Kilenc koffer

Már megint beleestem abba a hibába, hogy azt hittem, nekem a Soáról nem lehet újat mondani. Tartalmilag nem is lehetett, de ez megint egy új nézőpont, a nagyváradi gettóban szenvedő újságíróé. (És mire nekem leesett, hogy akkor Nagyvárad Magyarország volt!...) 

Valahogy nekem túlságosan is értelmiségi volt, ha lehet ilyet mondani, ezért először le is tettem a könyvet pár oldal után, mert ahelyett, hogy arról írt volna, mi történik éppen ott és akkor, a gettóban, nekiállt filozofálni. Több oldalt át is lapoztam később is emiatt, az irodalmi/politikai/filozófiai stb. kitérők kevésbé érdekeltek, mint maga a cselekmény. Amikor épp nem divergált, akkor is divergált, a korábbi ukrajnai fogságáról. A jelen idejű szál kapta a legkisebb szerepet, legalábbis én így éreztem. A stílus tárgyilagos, már-már elidegenítő, emiatt és a szaggatottság miatt is nehéz az embernek beleélnie magát, vagy egy kicsit is izgulni, hogy mi lesz a történet vége. Pedig nyitott a vége, illetve csak a szerkesztői utószóból derül ki (mint ahogy egyéb összefüggések is). 

Érdemes volt elolvasni az új nézőpont illetve a "tartozom ennyivel" érzés miatt, de összességében nem szerettem.

Lady Chatterley szeretője

[2015. könyves kihívása 48. egy betiltott könyv - 1928-tól a 60-as évekig be volt tiltva Angliában, és Magyarországon is csak a 80-as években jelent meg teljes egészében]

Ez a többedik olyan könyv, ami miatt örülök ennek a kihívásnak. Rég olvastam ilyen dagályos nyelvezetű, 19. századi hangulatú (de az első világháború után játszódó) regényt, amiben ennyire érzékletesen írnak az orgazmusról. :D Na jó, ez úgy tűnhet, mintha nem tetszett volna, pedig de, nagyon is. Végig drukkoltam Connie-nak, hogy sikerüljön megszabadulnia a férjétől, és ha jól értem a végét, sikerült is neki. Mondjuk nem tartogatott nagyon meglepő fordulatokat a könyv. A vadőr tájszólása viszont baromira tetszett, néha hangosan fölnevettem a buszon. 10/10.

Rötúr

Jaj, elszorult a szívem nagyon, hogy Bächer Iván meghalt. Ettől még nem olvastam más szemmel ezt a könyvét sem, sőt, kicsit örülök is, mert most a halála kapcsán határoztam el, hogy azt a kevés könyvét, amit eddig nem olvastam, most elolvasom. Ez lett az első, véletlenül. Szép, nagyon szép. Úgy szeretem Bächernek ezt a kicsit ironikus, fiktív párbeszédekkel, olvasóra-kikacsintásokkal, remek receptekkel fűszerezett mesélős stílusát. És szomorú, mert tele van háborúval, csalódással, megcsalással, betegséggel, halállal - de hiába, ha egyszer ilyen volt a Gold-család huszadik százada, akkor ilyennek is kell megírni. Tízből tizenegy. 

Édentől keletre

Hát ez egy nagyon izgalmas olvasmány volt, azért alapvetően ponyva, bár voltak benne mélyebb részek is. Viszont letehetetlen. Sajnos mégis kénytelen voltam félbeszakítani, mert nem tudtam, hogy két kötet (...), úgyhogy bár az első részt múlt vasárnap kiolvastam, a másodikhoz csak tegnapelőtt jutottam hozzá, viszont úgy jött ki a lépés, hogy tegnap a repülőn azt is befejeztem. Nagyon élveztem, bár sokszor nagyon kiszámítható volt a következő fordulat (pl. a Hamiltonok halála úgy en bloc). A kedvenc szereplőm Lee, a kínai szolga, nagyon érdekes volt megfigyelni, hogyan változott a személyisége a könyv során. És persze a két Trask-fiú, Aron és Caleb, akik apjuk és nagybátyjuk hasonmásai voltak bizonyos tekintetben. 

Amit sajnáltam, hogy Adamnek nem lett Cathy után másik felesége; pedig nagyon megérdemelte volna. Én már összeohoztam Dessie Hamiltonnal, de ő meg két oldallal később meghalt, még mielőtt egyáltalán találkozhattak volna. A másik ilyen beteljesületlen szerelmi szál Aron és Abra, akik cukin és plátóian szerelmesek egymásba tizenegytől tizenhét éves korukig, aztán Aron inkább elmegy katonának (és meg is hal, amit nem vártam volna), Abra meg Calebnél vigasztalódik. 

És Cathy hidegvérű gyilkosságai... uhh. 

Szóval szövevényes, na. 10/10.