My name is Asher Lev

Hetekkel ezelőtt rábukkantam itthon az angol kiadásra, elfogott a "hogyhogy nem tudtam, hogy ez nekünk megvan" és a "jaj, ezt el kell olvasnom, bár már ötször tizenhatszor olvastam magyarul" érzések keveréke, és ennek megfelelően el is olvastam, és tök jó volt, főleg nyelvileg. Egy csomószor bukkantam héber-angol vegyes szintagmákra pl. we are Hasidim, vagy the Ladover Hasidim are/do... stb. (héber többesszám + angol többesszám), és tök érdekes, hogy semmilyen jiddis/héber kifejezés nincs megmagyarázva, holott a magyar kiadás tele van lábjegyzetekkel. És azóta is keresem az observant Jew kifejezés megfelelő magyar változatát (még nem néztem meg a magyar fordítást). Remek volt angolul is, de a kép az előlapon rettenetes, ezért ettől a kiadástól levonok egy pontot. 10-ből 9 (és fél, na jó). 

Feleségverseny

Parti Nagy, Fogság, Tóték, 1984, Szép új világ - van itt minden, mi szem-szájnak ingere, zseniális nyelvi fordulatok, beszélő vagy legalábbis rendkívül kifejező nevek (Hugó Viktor, Gréta Margó, Bébi Zsabó, Vulnera Csetra...), hátborzongató és egyben humoros társadalomrajz... Egyszóval utópia, igen. ZSENIÁLIS.

Idéznék minden további nélkül:

Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. 

Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény. 

Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom. 

1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom. 

Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. 

Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem. 

Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek – családszerető ember lévén – nem teszem ki magamat. 

Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék! 

Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem. 

A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni. 

Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki. 

Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én. 

Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. 

De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. (194-195. oldal)

10-ből 10.

Jön! Jön! Jön!

Spiró: Feleségverseny :)))

Már alig 70 oldal van hátra... :)

Can you keep a secret?

Special thanks to Fanni! :)

Hát ez egy majdnem-boltkóros. Három nap kellett, hogy kiolvassam, fel se tűnt, hogy angolul van, csak úgy suhantam a mély irodalmi mondanivalóval bíró oldalakon... :P 

Emma Corrigan a világ legnagyobb lúzere. Elrepül Skóciába egy tárgyalásra, és nem elég, hogy elbénázza, de a visszaúton egy turbulenciától annyira megijed, hogy a mellette ülő pasasra zúdítja legféltettebb titkait. Természetesen nem zuhannak le, és természetesen a pasasról kiderül, hogy nem egy random idegen, akivel soha többet nem találkoznak, hanem annak a cégnek az egyik tulajdonosa, ahol Emma dolgozik. 

És mondanom se kell, természetesen további kalamajkák során Emma beleszeret Jackbe, mert így hívják a pasast, és a legvégén összejönnek. De van itt egy fordulat, ami kísértetiesen hasonlít a boltkórosnak arra a részére, amikor a Daily World (vagy mi) leleplezi Becky vásárlásfüggőségét: Jack egy tévéinterjú során kiadja Emma összes titkát, amit még a repülőn osztott meg vele. Mert szerinte ő a nothing-special-girl-from-the-street, aki a cég termékeinek következő célszemélye lehetne. De aztán ezt is tisztázzák, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, with some tiny little secrets... :)

10-ből 7, mert szórakoztató volt, letehetetlen és angol (!).

Magyarmesék

Ez is szülinapi könyv, ezúttal B.-től :)

Tessék egy példa arra, hogy több rövid, egymással nem nagyon összefüggő történetet is lehet jól megírni. Persze itt beleélésről szó sincs, mivel ezek szarkasztikus vélemények a magyarokról - sok nagyon találó, néhányat nem értek, néhány kifejezetten wtf. De az alapötlet zseniális. :)

Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átrepült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elrepült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött.

Nagy mínuszpont, hogy nincsenek oldalszámok. De még így is 10-ből 8.

Lecke

(Pár hét késéssel...)

Lecke... Érdekes könyv volt, de nem jó. Azon mérem le, hogy jó-e egy könyv vagy nem, hogy mennyire tudom magam beleélni. Ebbe egy pillanatig se tudtam. Linde karakterével önmagában nincs baj, de az események random egymásutánja és a szereplők egymáshoz való hozzáállása... tök logikátlan és nem kapcsolódik semmi semmihez. Olyan, mint sok-sok rövid történet kapocs nélkül. Van ilyen műfaj is, csak nem a regényé, hanem a novelláé, horribile az egypercesé. És ettől még lehetett volna jó, ha a nyelvezete kicsit is... irodalmi. De hogy se a nyelv, se a szerkezet, és még a sztori is olyan valószínűtlen...
10-ből 5. 

Dafke

Lemaradtam önmagamtól, megint.

Az elmúlt két hétben két számomra új könyvet olvastam, mindkettőt a szülinapomra kaptam, mindkettőt én választottam.

Az egyik a Dafke, már nagyon régóta tervben volt. Borzasztóan tetszett, hihetetlen megrázó, megható, helyenként vicces. Tízből kilenc és fél, mert a sikeres lombikbébi-programról szívesebben vettem volna több részletet.