for the record - ezeket olvastam 2017. augusztus óta (2)

Szűz Mária jegyese

Erről a könyvről nem lehet mit írni. Annyira hajszálpontos, szívszorító és kegyetlen, hogy az zseniális. Az Egy piaci napra nagyon jól rímel. Nem tudom, ki ez a Milbacher Róbert és hol bujkált eddig, de hogy ha van több könyve, azokat elolvasom, az tuti. 10/10.

Briliáns barátnőm (Nápolyi regények 1.)

A borítót nem igazán értem, és helyenként a sztori se jött át, de összességében nagyon tetszett és érdemes volt elolvasni. Érdekel a folytatása. 9/10.

Egy piaci nap

Nagyon nyomasztó regény arról, hogy a holokauszt sem volt elég. Magyarország, 1946, zsákfalu, pogrom, gyűlöletgyilkosság, antiszemitizmus. Sajnos 10/10.

Szélhámos Budapest

Teljesen szürreális regény a kora '30-as évek alvilágáról, nagyon szép nyelvezettel, sokszor poénokkal tűzdelve. Sajnos a vége csalódás, úgy az olvasónak, mint Gordonnak, de mit lehet tenni, az öncenzúra ma sem ismeretlen sajnos. 10/10.

Massza

Hm. Ezt a kihívásra olvastam még februárban valamikor, és arra emlékszem, hogy eleinte nagyon nyomasztott, meg tetszett, hogy egy ilyen (sajnos mindig) aktuális témát dolgoz fel a szerző, de a végére sajnos odabiggyesztettek 10 oldal "kihez fordulj, ha zaklatnak/csúfolnak", "hogyan kerüljük el, hogy a gyerekünket zaklassák" stb. jellegű, nyilván jószándékú tanácsot, és ezzel a megelőző 100 oldal fikció egészen más színt kapott, már inkább egy didaktikus, ez-történhet-veled-is-ha-nem-vigyázol tanmese jellegét öltötte. Kár, mert egészen addig irodalmi értéke is volt... Az persze vitathatatlan érdeme Kalapos Évának, hogy hozzányúlt a témához, és a könyv regény-része abszolút rendben volt, sőt. 8/10.

Furcsaság a fejemben

Ennek a regénynek már a címe is kedves. És utána nehéz nem azonnal megszeretni Mevlutot, aki a huszadik századi Isztambulban, sok csetlés-botlás közepette, de nagy nehezen megtalálja, majd az olvasó (és saját) nagy bánatára el is veszíti a boldogságot. 

Olyan szép a fordítás, hogy visszagondolni is jólesik a könyvre. Sokat lehet belőle tanulni Isztambul - meg úgy általában Törökország - történetéről, a török/muszlim mentalitásról, és arról, milyen lehet autistának lenni. Én legalábbis úgy képzelem, hogy Mevlut azért ragaszkodik ennyire A Városhoz, az utcákhoz, az épületekhez, mert csak ezek a fix pontok számára az életben, minden más ingoványos talaj, bizonytalan, az emberi kapcsolataiban élete (illetve a cselekmény) végéig inkább csak sodródik az árral, és szakmailag sem gyakran hoz önálló döntést. 

Letehető, majd újra kézbevehető könyv, nem nagyon fordulatos a cselekmény, de az olvasónak is jólesik csak sodródni az árral. :) Abszolút 10/10.

Mi lett hova?

Ez egy régi adósságom - Fannitól kaptam a könyvet szülinapomra igazi könyvként (sic), ami lassan már kirívónak számít, mióta mindent e-olvasok -, novemberben kellett volna írnom róla, akkor olvastam. 

Inkább idézek, jó? Dani (!) úgyis egyértelműen 10/10 nekem mindig, csinálhat bármit.

[Leltár]

Aszongya, hogy. Van öt dioptriája,
van húszkilónyi súlyfeleslege,
aztán egy fejelágya, ami nem nőtt
harmincakárhány év alatt se be
- így vette számba vagyonát a költő
félhangosan motyogva, mint szokott,
egyszer, mikor kis felesége éppen
a fürdőszobában tollászkodott -,
víg csemetéi, nyájas szavu nője
(nyolc hosszú évet élt már le vele),
nyolcszázhuszonegy facebook-ismerőse,
s még több válaszra váró levele,
van két külföldre szakadt jóbarátja,
egy darab lantja (kissé már hamis),
autója, háza, kertje, hólapátja,
pár milliónyi tartozása is,
van egy kifejlett kártyaszenvedélye,
van bűntudata, aggodalmai,
tériszonya, telefonfóbiája,
rendkívül lassan őrlő malmai,
van neki jópár görnyesztő keresztje,
miket oly sokszor vágyott tenni le,
de szíve mélyén tudni véli mégis,
hogy nélkülük nem menne semmire,
s volt egy-két este, pár setétes éjjel,
mikor sebes villámként szétcsapott -
mi még? Kihúzott verssorok, kihízott
nadrágok, elfelejtett névnapok,
volt egy hattyúi kép is, az is hová lett,
meg a múlt ifjúság tündér tava...
S kiszólt a hitvese a fürdőszobából:
"Mit keresel szívem? Mi lett hova?"

Törésteszt

Abszolút Tóth Krisztina. Talán egy kicsit naturálisabb, kevésbé költői, de nem baj, sőt. Voltak novellák, amelyeket szörnyű volt olvasni, és voltak, amiken még nevetni is lehetett (legalábbis mosolyogni). Örülök, hogy elolvastam. 10/10.

"Az eleven, zsigeri novellákban súlyosan traumatizált nők próbálják túlélni a hétköznapokat, tortát sütnek és baba-mama fórumra regisztrálnak, titokban ünneplik a házassági évfordulójukat és továbbviszik az anyjuktól örökölt mintát. Erősen nőközpontú világ ez, a lányok, anyák és asszonyok még azokat a történeteket is áthatják, amelyekből fizikai valójukból hiányoznak: mert meg sem születtek, mert külföldön kellett munkát vállalniuk, mert már csak halvány árnyakként vegetálnak. Mire a kötet végére érünk, épp úgy érezzük majd magunkat, mint a törésteszteknél használt felnőtt műanyagbábú, miután nekicsapták a betonfalnak." (Könyvesblog)

Only ever yours

Louise O'Neillről azt olvastam, hogy különösen szeret a nők problémáira fókuszálni az írásaiban, úgyhogy eleve tudtam, hogy ez egy görbe tükör lesz a mai társadalom előtt - milyen lenne a világ, amelyet (párszáz évvel utánunk) csak férfiak (the Inheritants - az örökösök) irányítanak? Ekkor kontinensek nincsenek már, csak "zónák" (the Zones), amiknek olyan neve van, hogy the Americas Zone, the Chindia, the EuroZone (hm), a többi szárazföldet időközben ellepte a tenger, és a zónák annyira közel vannak egymáshoz, hogy ha valaki komolyan megbetegszik, akkor azonnal karanténba zárják, nehogy járvány legyen belőle.

(A cselekményről nem írok.)

Ebben a világban nők (eves - évák) nem születnek természetes úton, csak laboratóriumi körülmények között, és olyan tökéletesre készítik el őket, amennyire csak lehet, és csupa kisbetűvel írják a nevüket. Minden évben háromszor annyi évát gyártanak, mint ahány örökös van, és a gyártási dátumuk (design date) negyediktől tizenhatodik évfordulójáig a nővérek (chastity-k) irányította Iskolába járnak, ahol megtanulnak tökéletes évák lenni. A tizenhatodik év végi Ceremónián osztják be őket abba a "harmadba" (third), amelyben utána a lejárati dátumukig (Termination Date, a negyvenedik gyártási évforduló) élnek. (Sajnálom, hogy nem magyarul olvastam, nagyon kíváncsi lennék egy csomó kifejezés fordítására...) A három harmad  a companion-ok (feleség), a concubine-ek (szerető),  és a chastity-k (nővér vagy apáca - én az egész helyszínt is úgy képzeltem el, mint egy óriási zárdát). Az évák folyamatosan gyógyszereken élnek, hogy ne menstruáljanak*, tudjanak eleget aludni (az erre kapott gyógyszer neve SleepSound), ne hízzanak (kcal blockers), ne legyenek kontrollál(hat)atlan érzéseik; állandóan versenyeztetik őket, hogy ki a szebb/tökéletesebb, és megalázzák azokat, akik nem tudnak uralkodni magukon. 

*Érdekes, hogy a laboratóriumi körülmények ellenére azt nem sikerült még kifejleszteni, hogy a majdani feleségek majd ciklus nélkül is képesek legyenek fiúkat szülni a férjüknek - ez az egyetlen küldetésük tudniillik -, újra és újra előkerül, hogy aki feleség lesz, az nem fog többet menstruáció (womenstruation) elleni tablettát kapni, és magának kell ügyelnie rá, hogy amikor tisztátalan (!), ne legyen a férje közelében. 

Az évákat minden reggel a gardróbjuk öltözteti és sminkeli tökéletesre, nem tudnak olvasni, sem írni, és nagyon kevés kivételtől eltekintve fogalmuk sincs, milyen volt a világ az övék előtt. Egymással a tanórákon kívül a MyFace nevű, hangvezérelt felületen tartják a kapcsolatot az eFone-juk segítségével, amivel fotókat és fotogramokat is tudnak pl. készíteni. (Nyilván egyértelmű az összes utalás.)

A cselekmény, bár megrázó és elgondolkodtató, talán nem annyira érdekes, mint maga ez a szép új világ. Nagyon érdemes elolvasni. 10/10.

Hasnyálmirigynapló

Jaj.

<3

megvan a könyves kihívás 2017-re

Ez lesz az:

1. Roberto Bolaño: 2666 
2. Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér 
3. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm (Nápolyi regények 1.) ✔
4. Karl Ove Knausgård: Halál (Harcom 1.) 
5. Szabó T. Anna: Törésteszt ✔
6. Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah ✔
7. Beregi Tamás: Noctambulo 
8. Joanna Bator: Szinte éjsötét 
9. Zoltán Gábor: Orgia ✔
10. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája – Történet álmatlanságról és őrületről 
11. Helen Macdonald: H, mint héja 
12. Tóth Krisztina: Világadapter 
13. Grecsó Krisztián: Jelmezbál ✔
14. Jonathan Franzen: Tisztaság 
15. Darvasi László: Taligás 
16. Louise O’Neill: Örökké a tiéd (Only ever yours)✔
17. Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben 
18. Bill Clegg: Volt valaha családod 
19. Németh Gábor: Egy mormota nyara 
20. Centauri: Jákob botja 
21. Celeste Ng: Amit sohase mondtam el 
22. NK Jemisin: Az ötödik évszak 
23. Závada Pál: Egy piaci nap ✔
24. Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben ✔ 
25. Kun Árpád: Megint hazavárunk ✔
26. Varró Dániel: Mi lett hova? ✔
27. Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál 
28. Röhrig Géza: az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit 
29. Ian McEwan: A gyermektörvény 
30. Dante Alighieri: Isteni színjáték (fordította: Nádasdy Ádám) – 2016-os kiadás! 
31. Raduan Nassar: Egy pohár harag 
32. Ted Chiang: Életed története 
33. Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás 
34. Richard Flanagan: Keskeny út északra 
35. Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese ✔ 
36. Lionel Shriver: Nagytestvér 
37. Molnár T. Eszter: Stand up! – Egy majdnem normális család 1. 
38. Donna Tartt: Az Aranypinty 
39. Gergely Ágnes: Viharkabát 
40. Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest✔
41. Bereményi Géza: Versek 
42. Don Winslow: A kartell 
43. Dave Eggers: A Kör 
44. Baráth Katalin: Arkangyal éjjel 
45. Ngugi wa Thiong'o: Közöttünk a folyó 
46. Ugron Zsolna: Hollóasszony 
47. David Grossman: Egy ló besétál a bárba 
48. Bartók Imre: Láttam a ködnek országát 
49. Kalapos Éva: Massza ✔
50. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló ✔

Megint hazavárunk

Ezt a könyvet valamiért abbahagytam az 1/3-ánál, aztán hetekkel később folytattam, és akkor már nem értettem, hogy lehetett egyáltalán valaha is letenni egy pillanatra. Annyi részletében magamra ismertem. Annyiszor szorult össze a torkom. Annyiszor nevettem fel rajta hangosan. Az év egyik legjobb könyve, örülök, hogy véletlenül felfedeztem. 10/10 abszolút.

Orgia

'44-45 telén Budán (konkrétan a XII. kerületben) elszabadul a pokol és vele a magyar nyilasok, akiknek nincs jobb dolga, mint az elfogott zsidókat egymással megdugatni, leszopatni, ésatöbbi, mielőtt gondosan mindegyiket a Dunába lövik. Na most a szörnyű az, hogy ezt meg lehet fogalmazni ilyen poénosan, csakhogy ez igaz történet, amint a címke is mutatja, visszaemlékezések és kordokumentumok alapján íródott, hosszas kutatás előzte meg. Képzeljük el azt a - szerintem az összes leírt közül az egyik legszörnyűbb - helyzetet, amint az egyik fogoly (egyébként nem zsidó, a nácik kegyeltje, aki sofőrként működik közre, és/de próbál ember maradni, az anyja és a kislánya érdekében) addig kell, hogy nyalja a két volt barátnőjét (mindkettő zsidó) a körben röhögő nácik előtt, amíg mindketten el nem élveznek, miközben a két nőnek egymással is folyamatosan érintkeznie kell. Vagy amikor egy random behozott zsidó fogoly nemi szervét a menyasszonya szeme láttára verik péppé, miközben kérdezgetik a lányt, hogy jó volt-e, amikor benne volt.

Na szóval ez, 150 oldalon. Rettentő tárgyilagos stílusban, ami egyszerre könnyíti és nehezíti meg az olvasást és a tudomásul vételt. Jó, ez utóbbit nem lehet megkönnyíteni. Számomra ez a holokausztnak egy ismeretlen szelete volt, de sajnos ettől nem omlott bennem össze semmilyen álomvilág a magyar nyilasok segítőkészségével és jóindulatával kapcsolatban. Nem pontozom, nem hiszem, hogy lehetne; egyébként irodalmilag abszolút nem egy truváj, de nem is ez a lényege.