A hazugság tézisei

 

Rég olvastam ennyire elgondolkodtató könyvet. És olyat is, ami ennyire azonnal beszippantott volna. Pedig a scifi aztán végképp nem az én műfajom. És mégis. A tartalmáról nem akarok írni, de nagyon érdekes társadalmi, etikai kérdéseket feszeget, sokáig az olvasóval maradnak a témák.

Szép, fiatal feleségem

[2015. könyves kihívása 46. egy könyv, aminek az írójának a monogramja megegyezik az enyémmel]

Ezt a könyvet kizárólag a kihívás kedvéért vettem ki a könyvtárból, és olyan is volt. És a borító egyszerűen borzalmas. 6/10.

Kreutzer-szonáta | Ki a bűnös?

[2015. könyves kihívása 13. egy könyv, ami egy másik országban játszódik]

Hát ez baromi jó volt! Mindkét kisregény gondolatébresztő - főleg egy házas embernek -, de igazából azon kívül, hogy nagyon jó sztori, minden sora után azt éreztem, hogy nekem mennyivel jobb helyzetem van, és hogy remélem, hogy a mi házasságunkban sose fog bekövetkezni ez a szeretetlenség és kiábrándultság, ami ebben a két kisregényben olyan jellemző. De aztán rájöttem, hogy mivel ezek a házasságok eleve nem szerelmen alapultak - amiben Tolsztoj, azaz Pozdnisev, a Kreutzer-szonáta "mesélője", amúgy sem hisz, és amiről Anna meg a Ki a bűnös?-ből eleve lemond -, szóval ha feltételezzük, hogy a szerelem létezik, akkor ez színtiszta fikció, és annak zseniális. Filozófiai regénynek is tökéletes. Olvastatja magát, a nyelvezete is gyönyörű. 10/10. Az alábbi idézet pedig arra példa, hogy Tolsztojjal még nevetni is lehet :)

Azon az estén úgy rémlett, hogy ő mindent, de mindent megért, amit én érzek és gondolok, és hogy én a legemelkedettebb dolgokat érzem és gondolom. Lényegében csak arról van szó, hogy a dzsörzé különösen illett az arcához, úgyszintén a hajfürtjei is, és hogy a közelségében eltöltött nap után még nagyobb közelségre jött kedvem. (26. o.)

Édes életünk

Hm, nem is tudom... A két kisregény közül az elsőn nagyon nehezen jutottam túl, nekem sok volt benne a filo-pszichológiai eszmefuttatás, és nem is nagyon éreztem, hogy bárhova vezetne. Ebben a lelki szál erősebb volt, de nem tudtam azonosulni vele. A második sokkal jobban tetszett, élőbb volt, humoros, csapongó, szilaj. Kompenzálta az elsőt, 8/10.