Tranzit

Hát bocsánat, de ez egy teljesen wtf-könyv. 

B. E. visszalátogat tiszaháti (?) szülővárosába, ahol "lágerfilmet" forgat egy amerikai rendezővel és vegyes nemzetiségű színészgárdájával. A sztori annyi, hogy zsidó volta miatt egy boltban nem hajlandók kicserélni az aznap vett nadrágját, sőt, megverik, majd másnap megjelenik egy hír, hogy becsmérelte a szocialista gyártmányú (= kiváló) terméket, majd még neki állt feljebb, mikor udvariasan kitessékelték a boltból. A végén Edith megfutamodik a szocialista bürokrácia elől, és inkább hazautazik Olaszországba.

Persze a dolog ennél jóval bonyolultabb: először is sikerül összeszűrni a levet egy David Davidson nevű orvossal, aki valaha lágerorvos volt, és most, ahogy az amerikai rendező meglátja, el akarja játszatni vele ezt a szerepet. Edith még le is fekszik vele ("az egész ember egyetlen nagy hímvessző"), teljesen odavan érte, de leginkább sajnálja a múltja miatt. Múltja az neki is van, túlélte Auschwitzot, és most hajlandó erről forgatni úgy, hogy naponta odamegy a díszletbarakkokhoz és tanítja a nyugati színészlányokat, hogyan kell éhhalált halni. Ez a számomra legérdekesebb momentuma a könyvnek, ahogy szemrebbenés nélkül játssza el újra azt, amit már átélt, amit túlélt, sőt, az ő életéről forgatnak, arról, amikor egy nap a szögesdrót másik oldalán meglátja az édesapját csonttá aszva. Persze, a motiváció érthető, adjuk tudtára minél több embernek, mi történt, de hogy ő maga ehhez asszisztáljon nap nap után... Hát szóval ez a wtf. És az is, ahogy a könyvben sose lehet eldönteni, valóság-e éppen a leírt helyzet, vagy képzelődés. 

Fura volt, nehezen olvasható, wtf. 10-ből 4.