Love your life

 

Betévedtem egy könyvesboltba másfél év után először, és ott volt ez a Kinsella öt euróért leértékelve. El se akartam hinni, hogy még nem olvastam, de 2020-ban jelent meg, úgyhogy tényleg nem láttam még. Na de most de. 

... ez a poszt majdnem egy hónapja piszkozatban felejtődött, most találtam meg. Szóval cuki Kinsella, kicsit más tematikájú, mint az eddigiek, amiket olvastam (kit akarok átverni? MINDEGYIKET olvastam, és most vettem meg a legfrissebbet), nem volt rossz, de nagyon anticipálható volt. Ahogy az összes többi is.

limonádék az elmúlt hónapokból, amelyek nem érdemelnek bejegyzést

Nagyon vontatott és fura thriller, BA Parisről eddig sokkal jobb volt a benyomásom. 3/10

Ez egész érdekes volt, nő hazaér egy nap arra, hogy a férje eladta a házukat, minden papírt, aláírást stb. meghamisítva, és olajra lépett. Mint kiderült, azért, mert valakik zsarolták (a férjet mármint), és ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne jelentsék fel. Nem egy világklasszis, de újdonság a téma. 7/10

Két testvér azonos tartalmú leveleket kap és hasonló jellegű balesetek érik őket, miután vagy tíz éve nem is álltak szóba egymással. A végén kiderül, hogy nem csak ketten vannak, és a harmadik testvér irigykedik arra, hogy nekik bezzeg minden sikerült, róla meg még csak nem is tudják, hogy létezik, pedig közös az apjuk. Okcső. 5/10

Mit lehet erre mondani? Már megint egy Kinsella. Ezúttal meglehetősen cuki, talpraesett és szimpatikus a főhős, de a storyline a megszokott módon alakul: kisebb galibák, majd egy óriási galiba, a végén pedig boldogság. 7/10

My not so Perfect Life

Azt hiszem, ezen a ponton szembe kell néznem a ténnyel, hogy Sophie Kinsella-rajongó/függő lettem. Különben minek venném meg folyton a legújabb könyveit (is)?  

Deviszont (!) ez egy jó regény volt! Teljesen meglepődtem. Először is eléggé magamat látom Katie-ben, aki az Instagramon mindenkinek azt közvetíti, hogy londoni élete tökéletes: csupa napsütéses, bulizós, barátokkal együtt lógós képet posztol - naná, ki akarna a szürke, esős Luxem Londonról képeket csinálni és közzétenni? Aztán, kivételesen a problémafelvetés is valid: Katie elveszti a munkáját, de nem meri bevallani az apjának, mert nem akar neki csalódást okozni. És izgalmas a cselekmény: ki kell nyomozni, hogy a főnökét miért akarják kirúgni és ki (és hogyan) vezethette félre. Persze van benne szerelmi szál, anélkül nem Kinsella egy Kinsella, de eddig messze ez a legjobb könyve, amit a Boltkóros-sorozat óta olvastam. 10/10.

Cocktails for three

Jaj, már megint egy Sophie Kinsella, szörnyű vagyok! Ráadásul ezt képes voltam este 11-től hajnali fél 2-ig (ki)olvasni, annyira izgultam, hogy ugye mind a három, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb szerepőnek sikerül valahogy megoldania az életét (sikerült). 8/10, kellemes meglepetés, hogy végre a shoppingoláson és a szerelmi bonyodalmakon kívül más téma is terítékre került.

Me Before You; After You

Mivel összetartoznak, egyszerre írok róluk. Jaj. Az a baj, hogy aki a Kindle-t és az "egyklikkes vásárlást" meg a 3-4 eurós ponyvákat kitalálta, az nagyon jól ismerte a gyenge pontjaimat (úgy is mint olvasásimádat, könnyed pénzszórás és gyakori, ponyvák iránti vágy). Egy pszichológussal alkalomadtán szívesen elbeszélgetnék arról, hogy miért mentem le ennyire kutyába a könyvek terén, de mindegy, hát szívesen olvasok mindenfélét (hajjaj...!), végülis ártani nem árt (és nem is art, he-he), és élménynek mindenképp élmény, csak a maradék agysejtjeim is teljesen elhalnak.

A bejegyzés sok spoilert tartalmaz, amelyek egérrel kiemelve olvashatóak.

Szóval. Ez a két könyv igazából kellemes csalódás volt, sokkal nyálabbra számítottam, főleg hogy előbb láttam a film plakátjait, mint hogy olvassam, és a plakátok olyan mértékű amerikai rettenetet sejtettek, hogy ezért nagyon sokáig eszembe nem jutott a Me Before You-nak egyáltalán a fülszövegét elolvasni. Sőt, először az After You fülszövegét olvastam el, és mivel abból kiderül, hogy a főszereplő Lou egy reptéri bárban dolgozik és látja az embereket elrepülni, miközben ő soha nem megy sehova, na ez felkeltette az érdeklődésemet, de kiderült, hogy ez a második kötet, úgyhogy megvettem mindkettőt és az elsővel kezdtem.

Mindkét kötetben felvázolt dilemma szerintem valid és húsbavágó. Az első, hogy ha valaki kerekesszékhez kötött mozgássérült, aki kognitív képességeinek abszolút birtokában van, és tudja, hogy meg akar halni (és erre legálisan van is lehetősége), akkor van-e joga bárkinek is ebben megakadályozni? Megpróbálhatja-e bárki meggyőzni ennek a döntésnek a kegyetlenségéről (már ami a hátrahagyandó rokonokat/ismerősöket/barátokat/szerelmet illeti)? 

A második, hogy amikor az első kötetben szereplő, kerekesszékes mozgássérült valóban megvalósítja az elhatározását és eutanáziához folyamodik, akkor ezen hogyan lehet túllépni? Hogyan tud ezen túllépni az, akit direkt azért alkalmazott a család, hogy ha csak lehet, ezt a döntést megmásítsa, és aki szép lassan beleszeretett az illető mozgássérült férfibe? Hogyan lép túl az ember azon, hogy a szerelme nem akart élni, és hogy ő sem volt elég ahhoz, hogy ezt megváltoztassa?

Na hát erről a két problémakörről szól a két könyv, és nyilván happy end a vége, de az elsőnek nem az volt, ami nekem kellemes csalódás volt, mert attól féltem, hogy Will meggondolja magát és mégis életben marad, par excellence amerikai nyál. De a második kötet címe azért árulkodó.

Összességében 10/10, mert a problémafelvetés érvényes, érdekes és életszagú - és láthatóan valóban nincs megoldás a dilemmákra és a gyászra, az idő hozhat enyhülést, meg a terápia, meg ha a szenvedő és lelkiismeret-furdalással küzdő túlélőt szeretettel és megértéssel veszik körül. 

Bridget Jones naplója 1-2.

Hát ez halálos volt! Emlékszem, hogy egyszer mintha már olvastam volna az első kötetet, és mintha nagyon nem kötött volna le; akkor még biztos kifinomultabb volt az ízlésem, mert a gimnáziumi kötelezők miatt a magas irodalomhoz voltam szokva... :P Jó, most se a sztori volt az, ami igazából olyan nagyon izgi volt, bár a második kötetben a thaiföldi drogbotrány azért elég meglepő fordulat volt, na de a nyelvezet! Hát azon beszartam! Annyira kilóg a kapanyél "Bridzsi" szájából, hogy az hihetetlen, és annyira viccesen fogalmaz, és ez természetesen Sóvágó Katalin fordító érdeme legelsősorban. És még egy etimológiára is rájöttem a második kötetnek köszönhetően: "faséban vagyunk", mondja Bridget, ma már fasírtat mondanánk, ha már (de a könyv és fordítása 2000-ben jelent meg), de ebből rájöttem, hogy ez a francia facher, faché (haragudni, haragos) szavakból jön. :)

A kedvenc szereplőim Bridget szülei - ennyi baromságot összehordani! - na és persze Richard Finch, Bridget főszerkesztője, aki szintén legalább ennyi baromságot hord össze, de milyen stílusban! :D 

Egyértelműen 10/10, és remélem, a harmadik rész is legalább ilyen ízes lesz. 

(Ha a boltkóros-sorozat Bridget Jones-parafrázis/utánérzés akar lenni, akkor iszonyatosan gyenge próbálkozás, főleg ha az erőltetett internetes és egyéb "modern" szlenget nézzük.)

Halál a felhők fölött

Franciául olvastam, asszem másodszor, de az is lehet, hogy harmadszor. Azt mindenesetre sokadszorra állapítottam meg, hogy bár Agatha Christie a maga nemében (és itt nem a női nemre gondolok, bár arra is) zseniális, azért irodalmi értéke elég alacsony, és túl sok gondolkodást sem igényel. Mindenesetre az jó volt, hogy találtam néhány egészség- és igazságügyi szót franciául, amik nem jönnek rosszul. :) 10-ből 8.

Can you keep a secret?

Special thanks to Fanni! :)

Hát ez egy majdnem-boltkóros. Három nap kellett, hogy kiolvassam, fel se tűnt, hogy angolul van, csak úgy suhantam a mély irodalmi mondanivalóval bíró oldalakon... :P 

Emma Corrigan a világ legnagyobb lúzere. Elrepül Skóciába egy tárgyalásra, és nem elég, hogy elbénázza, de a visszaúton egy turbulenciától annyira megijed, hogy a mellette ülő pasasra zúdítja legféltettebb titkait. Természetesen nem zuhannak le, és természetesen a pasasról kiderül, hogy nem egy random idegen, akivel soha többet nem találkoznak, hanem annak a cégnek az egyik tulajdonosa, ahol Emma dolgozik. 

És mondanom se kell, természetesen további kalamajkák során Emma beleszeret Jackbe, mert így hívják a pasast, és a legvégén összejönnek. De van itt egy fordulat, ami kísértetiesen hasonlít a boltkórosnak arra a részére, amikor a Daily World (vagy mi) leleplezi Becky vásárlásfüggőségét: Jack egy tévéinterjú során kiadja Emma összes titkát, amit még a repülőn osztott meg vele. Mert szerinte ő a nothing-special-girl-from-the-street, aki a cég termékeinek következő célszemélye lehetne. De aztán ezt is tisztázzák, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, with some tiny little secrets... :)

10-ből 7, mert szórakoztató volt, letehetetlen és angol (!).