Mivel összetartoznak, egyszerre írok róluk. Jaj. Az a baj, hogy aki a Kindle-t és az "egyklikkes vásárlást" meg a 3-4 eurós ponyvákat kitalálta, az nagyon jól ismerte a gyenge pontjaimat (úgy is mint olvasásimádat, könnyed pénzszórás és gyakori, ponyvák iránti vágy). Egy pszichológussal alkalomadtán szívesen elbeszélgetnék arról, hogy miért mentem le ennyire kutyába a könyvek terén, de mindegy, hát szívesen olvasok mindenfélét (hajjaj...!), végülis ártani nem árt (és nem is art, he-he), és élménynek mindenképp élmény, csak a maradék agysejtjeim is teljesen elhalnak.
A bejegyzés sok spoilert tartalmaz, amelyek egérrel kiemelve olvashatóak.
Szóval. Ez a két könyv igazából kellemes csalódás volt, sokkal nyálabbra számítottam, főleg hogy előbb láttam a film plakátjait, mint hogy olvassam, és a plakátok olyan mértékű amerikai rettenetet sejtettek, hogy ezért nagyon sokáig eszembe nem jutott a Me Before You-nak egyáltalán a fülszövegét elolvasni. Sőt, először az After You fülszövegét olvastam el, és mivel abból kiderül, hogy a főszereplő Lou egy reptéri bárban dolgozik és látja az embereket elrepülni, miközben ő soha nem megy sehova, na ez felkeltette az érdeklődésemet, de kiderült, hogy ez a második kötet, úgyhogy megvettem mindkettőt és az elsővel kezdtem.
Mindkét kötetben felvázolt dilemma szerintem valid és húsbavágó. Az első, hogy ha valaki kerekesszékhez kötött mozgássérült, aki kognitív képességeinek abszolút birtokában van, és tudja, hogy meg akar halni (és erre legálisan van is lehetősége), akkor van-e joga bárkinek is ebben megakadályozni? Megpróbálhatja-e bárki meggyőzni ennek a döntésnek a kegyetlenségéről (már ami a hátrahagyandó rokonokat/ismerősöket/barátokat/szerelmet illeti)?
A második, hogy amikor az első kötetben szereplő, kerekesszékes mozgássérült valóban megvalósítja az elhatározását és eutanáziához folyamodik, akkor ezen hogyan lehet túllépni? Hogyan tud ezen túllépni az, akit direkt azért alkalmazott a család, hogy ha csak lehet, ezt a döntést megmásítsa, és aki szép lassan beleszeretett az illető mozgássérült férfibe? Hogyan lép túl az ember azon, hogy a szerelme nem akart élni, és hogy ő sem volt elég ahhoz, hogy ezt megváltoztassa?
Na hát erről a két problémakörről szól a két könyv, és nyilván happy end a vége, de az elsőnek nem az volt, ami nekem kellemes csalódás volt, mert attól féltem, hogy Will meggondolja magát és mégis életben marad, par excellence amerikai nyál. De a második kötet címe azért árulkodó.
Összességében 10/10, mert a problémafelvetés érvényes, érdekes és életszagú - és láthatóan valóban nincs megoldás a dilemmákra és a gyászra, az idő hozhat enyhülést, meg a terápia, meg ha a szenvedő és lelkiismeret-furdalással küzdő túlélőt szeretettel és megértéssel veszik körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése