Osztálytalálkozó

 

A borító kétségkívül nagyon hívogató, és a fülszöveg is, különösen a kiemelt rész: 

"A megindító történetektől az abszurd írásokon át a már-már gonosz tréfákig vezet az út Rényi Ádám felnőtt mesekönyvében.

A Roald Dahl, Örkény István és Efrájim Kishon világát megidéző néhány perces novellák a közelmúlt és a jelen Magyarországán játszódnak, hősei többségükben ismerős karakterek, mégis jókora meglepetéseket képesek okozni.

A valóság ugyanis a feje tetejére áll ezekben a történetekben, és a rafinált fordulatoknak köszönhetően a szerző egy pillanatra sem hagyja ellankadni olvasója figyelmét. Meséljen akár szakító influencerpárról, egy önérzetes hentesről, gyanúsan magabiztos jósról vagy egy láthatatlanná váló tanárnőről, humor és elgondolkodtató tanulság kéz a kézben járnak ezekben a kisnovellákban.

A magyar irodalom-érettségiken is gyakran elemzett Osztálytalálkozóval együtt harminc írást tartalmazó könyv 2021. áprilisában kerül a boltokba a 21. Század Kiadó gondozásában."

Na most aki ismer, az tudja, hogy én Kishonon szocializálódtam; családilag az összes humoreszkjét fejből tudjuk és idézzük a mai napig, de időről időre szívesen újra is olvasom (a legutóbb épp két hete, de ez véletlen). De Örkény és Roald Dahl sem állnak tőlem távol, sőt. 
Ezeknek a novelláknak viszont egyikhez sem volt semmi, de semmi, de semmi köze. Úgy egyáltalán semmihez nem volt semmi közük; vagy nagyon anticipálhatóak voltak és legkésőbb a harmadik-negyedik mondatnál tudni lehetett, mi lesz a "csavar", vagy tartott egy-két oldalig az izgalom, hogy na, vajon itt mi a csattanó, de amikor "elhangzott", akkor onnantól még mindig volt a novellából 10 mondat, amiket többnyire teljesen felesleges volt még hozzátenni. Egyetlen egy olyan történet nem volt, amin akár elmosolyodtam vagy bármennyire meglepődtem volna, pedig minden egyes címnél reménykedtem, hogy jobb lesz. Nem lett. Elolvasta ezt bárki megjelenés előtt vajon? És az a bárki tudja, hogy Kishon, Örkény és Roald Dahl milyen stílusban, nyelvi humorral, szellemes csavarokkal operál? Kizárt. Ez a könyv nyilvánvalóan azért jelenhetett meg, mert Rényi a kiadó társtulajdonosa.

A hazugság tézisei

 

Rég olvastam ennyire elgondolkodtató könyvet. És olyat is, ami ennyire azonnal beszippantott volna. Pedig a scifi aztán végképp nem az én műfajom. És mégis. A tartalmáról nem akarok írni, de nagyon érdekes társadalmi, etikai kérdéseket feszeget, sokáig az olvasóval maradnak a témák.

Adventi krimik

 

Sajnos két elég rossz élménnyel kezdődött idén a "hogyan szoktassam vissza magam az olvasásra" kampányom, az egyik ez volt, gondolom nyilvánvaló, hogy a borítója miatt vettem meg, és azzal nem is volt baj. Viszont a novellák nagyon erőltetettek voltak, végig az járt a fejemben, hogy "aha, értem, miért nem lett ezekből regény". A Poirot-sok és Miss Marple-sök persze jobbak voltak, mint a többi, de azoknál is úgy éreztem, hogy túl rövid sztorikba akar Christie túl sokat belepréselni. Nem igazán jött be. De a borító gyönyörű! :D

És boldogan éltek?

Nagyon ígéretes a cím és az ötlet (és a borító is, bár e-könyvnél sajnos nem érvényesül). Sajnos a tartalom kiábrándító, alig pár "folytatás" volt, amit érdemes volt megírni. Kár. 5/10.

Törésteszt

Abszolút Tóth Krisztina. Talán egy kicsit naturálisabb, kevésbé költői, de nem baj, sőt. Voltak novellák, amelyeket szörnyű volt olvasni, és voltak, amiken még nevetni is lehetett (legalábbis mosolyogni). Örülök, hogy elolvastam. 10/10.

"Az eleven, zsigeri novellákban súlyosan traumatizált nők próbálják túlélni a hétköznapokat, tortát sütnek és baba-mama fórumra regisztrálnak, titokban ünneplik a házassági évfordulójukat és továbbviszik az anyjuktól örökölt mintát. Erősen nőközpontú világ ez, a lányok, anyák és asszonyok még azokat a történeteket is áthatják, amelyekből fizikai valójukból hiányoznak: mert meg sem születtek, mert külföldön kellett munkát vállalniuk, mert már csak halvány árnyakként vegetálnak. Mire a kötet végére érünk, épp úgy érezzük majd magunkat, mint a törésteszteknél használt felnőtt műanyagbábú, miután nekicsapták a betonfalnak." (Könyvesblog)

Pillanatragasztó

Még szerencse, hogy még év végén olvastam ki ezt a kötetet, mert különben elég nyomasztóan indulna 2015. Nehéz volt minden novella végén elhitetni magammal, hogy a következő majd biztos nem lesz ennyire szürke és nyomorúságos és borzalmas és rémes és szomorú. De az lett. Ennek ellenére vagy épp ezért, egyértelmű 10/10.

Kisgyerekek emlékiratai

Fú, az első pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy ez mennyire fikció... és igazából még az egész kötet végigolvasása után sem tudom. Vagyishát tudom, based on a true story. Elgázolt, bennégett, leesett, belefulladt stb. kisgyerekekről van szó, a legextrémebb, amikor a szerveiért ölik meg az egyik gyereket, aki arra gondol a halála után, hogy a szülei biztos nagyon szomorúak lesznek, amiért átverték őket az emberrablók. Az összes történet E/1-ben van, és a gyermeki látószög és naivitás keveredik a felnőtt keserűségével - nyilván, hiszen több olyan gyerek is "megszólal", aki meg sem született, vagy pár hónaposan halt meg. Szociológiai tanulmánynak is elmenne, tényleg annyi ismerős társadalmi jelenség (tünet!) veszi körül a tragédiákat. Nem tudom, P. Sz. honnan vette ezeket, elolvasni is elég nyomasztó volt, bár folyton tesz róla, hogy azért humoros is legyen, de megírni... Szerencsére rémálmaim azért nem voltak. 9/10.

Pokróc az ablakon

Fú, nem tudom, iszonyú tömény volt ez a 15 vagy hány novella, főleg egy szuszra, de nem lehet őket nem egy szuszra olvasni, annyira rövidek, és visznek. Színtiszta negyvenes-ötvenes évek, családok, gyerekek, szerelmespárok, a stílus mindenhol tök egyforma, még a kifejezések is ismétlődnek, és az egész olyan... naiv. Annyira tipikusan csíkoskönyves megfogalmazás, hogy az már szinte rossz. Van Palotai Borisnak egy regénye, amit nagyon szeretek, a Viharos mennyország, az egész könyvnek teljesen jó ebben a stílusban. De ezek a novellák... De magukkal ragadtak, mert vártam, hogy mikor lesz már egy, ami kilóg. Nem volt. 7/10. Ja, és még egy mínusz, hogy szerintem ezt férfiak nem tudnák elolvasni, annyira női-író ez a Palotai Boris. 

Csikágó

Egy újabb példa a jó novellákra. Ezt ráadásul külföldön olvastam, ahol külön öröm a Keleti pu. környékére visszakerülni 20-50 oldal erejéig. Nagyon Tóth Krisztinára emlékeztet egyébként a novellák közötti összefonódás, ahogy a szereplők vissza-visszatérnek. Volt közte egy-két megrázó, meg egy-két megható, meg pár vicces, de leginkább olyan életszagú volt mind, és ezért 10/10 pont. És megdőlt az a rendkívül megalapozott elméletem, miszerint Békés Pali csak gyerekkönyveket ír jól (igaz, A bűntársat is nagyon szerettem, de az örök kedvenc akkor is A kétbalkezes varázsló marad). :D

Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part

Szerintem baromi jók ezek a novellák, pedig én amúgy - Örkényt kivéve persze - nem vagyok oda a novellákért. De ezek mindegyike olyan "novellás" novella: csordogál szépen nyugodtan vagy éppen nyomasztóan, aztán egyszer csak robban. Érthető módon legjobban az elvetélős fogott meg (I.I.G.), ja, meg a Le fait du jour, amiben a főszereplő pasi megtudja, hogy egy 9 ember életét követelő tömegkarambolt okozott azzal, hogy túl hirtelen fékezett az autópálya-kijáratnál. 

Egyértelműen 10/10.