limonádék az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek bejegyzést

Nagyon vontatott és fura thriller, BA Parisről eddig sokkal jobb volt a benyomásom. 3/10

Ez egész érdekes volt, nő hazaér egy nap arra, hogy a férje eladta a házukat, minden papírt, aláírást stb. meghamisítva, és olajra lépett. Mint kiderült, azért, mert valakik zsarolták (a férjet mármint), és ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne jelentsék fel. Nem egy világklasszis, de újdonság a téma. 7/10

Két testvér azonos tartalmú leveleket kap és hasonló jellegű balesetek érik őket, miután vagy tíz éve nem is álltak szóba egymással. A végén kiderül, hogy nem csak ketten vannak, és a harmadik testvér irigykedik arra, hogy nekik bezzeg minden sikerült, róla meg még csak nem is tudják, hogy létezik, pedig közös az apjuk. Okcső. 5/10

Mit lehet erre mondani? Már megint egy Kinsella. Ezúttal meglehetősen cuki, talpraesett és szimpatikus a főhős, de a storyline a megszokott módon alakul: kisebb galibák, majd egy óriási galiba, a végén pedig boldogság. 7/10

The Date

Egy könyv a prozopagnóziáról, ami korántsem olyan prózai, amilyennek hangzik (ha-ha); arcvakságnak hívják magyarul, és azt jelenti, hogy a beteg képtelen arcokat felismerni, ha pár (másod)perc eltéréssel látja is ugyanazokat a vonásokat, ideértve a saját tükörképét is. Így persze nagyon könnyen meg lehet téveszteni, elég, ha valaki más ruháját vesszük föl, ha a hajunk színe, a magasságunk stb. kb. azonos, akkor a beteg nem fogja megtudni, hogy nem az a személy vagyunk, akinek hisz. De egy idő után a többi érzék kompenzálja az arcvakságot, és az illatunk, a mozdulataink stb. elárulnak... És persze minden jó, ha jó a vége. 6/10.

A babaház úrnője

Köszönöm ezúton is Zsuzsinak (ha olvas, ha nem), hogy kölcsönadta ezt a könyvet, annyira jó volt! Ijesztő, szép, izgalmas, és nagyon élvezetes a nyelvezete is. 10/10.  

Behind closed doors

Wááááá, hát ez nagyon nyomasztó és félelmetes és letehetetlen volt. És iszonyatosan ponyva, és csalódás, hogy a főszereplőnek csak úgy hirtelen sikerült, ami addig teljesen lehetetlennek látszott. De összességében óriási lájk. Kicsit olyan, mint a Rosemary gyermeke meg a Natasa Kampusch-történet összegyúrva. 10/10, és biztos fogok még ettől a szerzőtől olvasni, és meg is vagyok lepve, mert eddig nem tudtam, hogy szeretem a thrillereket. :P

A csavar fordul egyet

[2015. könyves kihívása 3. egy könyv, amiből film is készült]

Egészen az utolsó mondatig nem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy nem. Az egész tök homály, igazából nagyon nehéz lenne összefoglalni, miről is szól a könyv. A konkrétumokat abszolút nélkülözi, minden olyan szürkés, elmosódó... 

Azt se tudtam eldönteni, hogy a stílus eredetiben is ilyen idegesítő(en modoros) vagy ez az új (2012-es) fordítás "hibája". 

Mindenesetre az utolsó mondat az egész regényről megváltoztatta (vagy inkább eldöntötte) a véleményemet. 8/10.

Rosemary gyermeke

Ezt a könyvet nemcsak, hogy elolvastam, de megvettem. Megláttam, bevillant, hogy még a Szívek szállodájában is megemlítik (amikor Dean és Rory először találkoznak), úgyhogy gondoltam, klasszikus. Kell. El is olvastam még aznap (kb. egy hete).

Brrrrrr, iszonyú nyomasztó! És azóta is folyton eszembe jut. Zseniálisan megírt könyv, bár ponyva a javából, de annyira odaszögezi az embert és folyamatosan rettegésben tartja, hogy az irodalmi csoda. 10/10. Olvastam, hogy van folytatása is, de nagyon rosszakat írnak róla, úgyhogy még nem tudom, elolvasom-e. És szinte biztos, hogy a filmet nem merem megnézni...