Mikve, a titkok háza

Szóval, amikor már láttam, hogy a lengyel könyv nem fog sokáig tartani, cuccostul - mert ez már a reptérre menet volt - bementem a Libribe, hogy veszek valami majdnem-limonádét valamilyen nyelven, oszt' jó lesz. De egyik majdnem-limonádé sem nyerte el a tetszésemet, pedig volt egy pár, úgyhogy gondoltam, maradok a jól bevált zsidóknál, és akkor megláttam ezt a könyvet, és bár drága volt, megvettem. 

Teljesen másra számítottam, regényszerűbbre. Ez egy ismeretterjesztő könyv, tulajdonképpen a mikvében készült riportok gyűjteménye egy gój tollából, aki mint egzotikus lényekre tekint a zsidó nőkre, és különböző kérdéseket tesz fel nekik vallással, szexualitással, en bloc a női léttel kapcsolatban. Érdekesnek érdekes, de valahogy nem köt le egyáltalán. Amikor van egy-egy sztori, az nagyon jó, de rengeteg a nettó vallási okfejtés, amik lehetnének jól megírva, de olyan szárazak... Nem is olvastam ki egyébként, még van vagy 30 oldal. 6/10.

Ja wam pokażę!

Napok óta azon törtem a fejem, hogy ugyan mit olvastam az angol könyvek előtt, és az rémlett, hogy vittem magammal a Barretstownba, de az is, hogy már a repülőn kiolvastam (és mivel ezt láttam előre, vettem egy kevéssé szórakoztató, de annál érdekesebb könyvet, amiről majd a következő bejegyzésben lesz szó), és akkor ma, a rendrakásnak köszönhetően előkerült!

Ó, hát ezt a könyvet nagyon szerettem - leginkább hálás voltam, hogy annyira egyszerű szókinccsel, sok párbeszédel és hétköznapi, anticipálható élethelyzetekkel operál, hogy fel sem tűnt, hogy lengyelül van. Szórakoztató, mondhatnám, limonádé, és magyarul szinte biztosan derogálna ilyesmit olvasni, viszont így lengyelül megvan az az illúzió, hogy mégis valami komolyabbat olvastam. Szóval 10/10. 

Summer at the lake

Ezt a dublini reptéren vettem:

Ezen elég lassan rágtam át magam, mert közbejöttek más könyvek (pl. az előző). Meg azért is, mert kicsit úgy éreztem, csak az utolsó 100 oldalon indul be a cselekmény, de akkor aztán nagyon. Azt sajnálom, hogy félbemaradt az Esme-Marco szál, persze sejthető a folytatás, de ha már ennyire explicit volt minden más, ez is belefért volna. Tanultam egy csomó új szót :-)

8/10, mert amikor már beindultak a dolgok, rém izgalmas volt, és minden oldalon kiderült egy-egy új fordulat... :)

Wedding girl

Fú, jó régen nem írtam ide... már nem is emlékszem, mi mindent olvastam azóta, de ezt például biztos:

Ez egy nagyon cuki könyv, egyszerolvasós-eldobhatós, Londonban vettem, egyértelműen a címe miatt (kicsit monotematikus vagyok mostanában, na). Igazából nem nagyon tudtam magam beleélni, vagyis a meleg-szálba igen, mert az nagyon megrázó volt, de az, hogy Milly azt gondolja, a férjhezmenetele nyom nélkül marad 10 évig és senki nem tudja meg, hogy férjnél van, annyira irreális és elképzelhetetlen, hogy a történetnek ezt a vonulatát leginkább hitetlenkedve olvastam.

Mondjuk az egy nagy előnye, hogy angolul van. Hát, olyan 7/10, mert azért elég szórakoztató.

Wakacje Mikołajka

Azaz A Kis Nicolas nyaral, amit magyarul/franciául vagy ötvenszer olvastam és kívülről tudok (mint a többi kis Nicolas-történetet is), és ezt a lengyel példányt két hete kiselejteztük a Lengyel Intézetben, gondoltam, lecsapok rá, mosolyogni jó lesz. És valóban, sőt, még új szavakat is tanultam belőle. A kis Nicolas minden nyelven zseniális! 10/10.

Pamiętnik

Vagyis Dawid Rubinowicz naplója. Na, ebből már sokat nem értettem, és kulcsszavakat, de persze azért a sok egy részét ki tudtam következtetni. Fantasztikus a nyelvezete, van benne egy csomó német szó lengyelre átírva, meg tájnyelvi szavak, meg olyan szavak, amik 1942-ben még léteztek, ma már nem. És a nyelvtana is remekül tükrözi a 70 évvel ezelőtti nyelvi állapotot. 

Nyilván a kisfiút, aki 14 éves volt ekkor, kb. 3 hónappal az utolsó szó leírása után meggyilkolták. 

Sárgaláz

"Két kisregény" helyett inkább azt kellett volna írni az elejére, két lidércnyomás. Az első még hagyján, bár attól is végig összeszorul a szíve az olvasónak, meg a torka, és várja a feloldozást, de hiába. De a második, amit egyébként a 76-os trolin olvastam, az meg is ríkat. Nyomaszt, végig, és itt sincs feloldozás, sehol sincs. Csak bámulok ki a busz ablakán, nem is látok semmit, de reménykedem, hogy na most, most majd meg lehet könnyebbülni, és nem. 

És a világ Gézáira és Gizijeire gondolok, akik ma is ugyanilyen helyzetben vannak, és akikről nem is tudunk, meg akikről tudunk, csak nem teszünk értük semmit, mert nem tudunk, vagy mert így kényelmes. A lidércnyomás tovább tart a könyvnél... 10/10.