Megrázó és aprólékos esszégyűjtemény szinte kizárólag a magyarországi antiszemitizmus újjáéledéséről. 1998-tól 2010-ig írt, megjelent vagy az asztalfiókban maradt írások, csupa-csupa emlékeztetés, intés, figyelmeztetés. Hatástalan.
A legmegrázóbb mégis a 2001. szept. 11-i terrortámadásról való megemlékezés (Megtörtént a bármi, 111-113. o.):
Semmi se fontos. Semmi se lett fontos. Minden nem fontos lett.Aznap délután a Zeneakadémián voltam éppen, szünetben hazatelefonáltam, két mondatban mondták, mi van, nem mentem a terembe vissza, elvesztette jelentőségét még a Dante-szonáta is. Dante most nem lúdtollal ír, Liszt most nem a húrokon ráz velőt.
Volt a zsebemben egy aznapi újság, azt kilöktem a szemétbe.
Ami abban hír volt, az megszűnt hírnek lenni. Érdektelen apróság lett a Gripenekből.
Nem mindegy, milyen repülő zuhan le?
Megóvni pedig semmiféle légiflotta meg nem óvhat semmitől.
A papírvágó késsel szemben pedig tehetetlen a világ leghatalmasabb ármádiája is.
Nem érdekes a politika, nem a gazdaság, nem fontos a Fidesz és nem az MSZP. Nem fontos, hogy milyen az idő.
Elvesztette a jelentőségét, hogy mit írtam, írtam volna ebbe a lapszámba. Most csak erről lehet írni. Amiről nincsen mit írni.
Amiről mindent megírtak már.
Millió dolog forog az ember fejében, de mindről az derül ki: nem fontos.
Nem fontos, hogy tudtam, hogy így lesz, hogy túl sok a repülő, és túl magasak a házak, hogy ahol sok ember van összegyűjtve, ott sok is hal meg aztán, amikor a baj beüt. Nem fontos, hogy tudtam, hogy beüt a baj, hogy a repülők mind leesnek, és a házak mind leomlanak.
Nem fontos, hogy csak az amerikaiak vannak meglepődve, mert számukra egyetlen baj volt képzelhető eddig: a betegség.Minálunk le szoktak a házak omlani, mi erre föl vagyunk készülve, mi csak erre vagyunk kondicionálva: hogy bármikor megtörténhet bármi is. Nem fontos, hogy én vártam ezt, s nem fontos, hogy atomra számítottam. Nem fontos, hogy tudom, jön az is. Mert van, és ha van, akkor előbb-utóbb rossz kezekbe kerül. Ha az emberiség komolyan szeretne még fönnmaradni egy kicsit, akkor a jövő héten megsemmisítené összes atomfegyverét. Az emberiség ezt nem fogja tenni. Megvárja, amíg egy félanalfabéta fellah valahol Szibériában, egy vodkában áztatott orosz tábornokkal vagy raktárossegéddel köt egy jó üzletet. Ilyen az emberiség. Megérdemli sorsát. Az atom után pedig az internet következik. Azzal össze van bogozva minden ember a többivel. Azzal lehet majd tökéletesen és totálisan bevégezni a munkát.Már semmi se fontos.Nem fontos, hogy vettem egy zsák krumplit.Az is csak megszokás, balkáni rituálé.
(innen másoltam)Tisztelgés az ősök emléke előtt.Akik tudták, hogy bármikor megtörténhet bármi is.Most megtörtént a bármi.És nincsen vége.Ez volt a mi Szarajevónk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése