The List

Szörnyű, miért olvasok ilyeneket?! Nem is írok róla inkább :D Mondjuk 5/10.

How to be single

Hát még saját magam előtt is szégyellem, hogy ezt megvettem (!), igaz, csak e-könyvként, de akkor is, sőt, még el is olvastam. Sőt. Még tetszett is. Na ez a durva. Igazából az benne a fantasztikus, hogy a létező _összes_ klisét felvonultatja (SPOILER): négy szingli nő New Yorkban, francia szerető, aki nyitott házasságban él, közkedvelt színész,  aki rákos lesz és meghal, depressziós barátnő, aki végül visszalép az inszeminációtól, válás, mert a férj beleszeret egy fiatal brazil salsa-táncosba, aki elhagyja két hét után, mert a pasinál vannak a gyerekek (!)... és még sorolhatnám. (SPOILER VÉGE) 

Sikerült 400+ oldalba mindent belesűríteni, és még egyébként érdekes dolgokat is, például a különböző országok (Franciaország, Brazília, Kína, India, Izland) pasizási és házassági szokásait. És ha jól értem, az írónő tényleg elment ezekbe az országokba és találkozott a könyvben említett nőkkel, akik meséltek neki a helyi szokásokról. Money well spent. 

Hát, nem tudom, hány pont legyen, mert igazából élveztem olvasni, jól van felépítve, voltak benne tényleg érdekes infók, szóval a sznobériám miatt nem fair utólag fanyalogni. 9/10.

The Yorkshire Pudding Club

Sajnos nem tudok ellenállni a terheses könyveknek, ahogy a kismamablogoknak sem, pedig ezt a könyvet nem kellett volna elolvasnom, ilyen egy nyálat én még nem pipáltam, nem beszélve az iszonyatosan reális "elhagytam a férjem, de simán tudok öt perccel később mással boldog lenni, és egyáltalán nem vagyok szomorú" illetve a "sose voltam képes kifejezni az érzelmeimet, de most kimondom, hogy szeretlek, John Snow"-fordulatokról. Mondjuk ilyen névvel, hogy Milly, nem tudom, mit vártam. 6/10.

Shopaholic to the rescue

Nem tartottam be az ígéretemet, mert megvettem ezt is, ráadásul több mint kétszer annyiért, mint az előzőt... :P Remélem, nem lesz több boltkóros-kötet, és ezt nem a pénztárcám érdekében mondom - ez már annyira sokadik (8.) bőre volt ugyanannak a rókának, hogy valami elképzelhetetlen! Eleve nem is volt boltkóros a boltkóros, hanem mintha az előző kötetben félbehagyott cselekmény közben felnőtt volna, és már nem vásárolni akart, meg hülyeségeket csinált, hanem az igazságért küzdött és az volt a legnagyobb problémája, hogy nem jön össze a második gyerek. He? Ez a való világban van így legfeljebb, de semmiképp sem a boltkóros-világban... :P De a végére azért szerencsére visszatért Becky pénzköltős énje, és bár a második gyerek addigra se sikerült, azért a hangulat valamelyest visszatért a megszokotthoz. Sajnos a vége viszont nem mondható lezártnak, pedig nem lesz több kötet, amennyire tudom. Micsoda veszteség a világirodalomnak. Összességében 7/10.

La vie compliquée de Léa Olivier - 1. Perdue

Indultunk haza Budapestre decemberben, és a reptéren úgy éreztem, kell egy könyv, KELL EGY KÖNYV, és még ez volt a legértelmesebb, amit találtam. Úgyhogy levettem, megvettem, elolvastam hazafele. Az az előnye megvolt, hogy kanadai francia, úgyhogy volt benne egy csomó olyan kifejezés, amikkel amúgy valószínűleg nem találkoztam volna. Meg hát elszórakoztatott. A maga műfajában 10/10.

Love from Paris

[2015. könyves kiíhvása 38. egy könyv, ami megríkatott]

Persze elég fáradtnak kell lenni hozzá, hogy megríkasson, mert igazából iszonyat nyálas, plusz nagyon anticipálhatóan zajlik a cselekmény, kb. az első oldaltól lehetett tudni, hogy a főszálon mi fog történni a könyv végén, és tényleg. 

De mindenesetre cuki volt, és volt benne pár vicces rész, jó volt olvasni, de alapvetően azért nem egy irodalmi truváj. 8/10

A Millennium-trilógia

[2015. könyves kihívása 32. egy trilógia]

Ez is egy, mit egy, három olyan könyv volt, ami miatt NAGYON örülök a kihívásnak. Sokáig kerestem, milyen trilógiát olvashatnék, A Gyűrűk Urát sajnos már kilőttem, igazából az Éhezők viadalát akartam, csak az most annyira felkapott, hogy sose volt bent az első része a könyvtárban. De aztán szerencsére a molyon ajánlották (kösz ezúton is) a Millennium-trilógiát, és alig két héttel később voilà, ki is olvastam mindhárom, 500+ oldalas kötetet.

Lebilincselő ponyva, iszonyat jól van felépítve mindhárom kötet, amolyan Agatha Christie-s: a rejtély az első pillanattól ismert, aztán tovább bonyolódnak a szálak, és az olvasó is elkezd gyanakodni, és aztán a végén van a csúcspont, amikor kiderül, ki miatt történt a gyilkosság, stb. De itt nem egy konkrét gyilkos volt egyszer sem, hanem összefonódó szálak, és összeesküvés-leleplezés. Az első kötet sztorija teljesen független a másodiktól, de a második kötet nélkül a harmadik nem érthető. De mondjuk úgy van vége a másodiknak, hogy ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne olvasson tovább. :D
Nagyon tetszett, sokszor hangosan felnevettem a BKV-n, vagy csóváltam a fejem, vagy nyögtem egyet, szóval furán néztek rám az emberek, de teszek rá. Ja, és a másik mellékhatás, hogy elkezdtem mindenkire olyan szemmel nézni, mintha vaj lenne/lehetne a füle mögött. :D 10/10 mindhárom! 

Sisterland

[2015. könyves kihívása 2. egy klasszikus romantikus regény - amennyiben a "klasszikus" nem a keletkezési időre, hanem a szerkezetre utal]

Ponyvás borító, ponyvás belső, a könyv közepétől tudtam, mi lesz a vége, és húsz oldallal utána azt is, hogy kivel fog történni. De azért végig kíváncsi voltam, hogy igazam lesz-e. Jó szórakozás volt két napig. :) 8/10, amiért mégis az lett a vége, amire számítottam. 

Hívások a mennyből

[2015. könyves kihívása 14. egy szépirodalmi mű - a többi kategória vagy foglalt, vagy ennél is kevésbé illik rá...]

Ezt tegnap egy lélegzettel olvastam el (315 oldal!), annyira tetszett. Nagyon aranyos mese tényleg, ahogy a fülszöveg is írja, és tökéletesen szemlélteti, mire képes a (vak)hit, illetve annak reménye, hogy attól, hogy valaki meghalt, mégsem vált teljesen elérhetetlenné. 10/10.

Mozart felébred

[2015. könyves kihívása 35. egy könyv, ami a jövőben játszódik - hiszek a "jövő" szó szabad értelmezésében: elvégre a főszereplő számára 2007 a legjövőbb jövő!]

"Ponyva" címkét kapott, de olyan ponyva ez, ami egyrészt óriási pozitív csalódás, másrészt azért kell hozzá némi (komoly)zenei műveltség, de legalábbis érdeklődés. 

SPOILER!!!

Mozart 1791. december 5-én meghal, majd 2007. december 6-án (vagy igazából nem derül ki, pontosan mikor, csak az év) felébred, persze fogalma sincs, hova került, mi történt, és sokáig azt hiszi, azért került vissza a Földre, hogy befejezze a Requiemet. Aztán lassan beilleszkedik a huszonegyedik századba, iszonyat aranyosan csetlik-botlik, nagyon szeretetre méltó és vicces, de nem szánalmas egy csöppet sem, és viszonylag hamar feltalálja magát minden szituációban.

Az az érdekes, hogy végül igaznak bizonyul a feltételezése, és mihelyt megírja a Lacrimosa tételt 2008. december 5-én, hirtelen visszakerül a halálos ágyára és tényleg meghal. Ez a befejezés először nagyon bosszantó volt, és haragudtam az íróra, mert pont megszakítja a nagyon megérdemelt szerelmi szálat Wolfgang "életében", de utólag beláttam, hogy ezzel tulajdonképpen igazat ad neki abban, hogy szerinte miért került vissza a Földre. 

Nagyon pozitív csalódás volt, és az tetszett talán a legjobban, hogy nem nézte hülyének az olvasót zenei téren. 10/10.

Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig

[2015. könyves kihívása 5. egy könyv, aminek a címében számjegyek szerepelnek - de csak mert épphogy nincs 500 oldal!]

Huhh, hát emlékszem, hogy amikor olvastam, kb. két hónapja (?), elsősorban dühös voltam, mert ez egy nagyon nagy könyv, nem az a BKV-n olvasós, magammalcipelős, bárholelőrántós. Pedig én általában a BKV-n tudok olvasni, ott van rá időm. Na mindegy. De ez egy mínusz a kiadónak (Ejrópa). Nem nagyon emlékszem már, mi történt, mármint mi volt a cselekmény, csak hogy Mark meghalt és Bridgetnek már két gyereke volt és egy ifjú szeretője a könyv elején. Kicsit PS. I love you-jellege volt ennek a kötetnek. Úgy emlékszem, tetszett... Úgyhogy fenntartva, hogy nem nagyon emlékszem, miről szólt, az elejét kivéve, meg hogy Mark hogyan halt meg pontosan, megajánlok egy erős 7/10-est (ma nagyon jófej vagyok).

Love Commando

[2015. könyves kihívása 41. egy könyv, aminek az írójától még semmit nem olvastam]

Hát ez döbbenet! A könyv első 100 oldala közben nem tudtam elvonatkoztatni a nagyon modoros és helyenként fordításízű nyelvezettől, meg azon gondolkoztam, hogy adhat ki a Libri egy könyvet úgy, hogy a szerzőjéről nincs valami fülszöveg, mert szkeptikus is voltam, hogy most ezt én miért higgyem el? 

Aztán eldöntöttem, hogy majd utánanézek, hogy ki ez a nő, meg mi ez a Love Commando. Utánanéztem:
http://nol.hu/kulfold/20140301-szerelemkommando-1447941, http://lovecommandos.org/

Szóval ilyen tényleg van. Döbbenet, nem tudok mást mondani. A nemiszerv-csonkításról már hallottam, tudtam, hogy ma is létezik, a bevándorlók körében még Európában is, de hogy becsületgyilkosság?! 

A könyv maga amúgy elég ponyva, de ha sikerül elvonatkoztatni a nyelvezettől, nagyon érdekes és megrázó. És ahogy közeledik az ember az utolsó oldalhoz, már sejti, hogy a könyv legelején olvasott pár mondat sajnos arról a lányról fog szólni, akitől a szerző elbúcsúzik... örökre. 

Keddi nők

[2015. könyves kihívása 29. egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahova mindig is el akartam jutni]

Hát, ez szörnyen szörnyen rossz volt :D Még akkor találtam, mikor a Lengyel Intézet könyvtárában dolgoztam tavaly ilyenkor, és kinéztem magamnak, hogy hm, milyen cuki, aztán megfeledkeztem róla, de most szembejött a Szabó Ervinben... Jáj! Az egy dolog, hogy a szereplők (és a tetteik) szimpik-e vagy nem, de hogy az El Caminót ennyire könnyűnek és semmilyennek ábrázolja a regény, az borzasztó kiábrándító. Megy az öt, luxuskörülményekhez szokott nő, simán sétálnak többszáz kilométert hátizsákkal vagy bőrönddel (!), és mindig odaérnek a céljukhoz. Annyira ordít róla, hogy az írónőnek fogalma sincs róla, milyen akár egy túra, és ezzel teljesen elveszi az egésznek az összes hitelét (ami eleve nem volt sok, nem mintha igaz történetként reklámoznák). De a sztori is béna, a szereplők között egy olyat se találtam, aki ne lenne idióta, kizárólag azért olvastam végig, hogy írhassak róla. :P 2/10.

Mindörökre behálózva

[2015. könyves kihívása 34. egy könyv, amiben szerelmi háromszög van]

Ahhoz képest, hogy a Házasságom története mennyire szörnyű volt, ez nagyon tetszett! (Lehet, hogy más fordította?) Van egy negyvennégy éves nő, Alice, aki úgy érzi, folyamatosan távolodik a férjétől, és ezért részt vesz egy online, házasságról szóló kutatásban, amelynek az a lényege, hogy a kutató bizonyos időközönként kérdéseket küld az alanynak (összesen 100-at), amelyekre válaszolni kell (de nem muszáj). Random kérdések a kedvenc filmtől az első gyerek születésén át a legutóbbi alkalomig, amikor úgy érezte, fontos volt a férjének... És aztán persze Alice elkezd a FB-n csetelni a kutatójával (mindketten szigorúan álnéven), és szép lassan flörtölésbe fordul a dolog. 

Kár, hogy én már az 50. oldalon rájöttem, hogy ki a kutató. :P Emiatt 9/10, de amúgy nagyon élvezetes volt, jó stílusú (egyáltalán nem fordításízű, úgyhogy Sóvágó Katalinnak is pirospont), átélhető, szóval jó kis egynapos női ponyva.  

Bridget Jones naplója 1-2.

Hát ez halálos volt! Emlékszem, hogy egyszer mintha már olvastam volna az első kötetet, és mintha nagyon nem kötött volna le; akkor még biztos kifinomultabb volt az ízlésem, mert a gimnáziumi kötelezők miatt a magas irodalomhoz voltam szokva... :P Jó, most se a sztori volt az, ami igazából olyan nagyon izgi volt, bár a második kötetben a thaiföldi drogbotrány azért elég meglepő fordulat volt, na de a nyelvezet! Hát azon beszartam! Annyira kilóg a kapanyél "Bridzsi" szájából, hogy az hihetetlen, és annyira viccesen fogalmaz, és ez természetesen Sóvágó Katalin fordító érdeme legelsősorban. És még egy etimológiára is rájöttem a második kötetnek köszönhetően: "faséban vagyunk", mondja Bridget, ma már fasírtat mondanánk, ha már (de a könyv és fordítása 2000-ben jelent meg), de ebből rájöttem, hogy ez a francia facher, faché (haragudni, haragos) szavakból jön. :)

A kedvenc szereplőim Bridget szülei - ennyi baromságot összehordani! - na és persze Richard Finch, Bridget főszerkesztője, aki szintén legalább ennyi baromságot hord össze, de milyen stílusban! :D 

Egyértelműen 10/10, és remélem, a harmadik rész is legalább ilyen ízes lesz. 

(Ha a boltkóros-sorozat Bridget Jones-parafrázis/utánérzés akar lenni, akkor iszonyatosan gyenge próbálkozás, főleg ha az erőltetett internetes és egyéb "modern" szlenget nézzük.)

Rosemary gyermeke

Ezt a könyvet nemcsak, hogy elolvastam, de megvettem. Megláttam, bevillant, hogy még a Szívek szállodájában is megemlítik (amikor Dean és Rory először találkoznak), úgyhogy gondoltam, klasszikus. Kell. El is olvastam még aznap (kb. egy hete).

Brrrrrr, iszonyú nyomasztó! És azóta is folyton eszembe jut. Zseniálisan megírt könyv, bár ponyva a javából, de annyira odaszögezi az embert és folyamatosan rettegésben tartja, hogy az irodalmi csoda. 10/10. Olvastam, hogy van folytatása is, de nagyon rosszakat írnak róla, úgyhogy még nem tudom, elolvasom-e. És szinte biztos, hogy a filmet nem merem megnézni...

Ja wam pokażę!

Napok óta azon törtem a fejem, hogy ugyan mit olvastam az angol könyvek előtt, és az rémlett, hogy vittem magammal a Barretstownba, de az is, hogy már a repülőn kiolvastam (és mivel ezt láttam előre, vettem egy kevéssé szórakoztató, de annál érdekesebb könyvet, amiről majd a következő bejegyzésben lesz szó), és akkor ma, a rendrakásnak köszönhetően előkerült!

Ó, hát ezt a könyvet nagyon szerettem - leginkább hálás voltam, hogy annyira egyszerű szókinccsel, sok párbeszédel és hétköznapi, anticipálható élethelyzetekkel operál, hogy fel sem tűnt, hogy lengyelül van. Szórakoztató, mondhatnám, limonádé, és magyarul szinte biztosan derogálna ilyesmit olvasni, viszont így lengyelül megvan az az illúzió, hogy mégis valami komolyabbat olvastam. Szóval 10/10. 

Wedding girl

Fú, jó régen nem írtam ide... már nem is emlékszem, mi mindent olvastam azóta, de ezt például biztos:

Ez egy nagyon cuki könyv, egyszerolvasós-eldobhatós, Londonban vettem, egyértelműen a címe miatt (kicsit monotematikus vagyok mostanában, na). Igazából nem nagyon tudtam magam beleélni, vagyis a meleg-szálba igen, mert az nagyon megrázó volt, de az, hogy Milly azt gondolja, a férjhezmenetele nyom nélkül marad 10 évig és senki nem tudja meg, hogy férjnél van, annyira irreális és elképzelhetetlen, hogy a történetnek ezt a vonulatát leginkább hitetlenkedve olvastam.

Mondjuk az egy nagy előnye, hogy angolul van. Hát, olyan 7/10, mert azért elég szórakoztató.

Házasságom története

Hát ez valami minősíthetetlenül alja könyv volt. Nem is minősítem. Kap 3 pontot, mert annyira azért nem volt szar, hogy ne olvassam végig. És voltak benne cuki pillanatok. 

Lány a pincében

Hát ez egy nagyon megrázó, magával ragadó, de ugyanakkor hatásvadász és elfogult könyv volt. A polcról a címe miatt vettem le, aztán nagyon megörültem neki, hogy igen, valami rémlik valami hihetetlen sztoriról, hogy egy gyerek előkerült, vagy mi. Hát igen. Ennek utána lehet olvasni, van Nataschának saját weboldala, fent van a neten egy csomó interjú is, meg mindenféle infók, hihetők és hihetetlenek, igazak és kevésbé igazak.

Részemről egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy több mint nyolc évig fogságban tartott gyerek hogy nem őrült bele ebbe? Pláne, hogy az első hat hónapban nem engedte ki az a mocskos állat a cellájából sem, és bár ott bent "mindene" meglehetett, amije egy korabeli gyereknek megvolt, a friss levegő, a beszélgetőtárs, a mozgás, stb. hiánya, de főleg a teljes csend, kizárt dolog, hogy bárki ép ésszel-lélekkel-testtel túlélje. Jó, tudom, ez nem hit kérdése, láthatóan túlélte, hiszen ott pózol a megjelent könyvével a Szerémi úti villamosmegállóban, de akkor is. Az meg, hogy nem beszél a mocskos állattal való kapcsolatáról, hogy most akkor volt-e szexuális kapcsolatuk, megerőszakolta-e, stb., szintén érthetetlen. Arról nem is beszélve, hogy hogy lehet az, hogy nyolc év alatt egyszer sem próbált megszökni?? 

A könyv maga hemzseg a fordításszagú részletektől és fordítási hibáktól, pontatlanságoktól (elég könnyű rájönni, mert angolul jelent meg eredetileg), és ISZONYATOSAN sok benne az (ön)ismétlés, ami azért is idegesítő, mert az ember kifejezetten azt várja, hogy haladjon már a sztori - még ha tudja is, mi lesz a vége -, ehelyett elolvashatja ugyanazt harmadszor. Ezért, és nem a tartalma miatt, pedig azon is volna mit kifogásolni, persze nem a Nataschát illető részeket, hanem a szerzők személyes véleményét, ami elég egyértelműen átjön, szóval 6/10.