Kilenc

(kihíváson kívül)

Ez a könyv nagyon felemás érzéseket váltott ki belőlem, egyrészt nagyon sok párhuzamot találtam a főszereplő lány és a saját gondolataim között, pláne, hogy a pasija elutazott hónapokra Afrikába, és neki szar, és ez jó bűntudatot ébresztett bennem, hogy majd B.-nek is biztos ilyen szar lesz nélkülem... na mindegy, de a párhuzamokon kívül meg mindig azt éreztem, hogy wtf?!, hogy lehet ennyire mesterkélten összefonni ennyi szálat? Ez nem Brecht, hogy ötpercenként azt érezzem, hogy már megint a holnapi program jár a fejedben, koncentráljál már, és mégis ezt éreztem. Meg hogy mi ez, Coelho? Egy csomó szirupos baromság közhely, "most találom föl a spanyolviaszt" stílusban. Nem tudom, ki ez a Hidasi Judit, de nem szimpi. 3/10.

Nana

[2015. könyves kihívása 50. egy könyv, amit sokszor elkezdtem, de sose olvastam végig]

Már értem, miért nem olvastam soha végig ezt a könyvet. Azért, mert a fertőn kívül semmi nem történik benne. Két szóval lehetne összefoglalni: dugás és pazarlás. Nana mindenkit megszerez, és mindenkinek a pénzét is megszerzi, aztán mindenkinek a (átvitt értelmű vagy valós) sírján két lábbal tapod, és ami a legeslegszörnyűbb, hogy van egy kisfia, akivel egyáltalán nem foglalkozik, heti egyszer, ha látja, és teljesen elhanyagolja, a gyerek meg is hal a végére. De persze Nana, a Bűn is elnyeri méltó büntetését, elkapja a gyerektől a himlőt és maga is - szó szerint - csúf véget ér az első világháborúra készülő Párizs közepén. 

Van a regényben egy csomó humor egyébként, meg Nana jelleme borzasztó jól van ábrázolva, de mellette minden(ki) más eltörpül. Irodalmilag nem egy nagy was ist das, de tele van fülledt erotikával, szóval nem csoda, hogy ennyire híres lett. Nekem 7/10, igazából sokszor nagyon untam. De azért örülök, hogy végre elolvastam :)

Alföldi színháza - Öt nemzeti év

Hát most mit mondjak? Túl kevésszer voltam ez alatt az öt év alatt a Nemzetiben, ez világos, de azért az Aföldit nagyon szeretem, és a kritikákat is mindig elolvastam. Két-három darabot láttam csak, de most a könyvből megtudtam, milyen volt a másik ötven, amit nem. Ez egy elég szubjektív könyv, a Csáki Juditnak megvan a maga sajátos, megmondós-patetikus stílusa, amit lehet nem szeretni, én speciel szeretem, főleg, amikor egyetértek vele. 

Nagyon jó, hogy sok-sok színészinterjú szabdalja az évadok leírását, viszont nagyon nem jó, hogy egy egész fejezet szól arról, hogy Alföldi meleg és vajon a darabokban ez hogy tükröződik. Bulvár. Az alapkoncepció, hogy ti. Alföldi utólag fűz kommentárokat a már megírt szöveghez, az is nagyon jó. Nagyon nem jó cserébe, hogy Csáki sok kritikát idéz (talán saját magától is), de végjegyzet van, nem lábjegyzet, és hát nem lehet állandóan hátralapozni, hogy most akkor ez kitől, mikor, hol. 

Nincs pontozás, ez egy ilyen szubjektív-igaz történet. Egyszer élünk.