2014-01-25

A sivatag lányai


Már olvastam egy Dirie-könyvet (La fleur du désert, A sivatag virága), szerencsére franciául, így szerencsére nem jött annyira testközelbe a probléma, amiről az összes könyve, így ez is szól: a női nemiszerv-csonkítás hagyománya arab országokban és az onnan Európába származott bevándorlók körében. Borzasztó, hogy ilyen létezik ma, a 21. században - igaz, a könyv 2006-os, tehát nem tudom, mostanra javult-e a helyzet, de valószínűleg nem (sokat). Brr! A könyv egyébként tanulságos, jó, hogy elolvastam, mondjuk irodalmilag nem egy nagy durranás, inkább egy kötet riportokból, interjúkból, csak akkor azt úgy is kellett volna kiadni. De mindegy, így is jó volt, 10/10.

2014-01-20

Házasságom története


Hát ez valami minősíthetetlenül alja könyv volt. Nem is minősítem. Kap 3 pontot, mert annyira azért nem volt szar, hogy ne olvassam végig. És voltak benne cuki pillanatok. 

2014-01-19

Lány a pincében



Hát ez egy nagyon megrázó, magával ragadó, de ugyanakkor hatásvadász és elfogult könyv volt. A polcról a címe miatt vettem le, aztán nagyon megörültem neki, hogy igen, valami rémlik valami hihetetlen sztoriról, hogy egy gyerek előkerült, vagy mi. Hát igen. Ennek utána lehet olvasni, van Nataschának saját weboldala, fent van a neten egy csomó interjú is, meg mindenféle infók, hihetők és hihetetlenek, igazak és kevésbé igazak.
Részemről egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy több mint nyolc évig fogságban tartott gyerek hogy nem őrült bele ebbe? Pláne, hogy az első hat hónapban nem engedte ki az a mocskos állat a cellájából sem, és bár ott bent "mindene" meglehetett, amije egy korabeli gyereknek megvolt, a friss levegő, a beszélgetőtárs, a mozgás, stb. hiánya, de főleg a teljes csend, kizárt dolog, hogy bárki ép ésszel-lélekkel-testtel túlélje. Jó, tudom, ez nem hit kérdése, láthatóan túlélte, hiszen ott pózol a megjelent könyvével a Szerémi úti villamosmegállóban, de akkor is. Az meg, hogy nem beszél a mocskos állattal való kapcsolatáról, hogy most akkor volt-e szexuális kapcsolatuk, megerőszakolta-e, stb., szintén érthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy hogy lehet az, hogy nyolc év alatt egyszer sem próbált megszökni?? 
A könyv maga hemzseg a fordításszagú részletektől és fordítási hibáktól, pontatlanságoktól (elég könnyű rájönni, mert angolul jelent meg eredetileg), és ISZONYATOSAN sok benne az (ön)ismétlés, ami azért is idegesítő, mert az ember kifejezetten azt várja, hogy haladjon már a sztori - még ha tudja is, mi lesz a vége -, ehelyett elolvashatja ugyanazt harmadszor. Ezért, és nem a tartalma miatt, pedig azon is volna mit kifogásolni, persze nem a Nataschát illető részeket, hanem a szerzők személyes véleményét, ami elég egyértelműen átjön, szóval 6/10.

2014-01-18

Égő gyertyák


Ebben a könyvben az a pláne, hogy Bella Chagall a férje, Marc kérésére írta, hogy az megismerhesse a felesége gyermekkorát. A többi - zsidó ünnepek, fantasztikus hangulat, gyönyörű nyelvezet. Gyerekszemmel ilyen volt egy békés, oroszországi zsidó kisváros élete. 10/10.

2014-01-07

A bécsi tolmács


A tartalom szuper, hihetetlen, néha gyomorforgató, de mindenképp tanulságos tolmácskalandok a bécsi Sicherheitsbüro berkeiben. A szerkesztetlenség borzasztó, sehol egy enter két bekezdés között, néha konkrétan olvasás közben elvesztettem a sort, hogy épp hol tartok... Emiatt csak 10/7.

2014-01-02

Alföldi színháza - Öt nemzeti év


Hát most mit mondjak? Túl kevésszer voltam ez alatt az öt év alatt a Nemzetiben, ez világos, de azért az Aföldit nagyon szeretem, és a kritikákat is mindig elolvastam. Két-három darabot láttam csak, de most a könyvből megtudtam, milyen volt a másik ötven, amit nem. Ez egy elég szubjektív könyv, a Csáki Juditnak megvan a maga sajátos, megmondós-patetikus stílusa, amit lehet nem szeretni, én speciel szeretem, főleg, amikor egyetértek vele. 
Nagyon jó, hogy sok-sok színészinterjú szabdalja az évadok leírását, viszont nagyon nem jó, hogy egy egész fejezet szól arról, hogy Alföldi meleg és vajon a darabokban ez hogy tükröződik. Bulvár. Az alapkoncepció, hogy ti. Alföldi utólag fűz kommentárokat a már megírt szöveghez, az is nagyon jó. Nagyon nem jó cserébe, hogy Csáki sok kritikát idéz (talán saját magától is), de végjegyzet van, nem lábjegyzet, és hát nem lehet állandóan hátralapozni, hogy most akkor ez kitől, mikor, hol. 
Nincs pontozás, ez egy ilyen szubjektív-igaz történet. Egyszer élünk.