Feleségverseny

Parti Nagy, Fogság, Tóték, 1984, Szép új világ - van itt minden, mi szem-szájnak ingere, zseniális nyelvi fordulatok, beszélő vagy legalábbis rendkívül kifejező nevek (Hugó Viktor, Gréta Margó, Bébi Zsabó, Vulnera Csetra...), hátborzongató és egyben humoros társadalomrajz... Egyszóval utópia, igen. ZSENIÁLIS.

Idéznék minden további nélkül:

Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. 

Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény. 

Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom. 

1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom. 

Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. 

Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem. 

Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek – családszerető ember lévén – nem teszem ki magamat. 

Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék! 

Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem. 

A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni. 

Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki. 

Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én. 

Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. 

De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. (194-195. oldal)

10-ből 10.