Sárgaláz

"Két kisregény" helyett inkább azt kellett volna írni az elejére, két lidércnyomás. Az első még hagyján, bár attól is végig összeszorul a szíve az olvasónak, meg a torka, és várja a feloldozást, de hiába. De a második, amit egyébként a 76-os trolin olvastam, az meg is ríkat. Nyomaszt, végig, és itt sincs feloldozás, sehol sincs. Csak bámulok ki a busz ablakán, nem is látok semmit, de reménykedem, hogy na most, most majd meg lehet könnyebbülni, és nem. 

És a világ Gézáira és Gizijeire gondolok, akik ma is ugyanilyen helyzetben vannak, és akikről nem is tudunk, meg akikről tudunk, csak nem teszünk értük semmit, mert nem tudunk, vagy mert így kényelmes. A lidércnyomás tovább tart a könyvnél... 10/10.

Hova álljanak a belgák?

Meggyőződésem, hogy ha nem olvastam volna A tengert, ebből a könyvből egy szót nem értettem volna. Vagy lehet, hogy értettem volna, hogy miről szól úgy nagyjából, de rengeteg minden csak lógna a levegőben. Így viszont felismertem A tenger szereplőit, eseményeit, azonnal képben voltam a raktárral, a külföldre származott gyerekekkel, férjekkel, apákkal, lányokkal, vissza-visszatérő szereplőkkel. 

Ez is szép, és nekem talán ez lett a kedvenc "történelmi" "regényem" Fehér Klárától. Folyton ugrál az idősíkok között, de nem vadul, hanem szépen, barátságosan, hogy aki nincs rá felkészülve, az is megértse. Mégis, kevésbé nyálas, mint A tenger, és kevésbé szájbarágós-pöttyöskönyves-hatásvadász. Sokkal komolyabban kell és lehet venni. Annyira tetszett, hogy elolvasás után azonnal kölcsön is adtam valakinek... :) Szóval 10/10.