[2015. könyves kihívása 26. egy memoár - NAGY jóindulattal]
Leszögezem: kizárólag azért vettem ki a könyvtárból és kezdtem el olvasni, mert a Székely Éva (aka. Gyarmati Andrea anyukája) könyveit olvastam és nagyon szerettem. NAGYON. A Sírni csak a győztesnek szabad-ot szerintem legalább tizenötször olvastam.
Na most ez is viszonylag jól indult. Asszem, az első harmada még tetszett is. De utána elkezdett borzalmasan didaktikussá válni, mint a diderot-i színház, olyannyira, hogy minden fejezet végén volt konkrét tanulság, hogyaszongya kedves (leendő) szülő, most elolvastad, mi rossz/jó, ennek fényében cselekedjél te is, ámen. Brrrr! Nem is olvastam el az utolsó 20 oldalt. 3/10, mert az egyharmada jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése