L'Anomalie

 SPOILER!

Bevallom, először nem értettem az alapfelvetést: ugyanaz a gép kétszer szállt le. Őőő, oké? Mindig minden gép többször repüli ugyanazt az útvonalat, még jó, hogy mindannyiszor le is száll, nem? Na de aztán kiderül, hogy ugyanaz a járat (magyarul még ez is félrevezető, mert a járat is ismétlődik), (majdnem) ugyanazokkal az utasokkal, ugyanazzal a személyzettel szállt le kétszer, három hónap (106 nap) eltéréssel. Sőt, a könyv végén kiderül, hogy harmdszor is megjelent a radaron, újabb x idő elteltével, de akkor már leszállni se hagyták; úgy, ahogy volt, megsemmisítették még a levegőben, mert "hát azért ez már mégse járja". 

Elképzelem, hogy becsönget a rendőrség és bemutatja nekem a három hónappal ezelőtti Verát, aki most landolt, és szerinte még szeptember van, és nem tud semmiről, ami azóta történt. A könyvben ugyanis ez történik, (majdnem) minden utast szembesítenek a három hónappal későbbi/korábbi önmagával és hagyják, hogy ők eldöntsék, innentől hogyan tovább: kér-e az egyikük új személyazonosságot? Melyikük? Sok esetben persze a sors dönt erről, mert például van utas, aki a közbülső három hónapban öngyilkos lett, így a másodszor landoló önmaga marad egyedül. 

Nyilván, a legnagyobb kérdés, hogy hogy történhet ilyen. Több teória is születik, a legvalószínűbb, hogy minden ember(élet) valójában egy program, és itt valami hiba csúszott a rendszerbe, elrontották, akik programoztak, és véletlenül duplikáltak kétszázvalahány utast plusz a repülő teljes személyzetét. (Lásd még a "sci-fi" címkét.) 

A szálak bogozása során érdekes filozófiai, vallási és politikai kérdéseket is érintenek a szereplők, szóval amellett, hogy a cselekmény rendkívül izgalmas, kifejezetten van mélysége is a regénynek - nem véletlen a Goncourt-díj. 

Baráti beszélgetések

 

Nem teljesen világos, hogy a - gondolatjelek nélküli - baráti beszélgetések kik között is zajlanak - nehéz a főszereplők egymáshoz való viszonyát barátiként definiálni. Persze ez (is) az egyik fő kérdés, hogy mi/ki az a barát? Nem mondhatnám, hogy a narrátor Frances bárkivel is igazán barátként viselkedne, de talán túlzás is ezt tőle elvárni, mikor egyértelmű, hogy saját magával sincs kibékülve...

Mindenesetre szerintem egyáltalán SEMMI vicces nincs a sztoriban, inkább nagyon is nyomasztó. De ettől még jó és nehezen letehető, ami szerintem a legtöbb, ami egy könyvről elmondható.

On regrettera plus tard

Mondanom se kell, a könyvet a borítója miatt vettem meg elsősorban, de végül a tartalma is tetszett. Párhuzamosan fut két sztori, és persze a végén összeérnek a szálak: az egyik főszereplő a korábban játszódó történet főszereplőjének unokája. Ki is derül, hogy a korábbi főszereplő által elszenvedett traumáknak bizony komoly hatása van arra, hogy ő hogyan éli az életét. Kissé mesébe illő ugyan a jelenet, amikor ez egy darab, pszichológusnál tett látogatás alapján már ki is derül, miután a főszereplő 300 oldal óta szenved, de ezt elnézzük neki, mert eddigre mindenki drukkol már, hogy jöjjenek már össze Éric-kel. Happy end lesz, az olvasó pedig elgondolkodhat az intergenerációs traumákon. 9/10.

Khalil

Túlzás nélkül mondhatom, hogy 2018. legmegrázóbb olvasmánya. Amikor az ember azon kapja magát, hogy szimpatizál a terroristával és neki drukkol, na az egy eye opening pillanat: ők is emberek. 

A 2015. november 13-i párizsi terrortámadás egyik résztvevőjének szemszögéből látjuk az eseményeket: neki is fel kellett volna robbannia, méghozzá a tömött metróban, de nem működött a mellénye. Utána pária lett, mert akik tudták, mire készül, azt hitték, gyáván megfutamodott, akik akik meg nem, azok a füle hallatára átkozták a terroristákat. Pedig ő csak üdvözülni akart, és mélyen hitt benne, hogy amit tesz, az az egyetlen helyes döntés. Egészen addig hitt ebben, amíg el nem vesztett egy hozzá nagyon közel álló személyt a pár hónappal későbbi brüsszeli terrortámadásban... Hogy ezután hogy dönt, amikor egy marrakeshi terrorakcióra megint kiválasztják robbantónak, az derüljön ki a könyvből; remélem, hamarosan lesz magyar/angol fordítása, mert NAGYON el kéne olvasnia mindenkinek. 10/10.

Behódolás

(Elsőre sikerült ebhódolást írnom.)

Hihetetlen lebilincselő volt ez a könyv, egészen addig, amíg nem fordult irodalomelméleti elemzésbe. De azt elegánsan átlapoztam, amikor túl érdektelenné vált. :P 

SPOILER, egérrel kielölve olvasható.

2022-ben játszódik a cselekmény, Franciaországban épp a Nemzeti Front és a Muzulmán Testvériség elnökjelöltje küzd a köztársasági elnöki posztért. Az első fordulóban még ott vannak a szocik meg a liberális demokraták, meg az UMP is, de csak a fenti két jelölt marad bent a második fordulóra. Sőt, az első forduló utána a szocik beállnak a Muzulmán Testvériség mögé, és Francois Bayrou lesz a közös miniszterelnök(-jelölt). Részben azért is ennyire félelmetes a könyv, mert ma élő, ismert francia politikusok szerepelnek benne, ettől nagyon reálisnak tűnik. A főhős a Sorbonne-on tanít, és long story short, először nyugdíjazzák, majd visszahívják az egyetemre azzal a feltétellel, hogy áttér a muszlim hitre.  

Próbálom kitalálni a szerzői szándékot. Vajon a leselkedő veszélyre akarja felhívni a figyelmet? Vagy teljes mértékben utópiának szánja, ami úgyse fog bekövetkezni? Nehéz nem az első verzióra gondolni egyből...

A kérdésfelvetés önmagában zseniális, és külön az, hogy valós politikusok szerepelnek benne, testközelbe hozza a sztorit. De a rengeteg irodalomelméleti kitérő nekem zavaró volt. Így 7/10.

Le Choeur des femmes

Nőikar! Hát egy ilyen című könyvet ki hagyna ott a metzi könyvesboltban, pláne 4,5 euróért?! Na, hát nem én. És milyen jól tettem, édes istenem! Az utóbbi évek egyik legjobb könyvélménye volt. 671 oldal tömény szülészet-nőgyógyászat-interszexualitás-abortusz-vetélés és még sorolhatnám, kemény szakszavak (a felét értettem, még 20%-át a könyv végére nagyjából kikövetkeztettem), pszichológiai hadviselés, borzalmas női sorsok, erőszak, a francia nőgyógyászat helyzete a 2000-res évek végén, a páciens lenézése, teljes semmibevétele (az orvos a szakember, tehát aki mást mond, azt ignorálják), mindez egy nőgyógyász rezidens szemével. Zseniális, lebilincselő, borzasztó érdekes, informatív, jól megírt, mondjuk irodalmilag azért nem egy truváj, de nem ponyva azért. 10/10.

Cette fille est différente

[2015. könyves kihívása 36. egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik]

Mivel nem sikerült tavaly teljesítenem a kihívást (számszerűleg sikerült, mert 59 könyvet olvastam a moly szerint 2015-ben, bár ebből 10 félbehagyott, úgyhogy 49, never mind, de ezek sem voltak mind csak a kihívás részei), folytatom.

Szóval, ezt a helyi könyvtár gyerekszekciójából vettem ki, mert valahogy mostanában annyira le van halva az agyam, hogy ilyesmikre van igénye(m), ld. előző bejegyzések. Mondjuk szívesen olvasnék minőségibb irodalmat is, de magyarul, de az épp nem áll rendelkezésre. Anyway. Ez egy fiatal lányról szól, aki egészen a középiskola utolsó évéig magántanuló, de 11.-ben úgy dönt, mégis kipróbálja az iskolát. Sőt, a gimnáziumot. Ebben segít, hogy két nappal az évnyitó előtt megismeri a leendő pasiját és legjobb barátnőjét, illetve hogy az iskolaigazgató hihetetlenül toleránsan és jófejül viszonyul hozzá. Teljesen rendben van a könyv a célközönségnek, sőt, sokat lehet belőle tanulni a különböző filozófiai irányzatokról (a főszereplő lány és az anyja iszonyat műveltek, és folyton idézetekkel dobálóznak). Nekem így felnőttként nem volt egy kimondott látókörszélesítő olvasmány, de élveztem. 8/10. Most már jöhetne valami Tóth Krisztina. 

Kis kiruccanás

(kihíváson kívül)

Ezt kölcsönbe kaptam, és pont limonádévágyam volt, úgyhogy egy nap alatt végeztem is vele. Sajnos nem tetszett. Azt érzem Gavaldával kapcsolatban, hogy nagyon kevés könyve tetszik, de nem tudom felfedezni azt a közös motívumot, ami miatt a többi nem. 

Azért persze végigolvastam. 3/10.

Vous plaisantez, Monsieur Tanner

(kihíváson kívül - egyre szaporodnak az ilyen könyvek...)

Ezt a könyvet Tamkótól kaptam, ezúton is köszi! :) 

SPOILER!

...

Szóval arról szól, hogy van egy pasas, ez a bizonyos Monsieur Tanner, aki örököl egy házat, és ahelyett, hogy mindenki tanácsára hallgatva minél gyorsabban megszabadulna tőle, úgy dönt, hogy felújítja. A ház fénykorában óriási volt és gyönyörű, de most teljesen romos. És a szerencsétlen Tanner persze a legálisan dolgozó munkások között nem talál olyat, aki emberi összegért elvállalná a felújítást, így belekeveredik a feketepiaci "majd én ajánlok magának valakit"-"lett egy kis extra költségem közben, több lett a vége, mint az árajánlat, ugye nem baj"-"nincsenek szerszámaim, gondoltam, majd magától kérek" ördögi körébe, amiből nem is szabadul, csak a felújítás befejeztével. 

Vicces, de ugyanakkor nagyon józan és realista könyv, amit én mint öt éve lakásfelújító maximálisan át tudok érezni. Nyelvileg is van benne truváj, mivelhogy a munkások egyik fele francia ugyan, de nem a hochfranzösisch-t beszéli, a másik meg bevándorló, és gyönyörű orosz akcentussal "beszél" "franciául", amit Dubois remekül tud írásban átadni.

Sokat nevettem és sokat bólogattam közben. 10/10.

Leszámolás Eddyvel

[2015. könyves kihívása 4. egy könyv, ami ebben az évben jelent meg]

Így a Pride-hónapban különösen aktuális olvasmány. Nyomasztó vallomás egy Isten háta nögött felnövő meleg fiútól, aki már kisgyerekkorától tudatában van a homoszexualitásának. Borzasztó előítéletekkel, szülői meg-nem-értéssel és számkivetettséggel kell megküzdenie (sikertelenül), és 16 évesen tud végre kiszakadni ebből a homofób közegből. Erről a 16 évről szól a visszaemlékezése. 10/10.

The Fifth Child - Ben, in the World

[2015. könyves kihívása 47. egy dráma - szabadon értelmezve a 'dráma' szót]

SPOILER!!!

Keddi nők

[2015. könyves kihívása 29. egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahova mindig is el akartam jutni]

Hát, ez szörnyen szörnyen rossz volt :D Még akkor találtam, mikor a Lengyel Intézet könyvtárában dolgoztam tavaly ilyenkor, és kinéztem magamnak, hogy hm, milyen cuki, aztán megfeledkeztem róla, de most szembejött a Szabó Ervinben... Jáj! Az egy dolog, hogy a szereplők (és a tetteik) szimpik-e vagy nem, de hogy az El Caminót ennyire könnyűnek és semmilyennek ábrázolja a regény, az borzasztó kiábrándító. Megy az öt, luxuskörülményekhez szokott nő, simán sétálnak többszáz kilométert hátizsákkal vagy bőrönddel (!), és mindig odaérnek a céljukhoz. Annyira ordít róla, hogy az írónőnek fogalma sincs róla, milyen akár egy túra, és ezzel teljesen elveszi az egésznek az összes hitelét (ami eleve nem volt sok, nem mintha igaz történetként reklámoznák). De a sztori is béna, a szereplők között egy olyat se találtam, aki ne lenne idióta, kizárólag azért olvastam végig, hogy írhassak róla. :P 2/10.

Nana

[2015. könyves kihívása 50. egy könyv, amit sokszor elkezdtem, de sose olvastam végig]

Már értem, miért nem olvastam soha végig ezt a könyvet. Azért, mert a fertőn kívül semmi nem történik benne. Két szóval lehetne összefoglalni: dugás és pazarlás. Nana mindenkit megszerez, és mindenkinek a pénzét is megszerzi, aztán mindenkinek a (átvitt értelmű vagy valós) sírján két lábbal tapod, és ami a legeslegszörnyűbb, hogy van egy kisfia, akivel egyáltalán nem foglalkozik, heti egyszer, ha látja, és teljesen elhanyagolja, a gyerek meg is hal a végére. De persze Nana, a Bűn is elnyeri méltó büntetését, elkapja a gyerektől a himlőt és maga is - szó szerint - csúf véget ér az első világháborúra készülő Párizs közepén. 

Van a regényben egy csomó humor egyébként, meg Nana jelleme borzasztó jól van ábrázolva, de mellette minden(ki) más eltörpül. Irodalmilag nem egy nagy was ist das, de tele van fülledt erotikával, szóval nem csoda, hogy ennyire híres lett. Nekem 7/10, igazából sokszor nagyon untam. De azért örülök, hogy végre elolvastam :)