Ilyen szép kiadású könyvet szerintem még életemben nem olvastam... Már évek óta szemeztem vele, de valamiért nem akaródzott belekezdenem. De kb. két hete levettem a polcról, és nem bántam meg.
A nyelvezete gyönyörű, hű az 1850-es évekhez, abszolút átélhető a szegény munkáscsalád keserű sorsa, ahogy a viszonylagos gazdagságból lezüllenek a teljes nyomorba. A molyon be is jelöltem egy kihívást, ami abból áll, hogy a Rougon-Macquart család-sorozat összes kötetét el kell olvasni aug. 31-ig. Nem lehetetlen, de azért nehéz, mert húszkötetnyi Zola bő öt hónap alatt elég tömény. Eddig a Germinált olvastam (tavalyelőtt, mert kötelező volt, nagyon tetszett), most kipipáltam A Patkányfogót, és elkezdtem azóta a Plassans meghódítását, szóval teljesen random sorrendben haladok, de nem baj. A következő a Nana lesz, ez biztos.
Amúgy tök durva, hogy a szociális szálon (elszegényedés, lezüllés, részegeskedés, zálogház stb.) kívül a fő szál persze a házasság, ami elég extrém formát ölt: Gervaise először Lantier-vel él együtt, nem házasok, de van két gyerekük, majd Lantier elhagyja őket, Gervaise pedig hosszas unszolásra hozzámegy Coupeau-hoz, a bádogoshoz. Eddig rendben is van, boldogan élnek, születik egy kislányuk (Nana), kivesznek egy bolthelyiséget, ahol Gervaise saját mosodát tud beindítani, az egész utca szereti őket, egyszóval happiness van, amíg egyszer csak fel nem bukkan Lantier. De nem csak, hogy felbukkan, hanem először csak be-benéz Coupeau-ékhoz, egy-egy italra, ebédre, egy idő után pedig konkrétan odaköltözik, és együtt élnek szépen négyesben, a férj, a feleség, Lantier és Nana (a két bátyját már rég valami bentlakásos iskolába adták). Később Coupeau mama is csatlakozik, mert szegény már öreg és magatehetetlen. És ennek a tenyészethez hasonló együttélésnek meg is lesz a böjtje: ahogy várható, Gervaise rendszeresen lefekszik Lantier-vel, miközben fokozatosan elhidegül Coupeau-tól, aki viszont állandóan részegeskedik (holott korábban maga volt a megtestesült Szerető és Kötelességtudó Férj), Coupeau mama meg hipp-hopp meghal a lakásukban, miközben Nanából fokozatosan kurva válik. Szóval remek egy helyzet, cseppet sem nyomasztó, nem szürke, nem penészes. Ja, és a végére minden szereplő meghal, csak Nana éli túl a szüleit az utcán parádézva.
Akárhogy is, 10-ből 10 pont, kíváncsi vagyok, hány kötetig bírom. Ha emlékezetem nem csal, a Germinal is pont ilyen hangulatú volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése