Hihetetlen lebilincselő volt ez a könyv, egészen addig, amíg nem fordult irodalomelméleti elemzésbe. De azt elegánsan átlapoztam, amikor túl érdektelenné vált. :P
SPOILER, egérrel kielölve olvasható.
2022-ben játszódik a cselekmény, Franciaországban épp a Nemzeti Front és a Muzulmán Testvériség elnökjelöltje küzd a köztársasági elnöki posztért. Az első fordulóban még ott vannak a szocik meg a liberális demokraták, meg az UMP is, de csak a fenti két jelölt marad bent a második fordulóra. Sőt, az első forduló utána a szocik beállnak a Muzulmán Testvériség mögé, és Francois Bayrou lesz a közös miniszterelnök(-jelölt). Részben azért is ennyire félelmetes a könyv, mert ma élő, ismert francia politikusok szerepelnek benne, ettől nagyon reálisnak tűnik. A főhős a Sorbonne-on tanít, és long story short, először nyugdíjazzák, majd visszahívják az egyetemre azzal a feltétellel, hogy áttér a muszlim hitre.
Próbálom kitalálni a szerzői szándékot. Vajon a leselkedő veszélyre akarja felhívni a figyelmet? Vagy teljes mértékben utópiának szánja, ami úgyse fog bekövetkezni? Nehéz nem az első verzióra gondolni egyből...
A kérdésfelvetés önmagában zseniális, és külön az, hogy valós politikusok szerepelnek benne, testközelbe hozza a sztorit. De a rengeteg irodalomelméleti kitérő nekem zavaró volt. Így 7/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése