Szokásomhoz híven olvasok ám olyan könyveket is, amiket nem teszek közzé a molyon, mert kicsit azért ciki, hanem csak utólag bejelölöm, hogy igen, olvastam. Ez is egy ilyen női ponyva...
Adott egy rossz házasság és egy érvénytelenítési kérelem. Kitérő, még mielőtt elkezdeném ekézni: különösen azért vicces, hogy ezt a könyvet pont most olvastam, mert amikor Lengyelországban voltam kb. két hónapja, pont Justynával beszélgettünk a válásokról, és akkor tudtam meg, hogy egyházilag is lehet egy házasságot érvényteleníteni, maga a pápa dönt a kérdésben - én már akkor is nagyon bizarrnak tartottam az ötletet, hogy meg nem történtté nyilvánítanak egy köteléket, ami ugye állítólag Isten előtt köttetett (a világi része a válásnak más tészta), ráadásul hogy erről Rómában döntsön egy objektív testület - vajon van-e a házasságnál szubjektívebb dolog?... Na mindegy, szóval a könyv.
Csak a könyv utolsó 100 oldalán derül ki, hogy igazából Ruby azért adja be az érvénytelenítési kérelmet az egyházhoz, mert Eamonnel (nem tudom, hogy kell ejteni) elvesztettek egy három hónapos magzatot, és utána teljesen elromlott a házasságuk, mert nem beszélték ki a gyászukat. Előtte ideális pár voltak, imádták egymást stb. Van persze némi kavarás is, mert Marjory, Ruby barátnője kivetette a hálóját E.-re, aki le se sz*rja, de Ruby meg van győződve róla, hogy a háta mögött zajlik a kufirc. Semmi nem zajlik, de erre elég későn, egy nagyon teátrális jelenet keretében derül csak fény.
A sztori egy meghallgatás-sorozaton keresztül játszódik, ugyanis Rubynek és Eamonnek is meg kell jelennie Ebbs atya előtt, egyiküknek (R.), hogy bizonyítsa, a házasságuk valóban megérett az érvénytelenítésre, másikuknak (E.) pedig, hogy meggyőzze az atyát, nem kell érvényteleníteni, mert ők még igenis szeretik egymást. És így szépen elmesélik, mi is történt velük az elmúlt években (már két éve külön élnek), de a vetélésről egyikük sem beszél, csak más problémákról. Eamonn arról, hogy Ruby tisztaság- és takarításmániás, Ruby pedig arról, hogy Eamonn impotens (pedig nem is az). Közben ott van Ruby három barátnője, akiknek különböző apró gondjai vannak és minden harmadik fejezetben ülnek össze egy-egy teára/sörre/Guinnessre (mivel a sztori Dublinban játszódik :)), és arra jók, hogy ne mindig R.-re és E.-re koncentráljunk.
Az a nagyon gyengus fogás, hogy nem lineárisan halad a sztori, hanem retrospektív, még csak hagyján. De hogy mennyire pongyola a nyelvezet, és a magyar fordítás néha mennyire magyartalan, vagy inkább természetellenes, hát arra nincsenek szavak. Nem gyakoriak a fura fordulatok, de ha vannak, hát khm...
Például egy helyen az volt, "ritka, mint a fehér elefánt" - őőőő, bocsi. Én hollóval ismerem. :P
De a legeslegrosszabb, hogy előre lehetett tudni a végét. Utálom, mikor a szerző kis célzásokkal állandóan tudtára adja az olvasónak, hogy nem kell aggódnia, Ruby és Eamonn majd csak összejönnek újra. És mit ad Isten, tényleg.
És! A meghallgatásokon, mivel Ruby "el nem hálás" (= szexmentesség) címen adta be az érvénytelenítési kérelmet, szinte minden alkalommal szó esik a szeretkezéseikről, a legapróbb részletekig. Egy idő után az volt a határozott érzésem, hogy Catherine Barrynek nem volt bátorsága erotikus regényt írni, így inkább egy ilyen válásos-barátnős sztoriba ágyazta bele (szó szerint, ha-ha) a dolgot. Lúúúúzer. 10-ből 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése