A karácsonyi malac

 

Nagyon kedves karácsonyi mese, és szuper a fordítás (természetesen Tóth Tamás Boldizsár). Annyira azért nem találtam zseniálisnak vagy újszerűnek a témát (mi lesz az elveszett tárgyakkal), kapásból eszembe jutott az egyik Mary Poppins-"epizód", amikor valahogy kiderül, hogy a Holdra kerül, ami elveszett, már nem emlékszem a sztorira, de szóval ez azért már fel lett dolgozva, és biztos vagyok benne, hogy P. L. Travers sem az első volt, akinek eszébe jutott. Kicsit a Narniára is emlékeztet, meg persze a Május 35-re, ahogy a hétköznapi világból egyszer csak átkerülnek a fantázia világába és ott különféle vidékeket járnak be. Az elveszett tárgyakon kívül megjelenik még toposzként a szeretet ereje, meg a jó és a rossz harca, szóval hát na. Kicsit elcsépelt. De ettől függetlenül tetszett, kedves, aranyos, egynek jó, csak a hype-ot nem értem. 

Kisrigók - Három gyerek hazatalál

"mi ez, szerencse, jósors, kegyelem? tesz néhány furakanyart a három gyerek, majdnem elvesznek önmaguknak lenni, majdnem lefoszlik róluk a gyerekkor, aztán mégis megérkeznek, beérkeznek szülőkgyerekének lenni is, testvérneklenni is. én nem tudom, mi ez, figyelem csak és csodálom, milyen regényes az élet. háttérben leszünk akkor is, amikor legelőször találkoznak, olyasmi ez, amihez oda se férünk, az ő meséjük bűvös hármas száma, kinek-kinek a maga varászeszköze, különleges képessége, amikor egybeér újra ez a különvált út, és együtt mennek tovább, már igazán nem kell félniük semmitől, erősek lesznek, és legyőzhetetlenek (sírni, ott leszek én).

hazaér mostmár nemsokára a harmadik kisrigó."

(forrás)

És boldogan éltek?

Nagyon ígéretes a cím és az ötlet (és a borító is, bár e-könyvnél sajnos nem érvényesül). Sajnos a tartalom kiábrándító, alig pár "folytatás" volt, amit érdemes volt megírni. Kár. 5/10.

Mielőtt a kávé kihűl

Az idei év eddig legkedvesebb olvasmánya. Tokió egy eldugott kis utcájában van egy kávézó, amelynek az egyik széke varázserővel bír: aki odaül, visszamehet az időben és találkozhat bárkivel, aki már járt a kávézóban, annyi időre, amíg a kávéját megissza, és erre csak annyi ideje van, amíg a kávé ki nem hűl. Azonban bármit tesz vagy mond a múltban, a jelent nem változtathatja meg. 

Szívmelengető és torokszorító történetek születnek ebből: az anya, aki végre találkozik örökbeadott lányával; az alzheimeres férj, aki bevallja feleségének, hogy beteg; a szerelmes, aki végre el tudja mondani a kedvesének, hogyan érez iránta. 

Gyönyörű mesefolyam, amely igazából csak abból indul ki, hogy sokszor gondolunk arra, "mi lett, volna, ha". :) 10/10.

A hobbit

[2015. könyves kihívása 39. egy varázslatos könyv]

Jaj, ez annyira jó volt! Nehezen indult be, de ahogy A Gyűrűk Urát, úgy ezt is hamar megszerettem, és a stílusa a Micimackóéra emlékeztetett. :D Egyértelmű 10/10, és szinte késztetést éreztem, hogy újra elolvassam A Gyűrűk Urát, de legalábbis az elejét (csak tudnám, hol van).

Alice Tükörországban

[2015. könyves kihívása 7. egy könyv, aminek a szereplői nem emberek]

Ez nagyon cuki volt, de nem értem azokat, akik azt írják (pl. a molyon), hogy ez egy megfejtendő rejtvény - nekem ez egy mese, nem kell rajta semmit se megfejteni. Kicsit arra emlékeztetett, amikor Michael a Mary Poppinsból hozzávágja a szépen festett tányért a kandallóhoz, amitől hirtelen életre kelnek a tányér figurái és foglyul ejtik Michaelt. Persze az közel sem ennyire könnyed és aranyos, mint Alice története.

10/10. És nagyon örülök, mert az Agatha Christie-ben, amit félbehagytam, volt egy fejezet, aminek az volt a címe, hogy "Hat hihetetlen dolog reggeli előtt", és most kiderült, hogy ebben szerepel :)

Kegyetlen ifjúság | Keserű mandula

Na, ez már inkább! Mindkét regényben Zsuzsi/a a főszereplő (nem ugyanaz a Zsuzsa), és mindkettő nagyon nyomasztó. Az első árvaházban játszódik, ahova Zsuzsi annak ellenére kerül, hogy az anyja él, de azt meséli mindenkinek, hogy meghalt, és végül tényleg meg is hal. Ebben a regényben Palotai nagyon kidomborítja a pubertást ("kezdődő mellecskék", brrr), Zsuzsinak pont akkor jön meg az első menstruációja, amikor hazaszökik a még épp élő anyjához (aki amúgy elvetél és abba hal bele). 

A másik Zsuzsának meg elviszik a férjét egy, a Rajk-perhez kapcsolódó koncepciós per után, és 4 évig nem tud róla semmit...

10/10.

De most egy ideig nem olvasok Palotai Borist, azt hiszem :P

Édes életünk

Hm, nem is tudom... A két kisregény közül az elsőn nagyon nehezen jutottam túl, nekem sok volt benne a filo-pszichológiai eszmefuttatás, és nem is nagyon éreztem, hogy bárhova vezetne. Ebben a lelki szál erősebb volt, de nem tudtam azonosulni vele. A második sokkal jobban tetszett, élőbb volt, humoros, csapongó, szilaj. Kompenzálta az elsőt, 8/10.

Rosemary gyermeke

Ezt a könyvet nemcsak, hogy elolvastam, de megvettem. Megláttam, bevillant, hogy még a Szívek szállodájában is megemlítik (amikor Dean és Rory először találkoznak), úgyhogy gondoltam, klasszikus. Kell. El is olvastam még aznap (kb. egy hete).

Brrrrrr, iszonyú nyomasztó! És azóta is folyton eszembe jut. Zseniálisan megírt könyv, bár ponyva a javából, de annyira odaszögezi az embert és folyamatosan rettegésben tartja, hogy az irodalmi csoda. 10/10. Olvastam, hogy van folytatása is, de nagyon rosszakat írnak róla, úgyhogy még nem tudom, elolvasom-e. És szinte biztos, hogy a filmet nem merem megnézni...

Oszkár és Rózsa mami

Hogy lehet a halálról 98 oldalon keresztül szórakoztatóan írni? Mondjuk így, ahogy E-E. Schmitt tette. Ezzel a könyvvel csak az az óriási baj, hogy hiteltelen. Szerintem egy tízéves gyereknek, még ha rákos is - ők sokkal felnőttebbek - nincs ilyen humora, fantáziája, öniróniája. Persze cuki, csak mese habbal. Viszont lehetne hosszabb, részletesebb, megrázóbb. 4/10.

A Gyűrűk ura

Hihetetlenül élveztem, megszépítette két hetemet (vagy hármat?) ez a csodálatos mese. Voltak benne erőltetett dolgok, olyasmik, amik még a mese keretein belül se voltak hitelesek, de úgy általában nem tudtam letenni és meghatódtam a végén (is!). Pedig már pont ki akartam akadni, hogy ez már túl szép, hogy mindenki életben marad ennyi szar után.

Ja, és az entek három kötet után is a kedvenceim maradtak!

10/10.

Justine, avagy az erény meghurcoltatása

Szegény Justine-t össze-vissza verik és dugják, néha egyszerre többen is, néha nem csak férfiak, de ő rendíthetetlenül erényes akar maradni és hívő. Végül belecsap egy villám. Kb. így foglalható össze ennek a leginkább Candide-ra és Az apácára hasonlító filozófiai ellen-tanmesének a lényege. Tanulsága: baromira nem éri meg erényesnek lenni, mert úgyis te húzod a rövidebbet. Valami ilyesmit írt József Attila is, csak aztán revideálta a véleményét: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis./ Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

Sade nevéből származik a szadizmus szó, nem ok nélkül. A mások kínzása által/közben beteljesülő szexuális aktus, a gonoszsággal szorosan egybefonódó vágy uralja a történetet. Meglátszik azért, hogy 1788-ban íródott, semmi sincs a nevén nevezve, csak mindenféle metaforákkal. Így aztán az olvasóra van bízva, mit lát lelki szemei előtt... :P A borító mondjuk eleve nem hagy sok kétséget. Tetszett, de tényleg tiszta Voltaire (tök valószerűtlen), 10-ből 7 pont.

Magyarmesék

Ez is szülinapi könyv, ezúttal B.-től :)

Tessék egy példa arra, hogy több rövid, egymással nem nagyon összefüggő történetet is lehet jól megírni. Persze itt beleélésről szó sincs, mivel ezek szarkasztikus vélemények a magyarokról - sok nagyon találó, néhányat nem értek, néhány kifejezetten wtf. De az alapötlet zseniális. :)

Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átrepült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elrepült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött.

Nagy mínuszpont, hogy nincsenek oldalszámok. De még így is 10-ből 8.