2018-03-08

Surprise me


Az a vicces, hogy mikor ezt olvastam, tényleg kellemesen meg voltam lepve, hogy micsoda új ötletek, végre nem a "szerencsétlen szingli hősnő próbálja rendbeszedni az életét" mintázat ismétlődött, hanem más témákról volt szó, de most, két héttel később, az istennek se emlékszem szinte semmire az egészből. :D 

Vádirat


A moly.hu fülszövege tökéletesen összefoglal mindent:

"Észak-Koreáról ​keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális uralkodójának külső szemlélő számára megdöbbentő kinyilatkozásai, tettei dominálják. 
Belső világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról, bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, főként észak-koreai menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi rendszer poklából. 
A Vádirat azonban az első mű, melynek írója ma is Észak-Koreában él. A személyével kapcsolatos részletek a szerző védelme érdekében homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthető megfontolások alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták. 
Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem. Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerűek. Mert nagyon is beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk elé képzelünk. Mert valóságosnak tűnnek a helyszínek, az emberek, a környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden. 
Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk. Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk előtt megtörténhessen? 
A Vádirat szerzője és azok, akik a műnek Észak-Koreából való kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. Ők nem ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Első lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szereplő tanúvallomásokat."

2018-02-14

Alias Grace


"Grace Marks (c. July 1828 – after c. 1873) was an Irish-Canadian maid who was convicted in 1843 of murder in the death of her employer Thomas Kinnear, and was suspected of murdering his housekeeper, Nancy Montgomery. Her conviction was controversial, and sparked much debate about whether Marks was actually instrumental in the murder, or merely an unwitting accessory." (wikipédia)

= Grace Marks (cca. 1828. július - cca. 1873. után) - ír-kanadai cseléd, akit 1843-ban a munkaadójának, Thomas Kinnearnak a meggyilkolása, illetve házvezetőnőjének, Nancy Montgomery meggyilkolásának a gyanúja miatt ítéltek el. Az ítélet ellentmondásos: számos vitát szított arról, hogy Marks valóban közreműködött-e a gyilkosságok elkövetésében, vagy csak véletlenül lett részese az eseményeknek. 

Ezt a fait divers-t dolgozza föl Atwood, félig-meddig retrospektív formában: az 1860-as években egy doktor (most már pszichiáternek neveznénk) elutazik Grace-t meglátogatni a börtönben, hogy kicsikarja belőle a hiányzó láncszemeket, hogy ti. most akkor részt vett a gyilkosságokban vagy nem. Grace ugyanis nem emlékszik, pontosan mit csinált a történtek idején, nem volt eszméleténél szerinte, ezért többféleképpen meséli el az eseményeket, ami csak bizalmatlanságot szül, ezt szeretné dr. Jordan valahogyan meggátolni és Grace emlékeit föléleszteni. Ez nem sikerül, viszont mindent megtudunk Grace hányattatott sorsáról, írországi gyerekkoráról, az éhezésről, arról, hogy hogy keltek át az óceánon Kanadába, hol mindenhol szolgált, ki volt az a Mary Whitney, akinek a nevén bemutatkozott, mikor elfogták a gyilkosságok után, hogy került Kinnearékhoz, stb. Viszont egy  másik doktor által vezetett "szeánsz" során kiderül, miért nem emlékszik Grace a gyilkosságokra (nem mondom el), de ott az olvasóban a kétely, egyrészt már csak tudományos alapon is, másrészt mert aki hipnotizálja ("elaltatja"), gyerekkora óta ismerőse, és előtte akár össze is beszélhettek, hogy mit mondjon. 
Természetesen ezzel párhuzamosan Grace jelenéről, dr. Jordanről és a többi mellékszereplőről is megtudunk egyet s mást, meglehetős erotikával fűszerezve.
Végül Grace-t 29 év és 10 hónap után fölmentik, és kiszabadul a börtönből, és New Yorkba költözik. Olyan sok ideje nem marad sajnos a szabadságot élvezni, mivel összesen legfeljebb 50 évet élt, és 15 volt a gyilkosságok idején.  

Csonka Ágnes fordító remek munkát végzett, ízes, élvezetes a magyar fordítás, öröm a szövegért magáért is olvasni. Számos humorforrás is van benne, és most meglepve látom, hogy több mint 700 oldal. Nem tűnik föl (persze e-olvastam, úgy kicsit más is, de akkor se tűnt hosszúnak)! 10/10.

2018-02-03

Szomjúság



Norvég krimi. Kell ennél többet mondani? Megvan benne minden, ami csak kellhet: meglehetősen bizarr és hátborzongató módszerrel ölő sorozatgyilkos, nyugállományból visszahívott főfőfőnyomozó, elgondolkodtató pszichológiai aspektus, a média és a rendőrség összejátszása és kölcsönös manipulációja, és még némi szerelmi szál is. Ja, és a végén egy csavar. 10/10.

2017-08-18

Az étkezés ártalmasságáról


Hát igen, az ember azért magára ismer akaratlanul is, legalábbis én egy kicsit mindenképp. Valahogy nem olvastatta magát annyira amúgy ez a könyv, de sok szünettel is élvezetes. Emese Acapulco Gyógyíró for president, Tömpemizsér for székesfőváros! 9/10.