Hm, akkora lemaradásom van, csak győzzem behozni. Szóval ma két könyvről írnék, az egyiket több mint egy hete olvastam ki, a másikat tegnapelőtt.
Elindul 1939 nyarán egy protestáns holland, Joris, hogy Hamburgból kétszázötven zsidót eljuttasson Uruguayba. Hogy megmentse az életüket. Gyakorlatilag fogalma sincs a nácizmusról, tök naivan azt gondolja, a német hatóságok csupa jóarcságból bíztak rá egy hajónyi embert útlevelestül, papírostul. Útleveleik vannak, igen, de kiderül, hogy hamisak. Csomagjaik nincsenek. Valamilyen "véletlen" folytán a hajóra szálláskor a vízbe ejtődnek ugyanis. Hogy mik vannak.
Van még hajóorvosuk is, igazából az ő szempontjából látjuk az eseményeket, bár E/3-ban. Az elején húzódozik, aztán egycsapásra irgalmas szamaritánussá válik, és magáénak érzi a zsidók sorsát. Akik, mondanom se kell, persze nem tudnak kikötni Montevideóban, ezért Joris különféle terveket eszel ki arra, hogy ha szamár nincs, a ló is jó elven inkább az USÁ-ban tegye partra a "rakományt". Közben a hajón a hangulat alakulását kb. egy szinuszgörbéhez lehet hasonlítani, a személyzet körében fokozódik a szalonzsidózás, illetve néha tetlegességig is fajul, míg végül sikerül megoldást találni, igaz, az amerikai Parti Őrség képviselőjének cinkossága révén. Kétszáznegyvenkilenc ember ér végül szerencsésen partot.
A regény tulajdonképpen elég gyenge. Végig érződik, hogy minden nehézség ellenére pozitív lesz a végkifejlet, ami persze nem baj, sőt. Jó volt olvasni, lebilincselő, de jóval ponyvább, mint azt a téma indokolná. 10-ből 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése