), és ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne jelentsék fel. Nem egy világklasszis, de újdonság a téma. 7/10

Két testvér azonos tartalmú leveleket kap és hasonló jellegű balesetek érik őket, miután vagy tíz éve nem is álltak szóba egymással. A végén kiderül, hogy nem csak ketten vannak, és a harmadik testvér irigykedik arra, hogy nekik bezzeg minden sikerült, róla meg még csak nem is tudják, hogy létezik, pedig közös az apjuk. Okcső. 5/10

Mit lehet erre mondani? Már megint egy Kinsella. Ezúttal meglehetősen cuki, talpraesett és szimpatikus a főhős, de a storyline a megszokott módon alakul: kisebb galibák, majd egy óriási galiba, a végén pedig boldogság. 7/10

Big Little Lies

Őszintén szólva nem tudom, hogy jutott eszembe pont ezt olvasni, csak szembejött az amazonon, és gondoltam, miért ne. Nem volt rossz, de nem is nyűgözött le annyira. 6/10.

And then it happened

Mel élete tökéletes, fülig szerelmes a férjébe 10 év házasság után is, a kislányuk egy tündér, a munkahelyét imádja. Ahelyett azonban, hogy boldogan élne, amíg meg nem hal, azon aggodalmaskodik, hogy az élete túl jó (!), és tuti mindjárt történik valami nagyon rossz. És valóban, a férje balesetet szenved, amely után hónapokra kómába esik. A központi idegrendszere annyira megsérül, hogy az orvosok már lemondanak róla, de Mel kitart amellett, hogy visszakapja a régi Adamot. Ha a régi Adamot nem is, egy újat valóban (vissza)kap, a férfi ugyanis minden orvosi várakozás ellenére lassacskán tényleg magához tér, ám igen kellemetlen kiadásban, mint egy kisgyerek, aki nem tud még disztingválni, ami a szívén, az a száján, és meg kell neki tanítani a társas viselkedés alapjait újra. A meglepő fordulatot nem spoilerezem el. :) 7/10.

The Date

Egy könyv a prozopagnóziáról, ami korántsem olyan prózai, amilyennek hangzik (ha-ha); arcvakságnak hívják magyarul, és azt jelenti, hogy a beteg képtelen arcokat felismerni, ha pár (másod)perc eltéréssel látja is ugyanazokat a vonásokat, ideértve a saját tükörképét is. Így persze nagyon könnyen meg lehet téveszteni, elég, ha valaki más ruháját vesszük föl, ha a hajunk színe, a magasságunk stb. kb. azonos, akkor a beteg nem fogja megtudni, hogy nem az a személy vagyunk, akinek hisz. De egy idő után a többi érzék kompenzálja az arcvakságot, és az illatunk, a mozdulataink stb. elárulnak... És persze minden jó, ha jó a vége. 6/10.

13 reasons why

Jaj, jaj, jaj! Az alapszitu érdekes: öngyilkos középiskolás lány magnóra mondja, hogy miért lett öngyilkos. De annyira mesterkélt és hiteltelen az egész, hogy arra nincsenek szavak. Állítólag a sorozat jobb, de abban meg olyasmik szerepelnek, amik a könyvben nincsenek is - így könnyű... 2/10.

A babaház úrnője

Köszönöm ezúton is Zsuzsinak (ha olvas, ha nem), hogy kölcsönadta ezt a könyvet, annyira jó volt! Ijesztő, szép, izgalmas, és nagyon élvezetes a nyelvezete is. 10/10.  

Wife by Wednesday

Fiatal gazdag üzletember (?) az öröksége megszerzése végett azonnal feleséget keres (szerdáig, ki hitte volna).

Fiatal csinos leány vállalja, hogy talál neki feleséget.

Vajon egymásba szeretnek-e?

6/10.

Ajvé

Olvastam ezt már három éve a moly szerint (milyen jó, hogy van ez a moly, mert egészen eddig nem voltam biztos benne, hogy tényleg olvastam-e már, vagy csak ennyira ismerős volt az atmoszférája :)), és lehet, hogy fogom is még - olyan kedves ez a könyv, olyan otthonos. :) 10/10.

Akkor is

(A cím kvázi lopás, mert Lugosi Viktóriának már van azonos című könyve, de jó, nem szó szerint, és az másról szól... de azért ez szálka a szememben.)

Azt hallottam, Finy Petra gyerekkönyveket ír, nem tudom, abban jó-e, de hogy ebben a felnőttkönyvben rettenetesen rossz, az biztos. Az alapszitu ígéretes volt pedig, de olyan mondatokat ad felnőttek és főleg gyerekek szájába, olyan rettenetesen mesterkélt és modoros az egész, és annyira... unalmas és kiszámítható, hogy kösz, de inkább maradjon a gyerekkönyveknél. 1/10.

The One

Ez egy unalmasan induló, érdekesen folytatódó, meglepő véget érő regény. Egy olyan utópisztikus világban vagyunk, ahol egy app segítségével megtalálhatjuk a genetikailag hozzánk tökéletesen illő igazit, akivel nem kell az ismerkedés-randizás összes fázisán végigmenni, hiszen tudományos tény, hogy más nem lehet a társunk. Na de mi van, ha valaki meghekkeli a rendszert, és az emberek neadjisten olyanokba szeretnek bele, akiknek a DNS-e nem illik hozzájuk tökéletesen?... 10/10. 

A life without you

Hú, ez is elég megrázó volt - spoiler! -, az elbeszélő legjobb barátnőjének halálával kezdődik a cselekmény. Aztán sajnos nagyon is anticipálható lesz, és tényleg az lesz a vége, amit sejtünk, az örök tanulsággal: mindenki helyettesíthető. 7/10.

Goodbye, dearest Holly: Ten years on

Lehet róla vitatkozni, hogy ér-e egy gyerekrablási és -gyilkossági sztoriból bestsellert csinálni és ezen keresni, de mivel a gyászoló apa a szerző, elhiszem, hogy ez neki elsősorban terápia. Egyébként pedig - túl persze a nagyon megrázó történeten - érdekes, hogy hogy zajlik a nyomozás, a tárgyalások, stb.

A legfrissebb cikket a témában itt lehet olvasni egyébként: https://www.telegraph.co.uk/news/0/soham-murders-ian-huntley/

I followed the rules

Ha nem lett volna az ötödik oldaltól egyértelmű a végkifejlet, még több pontot is adnék rá talán... de így 3/10.

És most látom, hogy én ettől a nőtől már olvastam és már az is szörnyű volt. No comment.

After I've gone

Na, ez egy tök para könyv volt! Spoiler!

Jess FB-falán egy nap fura posztok jelennek meg: őt gyászolják a barátai és a hozzátartozói. Hamarosan az is feltűnik neki, hogy a posztok 18 hónappal későbbről származnak és rajta kívül senki más nem látja őket. Lassan rájön, hogy valóban e felé a végkifejlet felé halad a sorsa, hiába próbál ellene hadakozni, de arra is rájön, hogy a leendő kisfia élete is rajta múlik - ha idejekorán elszökik az őt majd meggyilkoló férjétől, akkor nem lesz terhes a kisfiával, aki a posztok szerint a halála után csak pár hónapos. 

Az egyetlen dühítő momentum, hogy olyan egyszerűen elszökött végül, és olyan hirtelen jóra fordult minden, teljesen értetlenül álltam a happy end előtt. Emiatt 7/10, amúgy nagyon tetszett az alapötlet és egészen a szökésig a cselekmény is.

My husband's wife

Fú, erre sajnos már nem nagyon emlékszem, de elég letehetetlen volt, szóval annyira nem lehetett rossz... :) (Így jár az ember, ha fél évvel később posztol.)

Still me

A kedvencem ebből a trilógiából, önmagában is teljesen megállja a helyét, Lou nagyon cuki! 9/10.

The Expats

A világ leggyengébb krimije, amit azért vettem meg, mert Luxembourgban játszódik. Mondjuk mire számítottam. :P Becsületesen végigolvastam, de szenvedés volt. 2/10.

Surprise me

Az a vicces, hogy mikor ezt olvastam, tényleg kellemesen meg voltam lepve, hogy micsoda új ötletek, végre nem a "szerencsétlen szingli hősnő próbálja rendbeszedni az életét" mintázat ismétlődött, hanem más témákról volt szó, de most, két héttel később, az istennek se emlékszem szinte semmire az egészből. :D 

Vádirat

A moly.hu fülszövege tökéletesen összefoglal mindent:

"Észak-Koreáról ​keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális uralkodójának külső szemlélő számára megdöbbentő kinyilatkozásai, tettei dominálják. 

Belső világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról, bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, főként észak-koreai menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi rendszer poklából. 

A Vádirat azonban az első mű, melynek írója ma is Észak-Koreában él. A személyével kapcsolatos részletek a szerző védelme érdekében homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthető megfontolások alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták. 

Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem. Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerűek. Mert nagyon is beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk elé képzelünk. Mert valóságosnak tűnnek a helyszínek, az emberek, a környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden. 

Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk. Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk előtt megtörténhessen? 

A Vádirat szerzője és azok, akik a műnek Észak-Koreából való kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. Ők nem ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Első lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szereplő tanúvallomásokat."

Alias Grace

"Grace Marks (c. July 1828 – after c. 1873) was an Irish-Canadian maid who was convicted in 1843 of murder in the death of her employer Thomas Kinnear, and was suspected of murdering his housekeeper, Nancy Montgomery. Her conviction was controversial, and sparked much debate about whether Marks was actually instrumental in the murder, or merely an unwitting accessory." (wikipédia)

= Grace Marks (cca. 1828. július - cca. 1873. után) - ír-kanadai cseléd, akit 1843-ban a munkaadójának, Thomas Kinnearnak a meggyilkolása, illetve házvezetőnőjének, Nancy Montgomery meggyilkolásának a gyanúja miatt ítéltek el. Az ítélet ellentmondásos: számos vitát szított arról, hogy Marks valóban közreműködött-e a gyilkosságok elkövetésében, vagy csak véletlenül lett részese az eseményeknek. 

Ezt a fait divers-t dolgozza föl Atwood, félig-meddig retrospektív formában: az 1860-as években egy doktor (most már pszichiáternek neveznénk) elutazik Grace-t meglátogatni a börtönben, hogy kicsikarja belőle a hiányzó láncszemeket, hogy ti. most akkor részt vett a gyilkosságokban vagy nem. Grace ugyanis nem emlékszik, pontosan mit csinált a történtek idején, nem volt eszméleténél szerinte, ezért többféleképpen meséli el az eseményeket, ami csak bizalmatlanságot szül, ezt szeretné dr. Jordan valahogyan meggátolni és Grace emlékeit föléleszteni. Ez nem sikerül, viszont mindent megtudunk Grace hányattatott sorsáról, írországi gyerekkoráról, az éhezésről, arról, hogy hogy keltek át az óceánon Kanadába, hol mindenhol szolgált, ki volt az a Mary Whitney, akinek a nevén bemutatkozott, mikor elfogták a gyilkosságok után, hogy került Kinnearékhoz, stb. Viszont egy  másik doktor által vezetett "szeánsz" során kiderül, miért nem emlékszik Grace a gyilkosságokra (nem mondom el), de ott az olvasóban a kétely, egyrészt már csak tudományos alapon is, másrészt mert aki hipnotizálja ("elaltatja"), gyerekkora óta ismerőse, és előtte akár össze is beszélhettek, hogy mit mondjon. 

Természetesen ezzel párhuzamosan Grace jelenéről, dr. Jordanről és a többi mellékszereplőről is megtudunk egyet s mást, meglehetős erotikával fűszerezve.

Végül Grace-t 29 év és 10 hónap után fölmentik, és kiszabadul a börtönből, és New Yorkba költözik. Olyan sok ideje nem marad sajnos a szabadságot élvezni, mivel összesen legfeljebb 50 évet élt, és 15 volt a gyilkosságok idején.  

Csonka Ágnes fordító remek munkát végzett, ízes, élvezetes a magyar fordítás, öröm a szövegért magáért is olvasni. Számos humorforrás is van benne, és most meglepve látom, hogy több mint 700 oldal. Nem tűnik föl (persze e-olvastam, úgy kicsit más is, de akkor se tűnt hosszúnak)! 10/10.

Szomjúság

Norvég krimi. Kell ennél többet mondani? Megvan benne minden, ami csak kellhet: meglehetősen bizarr és hátborzongató módszerrel ölő sorozatgyilkos, nyugállományból visszahívott főfőfőnyomozó, elgondolkodtató pszichológiai aspektus, a média és a rendőrség összejátszása és kölcsönös manipulációja, és még némi szerelmi szál is. Ja, és a végén egy csavar. 10/10.

for the record - ezeket olvastam 2017. augusztus óta (2)