Álmodj szépeket

(Ez az utolsó, aztán megyek aludni - a szerk.)

Jaj, ez nagyon cuki, kedves, szomorkás, vicces és közvetlen volt. Sose olvastam Gramellinitől semmit, de annyira bejön a stílusa - köszönet Matolcsi Balázs fordítónak! -, hogy szerintem nemsokára utánanézek a többi könyvének, ha van. Kicsit Gasperinire emlékeztet, de kevésbé érzelgős. Sajnáltam, amikor vége lett. A sztoriról nem írok, mert mindegy is. 10/10.

Kiképzés

(kihíváson kívül)

Ez nagyon jó volt, Vitray a gyerek- és fiatalkoráról ír nagyon érzékletesen, kicsit spirós, kicsit bächeres, kicsit tóth krisztinás, persze lehet, hogy mindezt azért érzem, mert Magvető, és a tagolás + betűtípus azonos. :D