Télikrumpligombóc

Sajátos nyelvezetű és stílusú, kedves kis( )regény egy kisvárosi rendőrről, aki mindenféle vélt és valós bűntényeket próbál felderíteni, és közben a saját életét kicsit rendbe tenni. Kicsit az Ovéra emlékeztet, bár a főszereplő annyira azért nem szeretetreméltó. 8/10.

Omerta

Az idei év egyik legfantasztikusabb olvasmányélménye. Omerta, azaz hallgatás: hallgatás a Ceaucescu-éra előtti évekről, az 50-es évek Romániájáról, hallgatás rózsanemesítésről, küzdelemről, sárbaragadt egyetemi tanárról, hallgatás a szerelemről, megcsalásról, börtönről, betiltott istenhitről, a dróton rángatott szereplőkről, a Párt érdekeiről, a betegségekről, alkoholizmusról, zabigyerekekről, tudatlanságról, műveletlenségről, józan paraszti észről, beszolgáltatni kényszerült földekről és állatokról, amit csak el lehet képzelni; hallgatás gyönyörű erdélyi tájszólásban, négy szólamban. 10/10

Szűz Mária jegyese

Erről a könyvről nem lehet mit írni. Annyira hajszálpontos, szívszorító és kegyetlen, hogy az zseniális. Az Egy piaci napra nagyon jól rímel. Nem tudom, ki ez a Milbacher Róbert és hol bujkált eddig, de hogy ha van több könyve, azokat elolvasom, az tuti. 10/10.

Aprószentek

Na ez egy nagyon érdekfeszítő könyv volt. Nagyon örülök, hogy megvettem! (Majd egyszer írok arról, hogyan változtak meg az olvasási szokásaim, mióta e-könyveket olvasok.) Nem írom le a sztorit, mindenhol elolvasható; csak azt sajnálom, hogy Rubin Szilárdnak nem sikerült befejeznie, mert én az elejétől fogva azt hittem, ő tudja, ki az igazi gyilkos, pedig sajnos ő is csak spekulál. De ebből is látszik, hogy annak ellenére, hogy ez egy oknyomozó riport inkább, mint regény, nagyon jól van megírva, komoly irodalmi értéke van (legalábbis az én szememben mindenképp). 10/10, az idei év egyik legjobb könyve.

Nincstelenek

[2015. könyves kihívása 17. egy könyv, amit egy barátom ajánlott]

Még csak május van, de szerintem ez 2015. legmegrázóbb olvasmánya lesz. Zs.-tól kaptam kölcsön, hogy "Neked biztos tetszeni fog". Az nem kifejezés. Tegnap este olvastam ki, egy hosszabb szünettel szerintem két hét volt. 

Az első, ami eszembe jutott róla, Agota Kristof Trilógiája, azon belül is A nagy füzet. Rövid, pontos tőmondatok, tárgyilagosan. Majdnem azt írtam, érzelmek nélkül, de a Nincstelenekben rengeteg az érzelem, de valahogy úgy van megfogalmazva, hogy még mindig tárgyilagos. Ja, és a legnyilvánvalóbb párhuzam a gyerekszem, a szegénység, a kirekesztettség. 

Sajnos nem tudok idézni, mert már tovább is adtam a könyvet B.-nek, remélem, neki is ugyanennyire fog tetszeni.

Annyira szép ez a könyv és annyira rettenetes. Ahogy nem mondják ki, hogy zsidók, de rengeteg szokást tartanak, és közben görögkatolikusok, meg elejtenek célzásokat Mózsiról, aki talán a mesélő apjának az apja?, de ez is csak a számkivetettek összefonódását mutatja. Számkivetettek, ahogy a prímszámok is, amelyek vissza-visszatérnek a fejezetek elején, és olyan szépen beleolvadnak a cselekménybe... 

És a nincstelenség maga, hogy a gyerek egy ágyban alszik a szüleivel, hogy meghal a Kicsi, hogy nincs új ruha, csak a nővéréé, hogy ha elhasználja a színes ceruzát, nincs másik, hogy zsíroskenyeret esznek cukorral, és az a pazarlás, és még sorolhatnám.

Hány ilyen sorsú gyerek van ma Magyarországon, aki télen vékony cipőben, nyáron meztélláb jár iskolába, ha ugyan jár? Borbély Szilárd saját magán kívül róluk is írt, egytől-egyig. 10/10 és nyugodjon békében.