The Heart Goes Last

 

Egy újabb szuper Atwood, egyre jobban szeretem ezt a nőt (mármint az írásait, na). Ez egy kicsit Az emlékek őrére emlékeztetett, nem spoilerezem el, hogy pontosan miért, meg persze a Szolgálólányra, meg persze a Szép új világra... Ilyenek ezek a disztópiák :) 

The One

Ez egy unalmasan induló, érdekesen folytatódó, meglepő véget érő regény. Egy olyan utópisztikus világban vagyunk, ahol egy app segítségével megtalálhatjuk a genetikailag hozzánk tökéletesen illő igazit, akivel nem kell az ismerkedés-randizás összes fázisán végigmenni, hiszen tudományos tény, hogy más nem lehet a társunk. Na de mi van, ha valaki meghekkeli a rendszert, és az emberek neadjisten olyanokba szeretnek bele, akiknek a DNS-e nem illik hozzájuk tökéletesen?... 10/10. 

A szolgálólány meséje

[2015. könyves kihívása 49. egy könyv, ami televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle - pont ideillik, miért ne?]

Ritkán mondok ilyet (sőt, még sose volt rá példa), de amellett, hogy nagyon tetszett és lebilincselő volt a könyv, a sorozat szerintem jobb. És mikor lesz már második évad?!

Ijesztően realista utópia, nyilván nem minden áthallás nélkül való, pláne az a rész, amikor June megállapítja, hogy ha ilyen lassan fosztják meg az embert az önrendelkezésétől, észre sem veszi, valahogy úgy fogalmazza meg, hogy ha egy kád vízben ül, amit fokozatosan melegítenek, mire eszmél, már megfőtt. 

Egyértelmű 10/10 és most már attól tartok, az Only ever yours ennek a koppintása (ettől még az is nagyon jó, csak így kicsit más fényben látom). 

Only ever yours

Louise O'Neillről azt olvastam, hogy különösen szeret a nők problémáira fókuszálni az írásaiban, úgyhogy eleve tudtam, hogy ez egy görbe tükör lesz a mai társadalom előtt - milyen lenne a világ, amelyet (párszáz évvel utánunk) csak férfiak (the Inheritants - az örökösök) irányítanak? Ekkor kontinensek nincsenek már, csak "zónák" (the Zones), amiknek olyan neve van, hogy the Americas Zone, the Chindia, the EuroZone (hm), a többi szárazföldet időközben ellepte a tenger, és a zónák annyira közel vannak egymáshoz, hogy ha valaki komolyan megbetegszik, akkor azonnal karanténba zárják, nehogy járvány legyen belőle.

(A cselekményről nem írok.)

Ebben a világban nők (eves - évák) nem születnek természetes úton, csak laboratóriumi körülmények között, és olyan tökéletesre készítik el őket, amennyire csak lehet, és csupa kisbetűvel írják a nevüket. Minden évben háromszor annyi évát gyártanak, mint ahány örökös van, és a gyártási dátumuk (design date) negyediktől tizenhatodik évfordulójáig a nővérek (chastity-k) irányította Iskolába járnak, ahol megtanulnak tökéletes évák lenni. A tizenhatodik év végi Ceremónián osztják be őket abba a "harmadba" (third), amelyben utána a lejárati dátumukig (Termination Date, a negyvenedik gyártási évforduló) élnek. (Sajnálom, hogy nem magyarul olvastam, nagyon kíváncsi lennék egy csomó kifejezés fordítására...) A három harmad  a companion-ok (feleség), a concubine-ek (szerető),  és a chastity-k (nővér vagy apáca - én az egész helyszínt is úgy képzeltem el, mint egy óriási zárdát). Az évák folyamatosan gyógyszereken élnek, hogy ne menstruáljanak*, tudjanak eleget aludni (az erre kapott gyógyszer neve SleepSound), ne hízzanak (kcal blockers), ne legyenek kontrollál(hat)atlan érzéseik; állandóan versenyeztetik őket, hogy ki a szebb/tökéletesebb, és megalázzák azokat, akik nem tudnak uralkodni magukon. 

*Érdekes, hogy a laboratóriumi körülmények ellenére azt nem sikerült még kifejleszteni, hogy a majdani feleségek majd ciklus nélkül is képesek legyenek fiúkat szülni a férjüknek - ez az egyetlen küldetésük tudniillik -, újra és újra előkerül, hogy aki feleség lesz, az nem fog többet menstruáció (womenstruation) elleni tablettát kapni, és magának kell ügyelnie rá, hogy amikor tisztátalan (!), ne legyen a férje közelében. 

Az évákat minden reggel a gardróbjuk öltözteti és sminkeli tökéletesre, nem tudnak olvasni, sem írni, és nagyon kevés kivételtől eltekintve fogalmuk sincs, milyen volt a világ az övék előtt. Egymással a tanórákon kívül a MyFace nevű, hangvezérelt felületen tartják a kapcsolatot az eFone-juk segítségével, amivel fotókat és fotogramokat is tudnak pl. készíteni. (Nyilván egyértelmű az összes utalás.)

A cselekmény, bár megrázó és elgondolkodtató, talán nem annyira érdekes, mint maga ez a szép új világ. Nagyon érdemes elolvasni. 10/10.

Perfect People

Ez nagy élmény volt - nem szoktam sci-fit olvasni -, kivéve a vége, amiért dühös is vagyok a szerzőre. Összességében azért 8/10.

***Spoiler!***

Van ez a pár, a nevüket már el is felejtettem, marha különleges lehetett, a kisfiuk pár éves korában meghal egy olyan genetikai rendellenességnek köszönhetően, ami a pár összes leendő gyerekében meglenne, mert mindketten hordozzák. Úgyhogy elmennek egy titkos magánklinikára, ahol a születendő (lombik)gyerekük génállományát kedvükre befolyásolhatják - beikszelhetik egy listán, mit szeretnének és mit nem, miből legyen neki több, miből kevesebb. Már ez is sci-fi, de ez még érdekes volt. 

Aztán amikor a sikeres fogamzást követően elhagyják a klinikát, és pár hónappal később sokD-s ultrahangon vannak, kiderül, hogy 1. a nőnek két méhe (!) van, 2. ikreket vár. Holott ők egy darab egészséges (és kicsit feljavított) kisfiút kértek.

Megszületnek a gyerekek, Phoebe és Luke, gyönyörűek, két kis angyal, viszont abszolút nem úgy viselkednek, mint ahogy azt újszülöttektől várná az ember: születésüktől fogva nem sírnak, csak komolyan néznek mindenkire, egymással a saját nyelvükön kommunikálnak, és ahogy cseperednek (!), egyre ijesztőbben okosabbak, mint nemhogy a kortársaik, hanem a saját szüleik.

Eközben egy vallási szekta folyamatosan gyilkolássza az említett magánklinikán fogant gyerekek családjait, és sorozatosan tűnnek el hasonló minta-ikrek. Akikről persze mindenki azt hiszi, hogy megölték őket a szüleikkel együtt.

Luke és Phoebe közben megverik az apjukat sakkban, feltörik a számítógépe kódját és tudományos témájú weboldalakat látogatnak, miközben minden megkérdezett szakértő azon küzd, hogy megfejtse, hogyan lehetnek kevesebb mint háromévesen ennyire intelligensek.

Egy este megtörténik, amitől a szülők rettegtek: Luke és Phoebe is eltűnnek! És hogy, hogy nem, két, hozzájuk a megszólalásig hasonló felnőttel látták őket egy kocsiban elmenni. Egy e-mailben a szüleik tudomására hozzák, hogy jól vannak, és egy látogatás erejéig hajlandóak is velük találkozni, de csak ha senkit nem visznek magukkal. A szülők 28 órát utaznak, csak hogy megérkezzenek a - régóta halottnak hitt - magánorvosuk telepére, ahol maga köré gyűjtötte az összes sk. "gyártott" ikret, hogy megváltoztassák a világot. Luke és Phoebe nem akarnak a szüleikkel visszamenni Angliába, és rendes háromévesekhez méltóan ezt hosszas, tudományos érvekkel alátámasztott beszédben meg is indokolják - a szülőknek végül nincs más választása, mint elfogadni ezt a döntést, hiszen látják, hogy a gyerekek jól érzik magukat ott, ahol vannak.

Kilenc évvel később a szülők levelet kapnak: Phoebe és Luke szeretnének hazatérni hozzájuk. Hosszasan készülődnek az érkezésükre, töprengenek a szobájuk berendezésén, találgatják, mennyi mindent tudhatnak mostanra, izgulnak. A reptéren aztán jön a Benjamin Button-i fordulat: két tolószékes aggastyán érkezik a megadott járattal...

Behódolás

(Elsőre sikerült ebhódolást írnom.)

Hihetetlen lebilincselő volt ez a könyv, egészen addig, amíg nem fordult irodalomelméleti elemzésbe. De azt elegánsan átlapoztam, amikor túl érdektelenné vált. :P 

SPOILER, egérrel kielölve olvasható.

2022-ben játszódik a cselekmény, Franciaországban épp a Nemzeti Front és a Muzulmán Testvériség elnökjelöltje küzd a köztársasági elnöki posztért. Az első fordulóban még ott vannak a szocik meg a liberális demokraták, meg az UMP is, de csak a fenti két jelölt marad bent a második fordulóra. Sőt, az első forduló utána a szocik beállnak a Muzulmán Testvériség mögé, és Francois Bayrou lesz a közös miniszterelnök(-jelölt). Részben azért is ennyire félelmetes a könyv, mert ma élő, ismert francia politikusok szerepelnek benne, ettől nagyon reálisnak tűnik. A főhős a Sorbonne-on tanít, és long story short, először nyugdíjazzák, majd visszahívják az egyetemre azzal a feltétellel, hogy áttér a muszlim hitre.  

Próbálom kitalálni a szerzői szándékot. Vajon a leselkedő veszélyre akarja felhívni a figyelmet? Vagy teljes mértékben utópiának szánja, ami úgyse fog bekövetkezni? Nehéz nem az első verzióra gondolni egyből...

A kérdésfelvetés önmagában zseniális, és külön az, hogy valós politikusok szerepelnek benne, testközelbe hozza a sztorit. De a rengeteg irodalomelméleti kitérő nekem zavaró volt. Így 7/10.

Éhezők Viadala 1-3.

[2015. könyves kihívása 20. egy (három :P) könyv az "Ezeket egyszer el kell olvasnom!" lista aljáról]

Már október közepe van majdnem, és még 15 könyv van hátra a kihívásból! O.o És ezeket egyre nehezebb megtalálnom... #firstworldproblems

Na, ez nagyon pozitív csalódás volt, főleg, hogy a második két kötetet pdf-ben olvastam, és így kiderült, hogy az elsőre se kellett volna hónapokig várnom, amíg kölcsönkapom valakitől, mert fönt volt a neten. Anyway, tetszeni tetszett, de nagyon anticipálható volt egy csomó dolog, pl. Peeta szerelme Katniss iránt, és hogy végül Katniss is mellette állapodik meg. Prim halála nagyon megrázott. Az egész panemi világ nagyon alaposan és érdekesen volt fölépítve, de nekem az arénában bevetett mutánsok és hasonlók már majdhogynem perverznek tűntek. 

De összességében 9/10!

Feleségverseny

Parti Nagy, Fogság, Tóték, 1984, Szép új világ - van itt minden, mi szem-szájnak ingere, zseniális nyelvi fordulatok, beszélő vagy legalábbis rendkívül kifejező nevek (Hugó Viktor, Gréta Margó, Bébi Zsabó, Vulnera Csetra...), hátborzongató és egyben humoros társadalomrajz... Egyszóval utópia, igen. ZSENIÁLIS.

Idéznék minden további nélkül:

Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. 

Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény. 

Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom. 

1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom. 

Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. 

Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem. 

Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek – családszerető ember lévén – nem teszem ki magamat. 

Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék! 

Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem. 

A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni. 

Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki. 

Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én. 

Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. 

De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. (194-195. oldal)

10-ből 10.