Városi rókák

 

Durica Katarina előző könyvét is nagyon szerettem, és ez se okozott csalódást, sőt. Nyomasztó, kiábrándító, undorító - ez a három szó jut eszembe a cselekményről. Bár a regény végén speciel van feloldozás, a való életben ezekből a helyzetekből sajnos csak a legritkább esetben sikerül szabadulni. 

Omerta

Az idei év egyik legfantasztikusabb olvasmányélménye. Omerta, azaz hallgatás: hallgatás a Ceaucescu-éra előtti évekről, az 50-es évek Romániájáról, hallgatás rózsanemesítésről, küzdelemről, sárbaragadt egyetemi tanárról, hallgatás a szerelemről, megcsalásról, börtönről, betiltott istenhitről, a dróton rángatott szereplőkről, a Párt érdekeiről, a betegségekről, alkoholizmusról, zabigyerekekről, tudatlanságról, műveletlenségről, józan paraszti észről, beszolgáltatni kényszerült földekről és állatokról, amit csak el lehet képzelni; hallgatás gyönyörű erdélyi tájszólásban, négy szólamban. 10/10

Alias Grace

"Grace Marks (c. July 1828 – after c. 1873) was an Irish-Canadian maid who was convicted in 1843 of murder in the death of her employer Thomas Kinnear, and was suspected of murdering his housekeeper, Nancy Montgomery. Her conviction was controversial, and sparked much debate about whether Marks was actually instrumental in the murder, or merely an unwitting accessory." (wikipédia)

= Grace Marks (cca. 1828. július - cca. 1873. után) - ír-kanadai cseléd, akit 1843-ban a munkaadójának, Thomas Kinnearnak a meggyilkolása, illetve házvezetőnőjének, Nancy Montgomery meggyilkolásának a gyanúja miatt ítéltek el. Az ítélet ellentmondásos: számos vitát szított arról, hogy Marks valóban közreműködött-e a gyilkosságok elkövetésében, vagy csak véletlenül lett részese az eseményeknek. 

Ezt a fait divers-t dolgozza föl Atwood, félig-meddig retrospektív formában: az 1860-as években egy doktor (most már pszichiáternek neveznénk) elutazik Grace-t meglátogatni a börtönben, hogy kicsikarja belőle a hiányzó láncszemeket, hogy ti. most akkor részt vett a gyilkosságokban vagy nem. Grace ugyanis nem emlékszik, pontosan mit csinált a történtek idején, nem volt eszméleténél szerinte, ezért többféleképpen meséli el az eseményeket, ami csak bizalmatlanságot szül, ezt szeretné dr. Jordan valahogyan meggátolni és Grace emlékeit föléleszteni. Ez nem sikerül, viszont mindent megtudunk Grace hányattatott sorsáról, írországi gyerekkoráról, az éhezésről, arról, hogy hogy keltek át az óceánon Kanadába, hol mindenhol szolgált, ki volt az a Mary Whitney, akinek a nevén bemutatkozott, mikor elfogták a gyilkosságok után, hogy került Kinnearékhoz, stb. Viszont egy  másik doktor által vezetett "szeánsz" során kiderül, miért nem emlékszik Grace a gyilkosságokra (nem mondom el), de ott az olvasóban a kétely, egyrészt már csak tudományos alapon is, másrészt mert aki hipnotizálja ("elaltatja"), gyerekkora óta ismerőse, és előtte akár össze is beszélhettek, hogy mit mondjon. 

Természetesen ezzel párhuzamosan Grace jelenéről, dr. Jordanről és a többi mellékszereplőről is megtudunk egyet s mást, meglehetős erotikával fűszerezve.

Végül Grace-t 29 év és 10 hónap után fölmentik, és kiszabadul a börtönből, és New Yorkba költözik. Olyan sok ideje nem marad sajnos a szabadságot élvezni, mivel összesen legfeljebb 50 évet élt, és 15 volt a gyilkosságok idején.  

Csonka Ágnes fordító remek munkát végzett, ízes, élvezetes a magyar fordítás, öröm a szövegért magáért is olvasni. Számos humorforrás is van benne, és most meglepve látom, hogy több mint 700 oldal. Nem tűnik föl (persze e-olvastam, úgy kicsit más is, de akkor se tűnt hosszúnak)! 10/10.

Szűz Mária jegyese

Erről a könyvről nem lehet mit írni. Annyira hajszálpontos, szívszorító és kegyetlen, hogy az zseniális. Az Egy piaci napra nagyon jól rímel. Nem tudom, ki ez a Milbacher Róbert és hol bujkált eddig, de hogy ha van több könyve, azokat elolvasom, az tuti. 10/10.

Lady Chatterley szeretője

[2015. könyves kihívása 48. egy betiltott könyv - 1928-tól a 60-as évekig be volt tiltva Angliában, és Magyarországon is csak a 80-as években jelent meg teljes egészében]

Ez a többedik olyan könyv, ami miatt örülök ennek a kihívásnak. Rég olvastam ilyen dagályos nyelvezetű, 19. századi hangulatú (de az első világháború után játszódó) regényt, amiben ennyire érzékletesen írnak az orgazmusról. :D Na jó, ez úgy tűnhet, mintha nem tetszett volna, pedig de, nagyon is. Végig drukkoltam Connie-nak, hogy sikerüljön megszabadulnia a férjétől, és ha jól értem a végét, sikerült is neki. Mondjuk nem tartogatott nagyon meglepő fordulatokat a könyv. A vadőr tájszólása viszont baromira tetszett, néha hangosan fölnevettem a buszon. 10/10.

Sóhajok hídja

[2015. könyves kihívása 1. egy könyv, ami több mint ötszáz oldal]

Két szó: Kelly Kiadó. Ebből lehet sejteni, hogy bármilyen jó sztori, azért túlságosan igényes nem lesz. És tényleg. Nagyon jó sztori, nagyon sokáig izgalmas, de az eleje nekem túl vontatott és filozofálgató, a vége pedig túl összecsapott volt. Amennyire aprólékosan kifejtette "Lou" (aka. az elbeszélő) a gyerek- és kamaszkort, annyira nem sokat vagy csak célzásokat kap az olvasó a főszereplők huszas, harmincas éveiről. Ettől olyan aszimmetrikus lett a regény, és nem az volt az érzésem, hogy direkt így írta meg Russo, hanem hogy addigra megunta. 

De nagyon élveztem az olvasást, mert a sztori tök jó, kb. nincs téma, amit ne vetne föl (szimpatikusan), és amennyire "amerikai", annyira nem nyálas, ami kellemes meglepetés volt. 9/10.

Nincstelenek

[2015. könyves kihívása 17. egy könyv, amit egy barátom ajánlott]

Még csak május van, de szerintem ez 2015. legmegrázóbb olvasmánya lesz. Zs.-tól kaptam kölcsön, hogy "Neked biztos tetszeni fog". Az nem kifejezés. Tegnap este olvastam ki, egy hosszabb szünettel szerintem két hét volt. 

Az első, ami eszembe jutott róla, Agota Kristof Trilógiája, azon belül is A nagy füzet. Rövid, pontos tőmondatok, tárgyilagosan. Majdnem azt írtam, érzelmek nélkül, de a Nincstelenekben rengeteg az érzelem, de valahogy úgy van megfogalmazva, hogy még mindig tárgyilagos. Ja, és a legnyilvánvalóbb párhuzam a gyerekszem, a szegénység, a kirekesztettség. 

Sajnos nem tudok idézni, mert már tovább is adtam a könyvet B.-nek, remélem, neki is ugyanennyire fog tetszeni.

Annyira szép ez a könyv és annyira rettenetes. Ahogy nem mondják ki, hogy zsidók, de rengeteg szokást tartanak, és közben görögkatolikusok, meg elejtenek célzásokat Mózsiról, aki talán a mesélő apjának az apja?, de ez is csak a számkivetettek összefonódását mutatja. Számkivetettek, ahogy a prímszámok is, amelyek vissza-visszatérnek a fejezetek elején, és olyan szépen beleolvadnak a cselekménybe... 

És a nincstelenség maga, hogy a gyerek egy ágyban alszik a szüleivel, hogy meghal a Kicsi, hogy nincs új ruha, csak a nővéréé, hogy ha elhasználja a színes ceruzát, nincs másik, hogy zsíroskenyeret esznek cukorral, és az a pazarlás, és még sorolhatnám.

Hány ilyen sorsú gyerek van ma Magyarországon, aki télen vékony cipőben, nyáron meztélláb jár iskolába, ha ugyan jár? Borbély Szilárd saját magán kívül róluk is írt, egytől-egyig. 10/10 és nyugodjon békében.

A lelkész lánya

[2015. könyves kihívása 10. egy misztikus vagy krimi könyv]

Hát ebből annyira emlékszem, hogy nagyon tetszett, de volt benne valami hátborzongató, ezért választottam misztikusnak. Dorothy megszokott rend szerint él az apjával kettesben, aztán egyszer csak egy tök más helyen ébred föl, idegen emberek társaságában, és kiderül, hogy teljes amnéziája van, csatlakozik a gyümölcsszedő idénymunkásokhoz, aztán lassan visszatér az emlékezete, rájön, ki ő, de nem mer hazamenni, viszont elszegődik tanítónőnek egy magániskolába, ott dolgozik egy darabig, azt hiszem, akár évekig is, aztán végül hazatér, és minden ugyanúgy megy tovább, mint előtte. Nagyon jó volt :) 10/10.

Pillanatragasztó

Még szerencse, hogy még év végén olvastam ki ezt a kötetet, mert különben elég nyomasztóan indulna 2015. Nehéz volt minden novella végén elhitetni magammal, hogy a következő majd biztos nem lesz ennyire szürke és nyomorúságos és borzalmas és rémes és szomorú. De az lett. Ennek ellenére vagy épp ezért, egyértelmű 10/10.

Zsál

Ennek a könyvnek minden egyes szaváról egy dolog jut eszembe: miért vagyok még mindig Magyarországon?...

10/10. Bächer Iván, nyugodj békében.

A bécsi tolmács

A tartalom szuper, hihetetlen, néha gyomorforgató, de mindenképp tanulságos tolmácskalandok a bécsi Sicherheitsbüro berkeiben. A szerkesztetlenség borzasztó, sehol egy enter két bekezdés között, néha konkrétan olvasás közben elvesztettem a sort, hogy épp hol tartok... Emiatt csak 10/7.

Tegnap

Ugyan nem ebben a kiadásban olvastam, de nem baj. Szeretem Agota Kristofot, ahogy összefonódik az írásaiban a valóság és a fikció. A Trilógia is erről szólt, hogy ami először száz százalékig igaznak tűnt, arról később kiderült, hogy mégsem az. Vagy legalábbis, hogy nem tudjuk már biztosan, az-e. Ez is egy pont ilyen könyv, csak rövidebb (114 oldal). 

Ha a sztorit nézzük, arról szól, hogy van egy fickó, Tobias Horvath, aki a falubeli kurvának a zabigyereke. Hatévesen, amikor iskolába kerül, kiderül, hogy az apja Sandor, a tanító, egyben (Caro)Line édesapja. Caroline Tobias első és egyetlen szerelme. Amikor Tobias számára kiderül, hogy a szerelme apja az ő apja is, megpróbálja Sandort leszúrni épp, amikor az anyjával "üzletel", majd elindul világgá. Megérkezik egy idegen országba, egy olyan városba, ahol senki nem ismeri, és új életet kezd Sandor Lester néven (a Lester abból jön, hogy az anyját Esthernek hívják). Ott él hosszú évekig, megismerkedik más hazájabéliekkel, dolgozik egy gyárban és belebolondul abba, hogy Line-t várja. A könyv ott kezdődik, hogy egy pszichiáternek meséli a rémálmait halott madarakról, zsarnokoskodó tigrisekről és legfőképp a saját haláláról, amit nagyon sokszor megálmodik. És várja Line-t. És várja. És várja. 

És amikor az ember már holtbiztos benne, hogy Line csak kitaláció, akkor Tobias/Sandor elkezdi elmesélni a fenti történetet, hogy hogyan is került ő ebbe az idegen városba. Közben megismerkedünk más bevándorlókkal is, akik mind küzdenek a megélhetésért és hogy túléljék az időközben hazautazott vagy eleve otthon maradt szeretteik hiányát. Sokan öngyilkosok lesznek. És egyszer csak megjelenik Line, de sajnos férje van és gyereke... és tovább nem mesélem.

A fikció és a valóság szétválaszthatatlanságán kívül még nagyon szeretem Agota Kristofban, hogy ahogy a Trilógiában, itt sem nevezi meg a bevándorlók származását, a városoknak, országoknak sincs neve, mindenki oda képzeli, ahova akarja. Persze mi tudjuk, hogy Magyarországról vagy Csehszlovákiáról van szó, de az idegen várost minden olvasó oda képzeli, ahova szeretné. 

Külön pikantériája a könyvnek, hogy Tobiast/Sandort néha hívják tolmácsolni a bíróságra, amikor a bevándorlók nem beszélik az idegen ország nyelvét. :)

Ha még eddig nem derült volna ki, nagyon tetszett: 10/10, és ajánlom mindenkinek!

ezeket olvastam az elmúlt hónapban - just for the record

Átmeneti üresedés

Összességében nagyon kellemes csalódás ez a könyv! Vannak benne számomra hihetetlen részek, például Simon Price agresszivitása (meg a feleségének a tehetetlenkedése), meg az első hetven oldalra viszonylag sok merevedés meg maszturbáció jutott, de utána J. K. megtalálta az egészséges, kiegyensúlyozott ponyvához vezető utat, rálépett és végigjárta. Az eredmény: alapos, szórakoztató, néhol megható, helyenként sokkoló, mindenképp lebilincselő regény, egy sikeres "felnőttkönyv" a Harry Potter-sorozat után. 10-ből 9.

A Patkányfogó

Ilyen szép kiadású könyvet szerintem még életemben nem olvastam... Már évek óta szemeztem vele, de valamiért nem akaródzott belekezdenem. De kb. két hete levettem a polcról, és nem bántam meg. 

A nyelvezete gyönyörű, hű az 1850-es évekhez, abszolút átélhető a szegény munkáscsalád keserű sorsa, ahogy a viszonylagos gazdagságból lezüllenek a teljes nyomorba. A molyon be is jelöltem egy kihívást, ami abból áll, hogy a Rougon-Macquart család-sorozat összes kötetét el kell olvasni aug. 31-ig. Nem lehetetlen, de azért nehéz, mert húszkötetnyi Zola bő öt hónap alatt elég tömény. Eddig a Germinált olvastam (tavalyelőtt, mert kötelező volt, nagyon tetszett), most kipipáltam A Patkányfogót, és elkezdtem azóta a Plassans meghódítását, szóval teljesen random sorrendben haladok, de nem baj. A következő a Nana lesz, ez biztos. 

Amúgy tök durva, hogy a szociális szálon (elszegényedés, lezüllés, részegeskedés, zálogház stb.) kívül a fő szál persze a házasság, ami elég extrém formát ölt: Gervaise először Lantier-vel él együtt, nem házasok, de van két gyerekük, majd Lantier elhagyja őket, Gervaise pedig hosszas unszolásra hozzámegy Coupeau-hoz, a bádogoshoz. Eddig rendben is van, boldogan élnek, születik egy kislányuk (Nana), kivesznek egy bolthelyiséget, ahol Gervaise saját mosodát tud beindítani, az egész utca szereti őket, egyszóval happiness van, amíg egyszer csak fel nem bukkan Lantier. De nem csak, hogy felbukkan, hanem először csak be-benéz Coupeau-ékhoz, egy-egy italra, ebédre, egy idő után pedig konkrétan odaköltözik, és együtt élnek szépen négyesben, a férj, a feleség, Lantier és Nana (a két bátyját már rég valami bentlakásos iskolába adták). Később Coupeau mama is csatlakozik, mert szegény már öreg és magatehetetlen. És ennek a tenyészethez hasonló együttélésnek meg is lesz a böjtje: ahogy várható, Gervaise rendszeresen lefekszik Lantier-vel, miközben fokozatosan elhidegül Coupeau-tól, aki viszont állandóan részegeskedik (holott korábban maga volt a megtestesült Szerető és Kötelességtudó Férj), Coupeau mama meg hipp-hopp meghal a lakásukban, miközben Nanából fokozatosan kurva válik. Szóval remek egy helyzet, cseppet sem nyomasztó, nem szürke, nem penészes. Ja, és a végére minden szereplő meghal, csak Nana éli túl a szüleit az utcán parádézva.

Akárhogy is, 10-ből 10 pont, kíváncsi vagyok, hány kötetig bírom. Ha emlékezetem nem csal, a Germinal is pont ilyen hangulatú volt.