Hát most mit mondjak? Túl kevésszer voltam ez alatt az öt év alatt a Nemzetiben, ez világos, de azért az Aföldit nagyon szeretem, és a kritikákat is mindig elolvastam. Két-három darabot láttam csak, de most a könyvből megtudtam, milyen volt a másik ötven, amit nem. Ez egy elég szubjektív könyv, a Csáki Juditnak megvan a maga sajátos, megmondós-patetikus stílusa, amit lehet nem szeretni, én speciel szeretem, főleg, amikor egyetértek vele.
Nagyon jó, hogy sok-sok színészinterjú szabdalja az évadok leírását, viszont nagyon nem jó, hogy egy egész fejezet szól arról, hogy Alföldi meleg és vajon a darabokban ez hogy tükröződik. Bulvár. Az alapkoncepció, hogy ti. Alföldi utólag fűz kommentárokat a már megírt szöveghez, az is nagyon jó. Nagyon nem jó cserébe, hogy Csáki sok kritikát idéz (talán saját magától is), de végjegyzet van, nem lábjegyzet, és hát nem lehet állandóan hátralapozni, hogy most akkor ez kitől, mikor, hol.
Nincs pontozás, ez egy ilyen szubjektív-igaz történet. Egyszer élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése