Háááát... Nem tudom.
Leginkább valami nyomasztó Thomas Mann és az Egy tenyér, ha csattan kombinációjára emlékeztet Gloria és Robert őrült tánca - nem, igazából nem tánca, mert azt csak az első héten kellett, utána elég a csípőringatás vagy a helybenjárás, szóval valami minimális mozgás. Ezerdolláros a fődíj, és bár Gloria az elejé motiváltnak tűnik (ő veszi rá Robertet, hogy szálljanak be a maratoni táncversenybe), a verseny alatt folyamatosan arról pofázik (erre tényleg nincs jobb szó, hisztispicsa), hogy ő meg akar halni. Wtf. Végül meg is hal, így lett belőle történet, ugyanis amikor különböző okok miatt véget kell vetni a versenynek, Robert könyörületességből lelövi.
A szerkesztés szempontjából nagyon ötletes, hogy a bíró ítélethirdetésének mondatai választják el a visszaemlékezés fejezeteit.
10-ből 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése