Hát ez egy nagyon megrázó, magával ragadó, de ugyanakkor hatásvadász és elfogult könyv volt. A polcról a címe miatt vettem le, aztán nagyon megörültem neki, hogy igen, valami rémlik valami hihetetlen sztoriról, hogy egy gyerek előkerült, vagy mi. Hát igen. Ennek utána lehet olvasni, van Nataschának saját weboldala, fent van a neten egy csomó interjú is, meg mindenféle infók, hihetők és hihetetlenek, igazak és kevésbé igazak.
Részemről egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy több mint nyolc évig fogságban tartott gyerek hogy nem őrült bele ebbe? Pláne, hogy az első hat hónapban nem engedte ki az a mocskos állat a cellájából sem, és bár ott bent "mindene" meglehetett, amije egy korabeli gyereknek megvolt, a friss levegő, a beszélgetőtárs, a mozgás, stb. hiánya, de főleg a teljes csend, kizárt dolog, hogy bárki ép ésszel-lélekkel-testtel túlélje. Jó, tudom, ez nem hit kérdése, láthatóan túlélte, hiszen ott pózol a megjelent könyvével a Szerémi úti villamosmegállóban, de akkor is. Az meg, hogy nem beszél a mocskos állattal való kapcsolatáról, hogy most akkor volt-e szexuális kapcsolatuk, megerőszakolta-e, stb., szintén érthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy hogy lehet az, hogy nyolc év alatt egyszer sem próbált megszökni??
A könyv maga hemzseg a fordításszagú részletektől és fordítási hibáktól, pontatlanságoktól (elég könnyű rájönni, mert angolul jelent meg eredetileg), és ISZONYATOSAN sok benne az (ön)ismétlés, ami azért is idegesítő, mert az ember kifejezetten azt várja, hogy haladjon már a sztori - még ha tudja is, mi lesz a vége -, ehelyett elolvashatja ugyanazt harmadszor. Ezért, és nem a tartalma miatt, pedig azon is volna mit kifogásolni, persze nem a Nataschát illető részeket, hanem a szerzők személyes véleményét, ami elég egyértelműen átjön, szóval 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése