"Két kisregény" helyett inkább azt kellett volna írni az elejére, két lidércnyomás. Az első még hagyján, bár attól is végig összeszorul a szíve az olvasónak, meg a torka, és várja a feloldozást, de hiába. De a második, amit egyébként a 76-os trolin olvastam, az meg is ríkat. Nyomaszt, végig, és itt sincs feloldozás, sehol sincs. Csak bámulok ki a busz ablakán, nem is látok semmit, de reménykedem, hogy na most, most majd meg lehet könnyebbülni, és nem.
És a világ Gézáira és Gizijeire gondolok, akik ma is ugyanilyen helyzetben vannak, és akikről nem is tudunk, meg akikről tudunk, csak nem teszünk értük semmit, mert nem tudunk, vagy mert így kényelmes. A lidércnyomás tovább tart a könyvnél... 10/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése