Nincstelenek

[2015. könyves kihívása 17. egy könyv, amit egy barátom ajánlott]

Még csak május van, de szerintem ez 2015. legmegrázóbb olvasmánya lesz. Zs.-tól kaptam kölcsön, hogy "Neked biztos tetszeni fog". Az nem kifejezés. Tegnap este olvastam ki, egy hosszabb szünettel szerintem két hét volt. 

Az első, ami eszembe jutott róla, Agota Kristof Trilógiája, azon belül is A nagy füzet. Rövid, pontos tőmondatok, tárgyilagosan. Majdnem azt írtam, érzelmek nélkül, de a Nincstelenekben rengeteg az érzelem, de valahogy úgy van megfogalmazva, hogy még mindig tárgyilagos. Ja, és a legnyilvánvalóbb párhuzam a gyerekszem, a szegénység, a kirekesztettség. 

Sajnos nem tudok idézni, mert már tovább is adtam a könyvet B.-nek, remélem, neki is ugyanennyire fog tetszeni.

Annyira szép ez a könyv és annyira rettenetes. Ahogy nem mondják ki, hogy zsidók, de rengeteg szokást tartanak, és közben görögkatolikusok, meg elejtenek célzásokat Mózsiról, aki talán a mesélő apjának az apja?, de ez is csak a számkivetettek összefonódását mutatja. Számkivetettek, ahogy a prímszámok is, amelyek vissza-visszatérnek a fejezetek elején, és olyan szépen beleolvadnak a cselekménybe... 

És a nincstelenség maga, hogy a gyerek egy ágyban alszik a szüleivel, hogy meghal a Kicsi, hogy nincs új ruha, csak a nővéréé, hogy ha elhasználja a színes ceruzát, nincs másik, hogy zsíroskenyeret esznek cukorral, és az a pazarlás, és még sorolhatnám.

Hány ilyen sorsú gyerek van ma Magyarországon, aki télen vékony cipőben, nyáron meztélláb jár iskolába, ha ugyan jár? Borbély Szilárd saját magán kívül róluk is írt, egytől-egyig. 10/10 és nyugodjon békében.