Holtverseny

Megrázó. Nyomasztó. Gyomorforgató. Felkavaró. Elgondolkodtató. Realista. Naturalista. Ijesztő. Brrr! 10/10.

A vastagbőrű mimóza

Nádasdy, mint minden könyvében, ebben is tanít, okosan, humorral, kedvesen magyarázva. Vegyük észre, hogy a melegek is csak ugyanolyan emberek, mint a heterók! 10/10.

A szürke ötven árnyalata

Avagy igen, van lejjebb!

Na ennél a könyvnél szerintem még nem olvastam rosszabbat. Szerencsére a molyon rengeteg a negatív komment, amikkel többnyire szóról-szóra egyet is értek. Nem olvastam el az összes kritikát, én kettő dolgot szeretnék kiemelni: 

1. A fordítás bődületesen szar. Valami elképesztő. De valami rettenetes. Ilyen egy borzalmat én még életemben nem olvastam, pedig volt már dolgom pár rossz fordítással. De ez mindet alulmúlja, külön-külön és egyszerre is.

2. Életveszélyes, hogy a könyv azt terjeszti (és terjeszti, mivel rengetegen elolvasták), hogy ez a szexuális teljesítmény (és mennyiség) a normális/az alap. És akkor majd csodálkoznak a kamaszlányok, amikor majd nem dugnak napi nyolcszor. (Nyilván csak az irigység beszél belőlem.)
0/10!!!!

Me Before You; After You

Mivel összetartoznak, egyszerre írok róluk. Jaj. Az a baj, hogy aki a Kindle-t és az "egyklikkes vásárlást" meg a 3-4 eurós ponyvákat kitalálta, az nagyon jól ismerte a gyenge pontjaimat (úgy is mint olvasásimádat, könnyed pénzszórás és gyakori, ponyvák iránti vágy). Egy pszichológussal alkalomadtán szívesen elbeszélgetnék arról, hogy miért mentem le ennyire kutyába a könyvek terén, de mindegy, hát szívesen olvasok mindenfélét (hajjaj...!), végülis ártani nem árt (és nem is art, he-he), és élménynek mindenképp élmény, csak a maradék agysejtjeim is teljesen elhalnak.

A bejegyzés sok spoilert tartalmaz, amelyek egérrel kiemelve olvashatóak.

Szóval. Ez a két könyv igazából kellemes csalódás volt, sokkal nyálabbra számítottam, főleg hogy előbb láttam a film plakátjait, mint hogy olvassam, és a plakátok olyan mértékű amerikai rettenetet sejtettek, hogy ezért nagyon sokáig eszembe nem jutott a Me Before You-nak egyáltalán a fülszövegét elolvasni. Sőt, először az After You fülszövegét olvastam el, és mivel abból kiderül, hogy a főszereplő Lou egy reptéri bárban dolgozik és látja az embereket elrepülni, miközben ő soha nem megy sehova, na ez felkeltette az érdeklődésemet, de kiderült, hogy ez a második kötet, úgyhogy megvettem mindkettőt és az elsővel kezdtem.

Mindkét kötetben felvázolt dilemma szerintem valid és húsbavágó. Az első, hogy ha valaki kerekesszékhez kötött mozgássérült, aki kognitív képességeinek abszolút birtokában van, és tudja, hogy meg akar halni (és erre legálisan van is lehetősége), akkor van-e joga bárkinek is ebben megakadályozni? Megpróbálhatja-e bárki meggyőzni ennek a döntésnek a kegyetlenségéről (már ami a hátrahagyandó rokonokat/ismerősöket/barátokat/szerelmet illeti)? 

A második, hogy amikor az első kötetben szereplő, kerekesszékes mozgássérült valóban megvalósítja az elhatározását és eutanáziához folyamodik, akkor ezen hogyan lehet túllépni? Hogyan tud ezen túllépni az, akit direkt azért alkalmazott a család, hogy ha csak lehet, ezt a döntést megmásítsa, és aki szép lassan beleszeretett az illető mozgássérült férfibe? Hogyan lép túl az ember azon, hogy a szerelme nem akart élni, és hogy ő sem volt elég ahhoz, hogy ezt megváltoztassa?

Na hát erről a két problémakörről szól a két könyv, és nyilván happy end a vége, de az elsőnek nem az volt, ami nekem kellemes csalódás volt, mert attól féltem, hogy Will meggondolja magát és mégis életben marad, par excellence amerikai nyál. De a második kötet címe azért árulkodó.

Összességében 10/10, mert a problémafelvetés érvényes, érdekes és életszagú - és láthatóan valóban nincs megoldás a dilemmákra és a gyászra, az idő hozhat enyhülést, meg a terápia, meg ha a szenvedő és lelkiismeret-furdalással küzdő túlélőt szeretettel és megértéssel veszik körül. 

Behódolás

(Elsőre sikerült ebhódolást írnom.)

Hihetetlen lebilincselő volt ez a könyv, egészen addig, amíg nem fordult irodalomelméleti elemzésbe. De azt elegánsan átlapoztam, amikor túl érdektelenné vált. :P 

SPOILER, egérrel kielölve olvasható.

2022-ben játszódik a cselekmény, Franciaországban épp a Nemzeti Front és a Muzulmán Testvériség elnökjelöltje küzd a köztársasági elnöki posztért. Az első fordulóban még ott vannak a szocik meg a liberális demokraták, meg az UMP is, de csak a fenti két jelölt marad bent a második fordulóra. Sőt, az első forduló utána a szocik beállnak a Muzulmán Testvériség mögé, és Francois Bayrou lesz a közös miniszterelnök(-jelölt). Részben azért is ennyire félelmetes a könyv, mert ma élő, ismert francia politikusok szerepelnek benne, ettől nagyon reálisnak tűnik. A főhős a Sorbonne-on tanít, és long story short, először nyugdíjazzák, majd visszahívják az egyetemre azzal a feltétellel, hogy áttér a muszlim hitre.  

Próbálom kitalálni a szerzői szándékot. Vajon a leselkedő veszélyre akarja felhívni a figyelmet? Vagy teljes mértékben utópiának szánja, ami úgyse fog bekövetkezni? Nehéz nem az első verzióra gondolni egyből...

A kérdésfelvetés önmagában zseniális, és külön az, hogy valós politikusok szerepelnek benne, testközelbe hozza a sztorit. De a rengeteg irodalomelméleti kitérő nekem zavaró volt. Így 7/10.