Nem teljesen világos, hogy a - gondolatjelek nélküli - baráti beszélgetések kik között is zajlanak - nehéz a főszereplők egymáshoz való viszonyát barátiként definiálni. Persze ez (is) az egyik fő kérdés, hogy mi/ki az a barát? Nem mondhatnám, hogy a narrátor Frances bárkivel is igazán barátként viselkedne, de talán túlzás is ezt tőle elvárni, mikor egyértelmű, hogy saját magával sincs kibékülve...
Mindenesetre szerintem egyáltalán SEMMI vicces nincs a sztoriban, inkább nagyon is nyomasztó. De ettől még jó és nehezen letehető, ami szerintem a legtöbb, ami egy könyvről elmondható.
nagyon tetszett! Bár nyomasztó, igen, posztmodern neurózis és rettenetesen élethüen irja le az endometrózis okozta fájdalmakat, most már én is bele tudom élni magam annyi ismerösöm helyzetébe. A második könyve is nagyon jó, abból is megértettem valamit, sokakat. (Normal people)
VálaszTörlés